A ritka genetikai rendellenesség következtében rákollószerű kezekkel világra jött Grady Stiles számos sorstársához hasonlóan cirkuszi látványosságként kereste a kenyerét: a Homár-fiúként mutogatott férfi azonban lelkileg is „szörnyszülött” volt, erőszakos természetével pokollá tette környezete életét, és gyilkosságot is elkövetett.
Különleges testi adottságai miatt cirkuszi attrakcióként, pikáns kuriózumként mutogatták a kora 19. századi Európában a Hottentotta Vénusz névre keresztelt Sarah Baartmant: a zsírfarúságban szenvedő, az átlagosnál jóval megtermettebb idomokkal rendelkező dél-afrikai nőt rövid élete során folyamatosan megvetették, kigúnyolták, halála után pedig rasszista áltudományos „elméletek” célkeresztjébe került.
A világ legcsúnyább nőjének nevezték Mary Ann Bevant, az angol ápolónőt, aki fiatalon kifejezetten csinos hölgynek számított, egy ritka hormonbetegség miatt azonban fokozatosan eltorzult a külseje: emiatt a torzszülöttnek tekintett asszonyból cirkuszi látványosság lett, mert csak így tudta eltartani a gyerekeit.
A 19. századi viktoriánus Angliában a nagyközönség figyelmét könnyen felkeltették a furcsa, különleges jelenségek, köztük az átlagostól eltérő adottságokkal bíró férfiak és nők, akiket gyakran cirkuszban mutogattak jó pénzért a lelkes nézőknek. A korszak egyik ilyen „csodája” volt Martin Van Buren Bates és felesége, Anna Swan, akiket hihetetlen termetük miatt Óriáspárnak neveztek, és maga Viktória királynő is megszállottan rajongott értük.
Találtak már 5300 éves embert is tetoválással, de a legérdekesebb talán Nora Hildebrandt esete, aki az 1880-as években a legkreatívabb PR-fogásokon is túltevő élettörténettel rukkolt elő tetoválásai eredetét illetően. Manapság már nem kell ekkorát hazudnia egy nőnek, hogy miért visel tetoválásokat, viszont még mindig nem veszélytelen a folyamat, ha nem vagyunk elég elővigyázatosak.
A 19. századi Európában és Észak-Amerikában bizarr látványosságnak számítottak a különböző születési rendellenességekkel, testi hibákkal megvert „szörnyszülötteket” felvonultató utazó cirkuszok, melyek gyakran az egyetlen érvényesülési, kitörési lehetőséget jelentették az érintettek számára – közéjük tartozott az amerikai „tevelány”, Ella Harper, akit 12 éves korától cirkuszban mutogattak a kíváncsi közönségnek.
Csodával határos módon menekült meg a biztos haláltól a férfi, aki botrányos magaviselete miatt éppen a rácsok mögött ült, amikor városát elöntötte a vulkanikus gáz és hamu árja – Ludger Sylbarist azóta is a világ legszerencsésebb rabjának nevezik.
Már jóval azelőtt félni kezdtünk a festett mosolyú bohócoktól, hogy a horrorfilmek kedvelt szereplőivé váltak volna. No de miért tartunk egy bohókás, viccelődő figurától?
Sok családnak megvan a maga fekete báránya, a problémás gyerekek pedig gyakran nagy fejfájást okoznak szüleiknek – ezalól a szocialista tömb teljhatalmú vezetője sem volt kivétel: Leonyid Brezsnyev szovjet pártfőtitkárnak alaposan meggyűlt a baja lányával, aki cirkuszi akrobatákkal kavart, gyémántokat csempészett Nyugatra és igazi züllött királykisasszonyként élte világát, végül mégis elszegényedve halt meg egy elmegyógyintézetben.
Hetvenedik tanévét kezdte meg idén a Baross Imre Artistaképző. Az intézményben artistaművészi pályájukra készülő gyerekek nemcsak szakmai oktatásban részesülnek, hanem párhuzamosan teljesítik közismereti tantervük követelményeit is. Nem is akárhogy: tanáraik kifejezetten keresik a két terület összekapcsolásának lehetőségeit. A jubileumi (tan)évadot Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés című regényének cirkuszszínházi adaptációjával nyitották meg az iskola nagygimnazistái. A főpróbán mi is ott voltunk, hogy megnézzük, hogy fordítják le a klasszikust a modern cirkusz nyelvére.
Ma már nem újdonság azzal jönni, hogy valójában nem beszélhetünk gyengébb nemről, de a következő nők némelyike már a múlt század elején szembeszállt ezzel a közhelyes meghatározással.
A Baross Imre Artistaképzőben még nincs vége a tanévnek, az ide járó gyerekek, fiatalok, az itt tanuló felnőttek előtt ugyanis áll még egy próba. Június 23-án a Fővárosi Nagycirkuszban tartandó évzárójukon nemcsak az év végi bizonyítványaikat kapják majd meg, de egy gálaműsor keretében ízelítőt adnak abból is, hol tartanak abban a többéves folyamatban, aminek a végén – ha minden jól megy – artisták és artistaművészek lesznek.
