Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az alkalmazkodás csak egy olyan készség a sokból, amelyet nagycsaládban élve elsajátíthatnak a gyerekek.
Untig ismételt tény, hogy a nem is olyan sokkal ezelőttig általános többgenerációs családmodellel szemben ma már a nukleáris család, a szülők – esetleg szülő – és gyermek(ek) egysége az általános. Nagyik, netán dédik ritkán élnek már egy háztartásban velük, a legkisebbek hétvégente, vagy távolabb élő nagyszülők esetében akár ennél is ritkábban, mindössze órák erejéig szembesülnek azzal, hogy létezik másféle együttélés is, mint amilyenben ők a mindennapjaikat töltik.
Ezt adja a nagycsalád
Pedig értékes tapasztalatokat és példát jelenthet az, ha a gyerekek – és a felnőttek – hosszabb időn át tapasztalják meg, milyen az, amikor a közös programoktól kezdve a bevásárlás legapróbb részletein át az esti fektetés idejéig mindenről úgy kell dönteni, hogy
nem három-négy-öt, hanem mondjuk inkább tíz-tizenöt embernek kell kompromisszumot kötnie, vagy legalább elfogadnia azt a döntést, amelyet mások meghoztak.
Hogy ezek a döntések gyakorta egyáltalán nem olyanok, amelyeket a nagycsalád tagjai egyenként hoztak volna, az természetes. Valaki a rizst nem eszi meg, míg másvalaki a gulyáslevestől kap herótot, mégis, mindkettő az asztalra kerül, mert ennyi ember esetében nem lehet mindenki igényeit kielégíteni. Lesz, aki azért morcos, mert nem vehet részt egy olyan programon, amin nagyon szeretne, míg más azért, mert el kell mennie, pedig a háta közepére sem kívánja.
Még ha nehéz, akkor is megéri
Hogy mi ebben a jó? Elsőre úgy tűnhet, nem sok. Mások akaratának kell magad alávetned, holott lehetne minden úgy is, ahogyan te akarod, nem is kéne ehhez sokat tenni, csak kiválni a többiek közül.
Az biztos, hogy aki az év tizenkét hónapjának minden napját egy három-, esetleg négygenerációs család tagjaként éli meg, az nagyon sok nehézséggel szembesül majd – de sokat nyer is a dolgon.
Én magam háromgenerációs családban nőttem fel, s bár jelenleg saját nukleáris családom körében töltök el tíz hónapot, a nyár arról szól, hogy együtt vagyunk azokkal, akikkel rokoni kapcsolatok kötnek össze bennünket: a kétféle élményből a következő tapasztalatokat szűrtem le bő négy évtized során.
A gyerekek rugalmasabbakká válnak, és erre szükségük is van
Bár testvérpárt nevelünk, egész más egy testvérhez alkalmazkodni játék, mese kiválasztásában, mint időnként 4-5 másik gyerekhez. Kevesebb jut a fagyiból és bizony a figyelemből is ilyenkor, viszont sokkal több a kaland, másokkal lehet játszani, mint a megszokott mindennapokban. Ehhez kell a rugalmasság, amit egyre magasabb szinten űznek is gyermekeim – óvodáskorukhoz képest a helyszín- és tevékenységváltást is nagyszerűen tolerálják, ami később előnyükre válhat.
Társas képességeik is jobban fejlődnek
A tesóval való konfliktusok egészen mások, mint a távolabbi rokon gyerekekkel kapcsolatosan kialakultak.
Nincsenek meg a bevált problémamegoldási sémák, de nincs meg az a távolság sem, ami egy játszótéri pajtás vagy akár egy óvodai csoporttárs esetében azért létezik.
Rá kell jönniük, milyen kommunikációs módszerek működnek, mit jobb elkerülni, hogyan kell elsimítani egy konfliktust, és a többi. Végignézik, amint valaki más ajándékot kap egy születésnapom, ők pedig nem: mindebből közösségben rengeteg előnyük származik majd.
Felnőttként te is jobban alkalmazkodsz, mint a mindennapokban
Máskor te döntöd el, mikor mentek fagyizni, mikor sütsz pizzát, és mikor teszed szóvá, hogy valaki ne tegyen annyi sajtot a szendvicsébe, mert irtó drága. Közösségben a határok máshová kerülnek, sokkal inkább odafigyelsz arra, hogy belegondolj a másik nézőpontjába, elképzeld, milyen igényei lehetnek éppen, jó adag rugalmasságot tanulsz.
Ugyanakkor az is kiderül majd számodra, hol vannak azok a határaid, amelyekből nem tudsz engedni, mi az, ami igazán fontos még amellett is, hogy az adott közösségnek saját akaratodból vagy tagja. Önismereti utazást is jelent az ilyen típusú együttélés, amiből sokat lehet tanulni.
Közben pedig mindenki profitál abból, hogy együtt vagytok
A generációról generációra átadott történetek eljutnak a gyerekekhez, a szülők számára könnyebbséget jelenthet a gyerekek közös játéka mellett a nagyik, a dédik közös időtöltésre való igénye is. A beszélgetések mélysége egészen más lehet ilyenkor, mint egy futó, jeles alkalom kapcsán tartott hétvégi találkozáskor, ünnepléskor, karácsonykor: élőbb lesz a kapcsolat. Lesz benne vita is? Hogyne, de ha ezeket meg lehet oldani, akkor még mindig több kerül a mérleg másik serpenyőjébe, így megéri a választás.
