Az anyaméh a közhiedelemmel ellentétben nem egy csöndes hely. Az anya szívverése, a teste működésének hangjai éppúgy eljutnak a magzathoz, mint a külvilág zajai. Már a méhben bevésődik a későbbi gondozók hangja a baba emlékezetébe.
A csecsemőket sem kíméli a kór.
Nappal azon aggódunk, vajon miért sír, amikor pedig alszik, azon, vesz-e levegőt. Mindezt a kisbaba megspékeli nagyon különleges hanghatásokkal és mozdulatokkal, furcsa tünetekkel, amiktől a tapasztalatlan szülőt kirázza a hideg.
Szülés után folyamatosan azzal küzdünk, hogy a beszélni még nem tudó, maximum sírással és nyöszörgéssel kommunikáló újszülöttet megértsük. Vajon éhes, pelenkát kéne cserélni, jól érzi magát vagy esetleg fél? Meg kell tanulnunk olvasni a jelekből. A csecsemő ugyanis elmondja, mit szeretne, sőt az is, ha nagyon elégedett a szülői szolgálat tevékenységével.
Alexander Thomas és Stella Chess pszichiáter páros nevéhez fűződik az a 3 temperamentumkategória, amit kifejezetten a csecsemők vizsgálatával határoztak meg még egy fél évszázaddal ezelőtt. Eredményeiknek köszönhetően olyan mankót kaptak a szülők, ami rendkívül sok önvádtól és kétségbeeséstől óvja meg őket, hiszen érthetőbbé válnak a csecsemők reakciói, és a hozzájuk szükséges alkalmazkodást is megkönnyítik.
A ’60-as években elterjedt az a nézet, hogy a csecsemőket hason kell tartani, mert ez felgyorsítja a mozgásfejlődésüket. Ez be is igazolódott. Azzal viszont kevesen számoltak, hogy a felgyorsult mozgásfejlődés még nem jelent megfelelő fejlődést. Nemcsak a koordinációra és az egységes izomzat kialakulására van rossz hatással ez a testtartás, de megnöveli a csecsemőkori hirtelen haláleset rizikóját is. Különösen, ha így alszik a baba.
Ahogy megszületik egy csecsemő, ámulva nézegetjük, milyen apró, törékeny, mennyire ránk van utalva. Eközben pedig észre sem vesszük, milyen elképesztő képességekkel rendelkezik, amikről mi, felnőttek csak álmodozhatunk.
Milyen egy jó gyerekjáték? Egyszerű, fejlesztő, szenzoros, és minden korosztály számára módosítható. Az alábbiakban ilyeneket mutatunk be, elsősorban 1 éves kor alatti babáknak.
Szupernő, szuperférfi, interszex gyerek, lánytestbe született fiú, rejtett sterilitás: ezek a variációk ritkán ugyan, de előfordulnak a gyerekek között. A természet és a genetika sokszínűsége érdekes állapotokat eredményezhet.
Már egy csecsemő is grimaszol alvás közben: forgatja a szemeit, mosolyra húzza a száját, rángatózik. Kívülről teljesen olyan, mintha álmodna. A tudomány jelenlegi állása szerint azonban úgy tudjuk, hogy az általános értelemben vett álmok majd csak iskoláskorra jelennek meg. A kérdés tehát: miért tűnik mégis úgy, mintha álmodnának?
Sokunkat foglalkoztat a gondolat, vajon mire emlékszik egy kisbaba a saját születéséről, a méhen belül tapasztalt élményekből. Hogy éli meg a világrajövetelét, és később milyen emlékeket tárol róla? Vajon egész életünkben cipeljük ennek minden terhét, vagy nem véletlenül vész homályba?
Minden gyerek más, egy valami viszont közös bennük: általában hónapokba, évekbe telik, mire átalusszák az éjszakákat.
