Túl korán és túl gyorsan nőnek fel, ebben az oktatás és a média mellett mi is vastagon sárosak vagyunk. De mitől maradhat gyerek a gyerek?
Nagy zavart kavarnak a régi és új nevelési elvek a csecsemők sírása körül. Mikor lehet hagyni, és mikor nem? Valóban jó, ha a gyerek rendhez szokik? Mi van, ha ezzel elhanyagolom? A kérdések megérettek, most megválaszoljuk őket.
Hozzátáplálás-sorozatunk mai részében kiderül, mit mikor adjunk a gyereknek.
A legtöbben azt hiszik, a baktériumok csakis ártalmasak lehetnek. A valóság ezzel szemben az, hogy az emberi szervezetben tanyázó parányi élőlények milliói segíthetnek javítani és megőrizni egészségünket, ezért már kisgyerekkorban fontos odafigyelni rájuk – magyarázza dr. Henna-Maria Uusitupa finn biológus, a Turkui Egyetem kutatója, aki azon dolgozik, hogyan lehet mesterséges úton segíteni a csecsemők bélflórájának megfelelő kifejlődését.
Tudom, hogy mindenki azt javasolja, hogy ne olvassak szakirodalmat, de azt hiszem ez egyszerűen megkerülhetetlen, hiszen az ember nagyon szeretne jó anya lenni és mindent jól csinálni.
Azt már megtanultam, hogy a gyerekneveléssel kapcsolatban mindig mindenből két iskola létezik az egyik ezt állítja, a másik meg annak a totális ellenkezőjét.
Alig van olyan kisgyermekes szülő, aki ne tenne meg bármit egy átaludt éjszakáért cserébe. Ahogy telnek az alvás nélkül töltött hetek és hónapok, egyre tanácstalanabbá és kétségbeesettebbé válunk, és már bármilyen módszert kipróbálunk, ami azt ígéri, hogy a gyerek éjszaka aludni fog. A sírni hagyás ezek közül nem a legjobb.
A balkezesekről ma is rengeteg legenda és hiedelem él a köztudatban. Ezek többsége puszta kitaláció, azonban számos érdekes – és bizonyított – tény létezik, amelyek színesítik a balkezességről alkotott ismereteinket.
Az köztudott, hogy az anya terhesség alatti káros szokásai, például a rendszeres ivászat, veszélyesek a születendő gyerek szempontjából. Azonban – mint egy friss kutatás is igazolta – a leendő apák is jobban teszik, ha tartózkodnak az italtól, ha fontos számukra utódaik jólléte.
Az első születésnapján történt. Apró kezeivel rámarkolt a kiságy rácsaira, izmait megfeszítve felhúzta magát, majd imbolygó léptekkel kiment a felnőttekhez a nappaliba. Így emlékszik vissza élete legkorábbi emlékére a bátyám. A beszámolóját minduntalan jóízű beszélgetés szokta követni a családi asztalnál. Jogosan ugratjuk a történet valóságalapját illetően? Vagy csak titkon irigyeljük a memóriája által megőrzött diadalittas pillanatokért?
Aki hozott már világra gyereket, pontosan tudja, mi az az Apgar-teszt: Az újszülött csecsemőn elvégzett vizsgálat, amelynek segítségével képet kaphatunk a kis jövevény egészségi állapotáról. Az doktornőről viszont, aki az egészet kitalálta, és ezzel szó szerint életeket mentett, méltánytalanul kevesen hallottak.
A mindössze 9 perce született csecsemők is forgatni kezdik a kobakjukat, hogy szemmel tarthassanak egy előttük mozgó arcot. Életünk legkorábbi szakaszától kezdve preferáljuk az emberi arcok látványát, hisz a társak azonosításának képessége túlélésünk fontos záloga. Annál megdöbbentőbb, amikor valaki nem képes erre.
