Az abszolút önzetlenség csupán egy fogalom, valójában nem létezik. Minden segítő cselekedet mögött van egy önös szándék, és ezalól egy szülő-gyerek kapcsolat sem kivétel.
Az utóbbi években egyre többször halljuk a narcisztikus szót, szinte divat lett akár a fotelből is ezzel diagnosztizálni ismerőseinket, volt szerelmünket, szüleinket, bárkit, akivel nehezen boldogulunk. No de mit lehet tenni a személyiségzavar ellen?
A koronavírus minden korábbinál szélesebb rétegekkel ismertette meg, milyen is az, hogy úgy végzed otthon a munkád, hogy közben a család is körülötted nyüzsög. Az online megbeszélések világa azonban nem szűnt meg a pandémia akut szakaszával együtt: sok megpróbáltatás vár még ma is azokra, akik otthonról próbálnak dolgozni.
Sajnos nem ritka, hogy a gyermektest felnőttlelket takar, akinek hamar maga mögött kellett hagynia a gyermekkor felhőtlenségét. A túl korai felnőtté válásnak azonban életre szóló hatásai lehetnek.
Geoffroy de Lagasnerie filozófus két barátjával könyvet írt arról, miért jobb ötlet baráti kapcsolatokra építeni az életet a család helyett.
Ha alkoholista van a családban, akkor az összes rokona megszenvedi a tivornyázós hétköznapokat. Elsősorban a gyerekekről vagy az alkoholista személy házastársáról van szó, akik a szó minden értelmében belebetegednek a fájdalomba és a tehetetlenségbe. Petra alkoholista szülők gyereke, akinek sikerült szembefordulnia tragikus sorsával.
Ez az a téma, amivel kapcsolatban a legtöbbet hárítunk. Ilyen velünk nem történhet meg, biztos, hogy nem volt ilyen a családunkban sem, azt pedig végképp a világ szégyenének tartanánk, ha a gyerekünkkel esne meg.
Az alkoholproblémákkal küszködő felnőttek aránya Magyarországon magasabb, mint gondolnánk – sok felnőttel egy háztartásban pedig gyerekek is élnek, akikre éppúgy hat a függőség, mint az érintettek házastársaira, testvéreire vagy szüleire. Éppúgy, de mégis másként: a gyerekkorukat veszi el.
Már az újszülöttek mellé plüssállatokat teszünk, olykor még mi magunk is azzal alszunk, megnyugtat, ahogy a háziállatunkat simogatjuk. A puha, selymes tapintású, bolyhos anyagok jó hatással vannak ránk, ami azért érdekes, mert mi, emberek, már elvesztettük a bőrt takaró szőr nagy részét.
1978-ban a szibériai vadonban kutató szovjet tudósok egy hattagú családot fedeztek fel, akik mindentől és mindenkitől elzárva 1936 óta éltek a fagyos tajgán.
A telefonunk már nemcsak telefonálásra és üzengetésre, de szórakozásra, fizetésre, sőt még nyomkövetésre is hasznos eszköz lehet. Vajon hol a határ abban, hogy folyamatosan tudjuk, hol jár a párunk, mit csinálnak a barátaink, vagy éppen tényleg ott van-e a gyerek, ahol mondta?
Közhely, mégis igaz: családunkból hozzuk magunkkal a példákat, amelyek követünk – de a szülők gondoskodnak sokak számára azokról a rossz példákról is, amelyek megmutatják, mi az, amit biztosan nem akarnak szülőként elkövetni.
