Az alkalmazkodás csak egy olyan készség a sokból, amelyet nagycsaládban élve elsajátíthatnak a gyerekek.
Elveszett karikagyűrűk, csapnivaló szállás, hadakozó örömanya. A pillanatnyilag megélt kellemetlen helyzetek később vicces történetként marad meg az emlékezetben. Persze az is igaz, hogy van néhány eset, amiket elnézve évek múltán sem tudjuk eldönteni, hogy sírjunk vagy nevessünk.
A következő napokban kiscsoportosok tömege kezdi meg óvodai életét: a beszoktatás időszaka nemcsak a kisgyerekeket, de sokszor szüleiket is megterheli, félelmekkel, bizonytalansággal telve vágnak bele ebbe az időszakba.
Ha azt gondolod, hogy csak neked nehéz, akkor nagyon tévedsz. Nem csak neked kell a gyerekkel éjszakákon át sétálni a lakásban, mert nem akar aludni, nem csak a te gyereked beteg minden második héten, miután közösségbe kerül. Férfiak vallottak őszintén arról, milyen nehézségeket vagy változásokat hozott az apaság az életükbe.
Alig estem át az iskolaválasztás, majd a beíratás izgalmain, máris az első szülői értekezleten találtam magam, ahol riadtan vettem észre: a szülőket olyan szemmel figyelem, vajon melyikükből milyen gyereket nézek ki, lesz-e vajon az osztálynak olyan tagja, aki miatt aggódnom kell a bullying miatt.
Mit tehetünk annak érdekében, hogy ne kövessük el ugyanazokat a hibákat, amelyeket a szüleink? A jó hír, hogy van megoldás, de bizony keményen kell dolgozni a sikerért.
A gyermek érkezése a családba nemcsak az anyáknál, de az apáknál is drámai változásokat okoz. Ez azt mutatja, hogy valójában sokkal inkább kötődnek az első perctől a kicsihez, mint ahogyan azt évtizedekig gondoltuk.
A Z generáció tagjai a középiskolák padjainak koptatása mellett már a munkahelyeken is ott vannak: a 13–26 év közti fiatalokat tekintjük ebbe a generációba tartozóknak. A kamaszokat nevelő szülők nap mint nap szembesülhetnek azzal, hogy milyen nehézségek hátráltatják a kommunikációt a Z generáció tagjaival.
Zaklatás, nemi erőszak, gyermekeket érő abúzus – az utóbbi hetekben, hónapokban egyre többet hallunk hasonló bántalmazásokról, melyeknek legtöbbje épp a családban, otthon történik meg. De vajon miért, és hogyan lehet az, hogy épp a gyermekekhez közel állók, azok követik el a szörnyűségeket, akiktől a védelmet, a biztonságot várnák?
A szüleinktől, nagyszüleinktől örökölt gének sok mindent meghatároznak. Azt azonban kevesen tudják, hogy nem csak az örökölt gének írják az élettörténetünket. Felmenőink életmódja is óriási befolyással van arra, hogy milyen lesz az egészségi állapotunk. Sokakban nem is tudatosodik, egy-egy rossz szokás hosszú távon, több generáción keresztül is mennyire káros lehet.
Egy nagymama őszintén beszélt arról, hogy az örökségét milyen rendkívüli elhatározás alapján fogja felosztani unokái között. Vajon helyesen cselekszik, ha válogat a gyerekek között?
Vannak, akik a strandon alszanak, hogy övék legyen a szabad hely. A nyaralók teljesen megőrültek a spanyolországi üdülőparadicsomban.
