Nemrég átlépte a négy dollárt a zöld kávé árutőzsdei ára – ez minden valószínűség szerint rövidesen a kedvelt reggeli ital alapanyagának bolti árán is érezhető lesz.
Egy másik folyó is található a világ egyik leghosszabb folyója, az Amazonas alatt, amely ugyan a felszíni víznél lassabb, ám egyben sokkal szélesebb is.
A magasba épült, különleges elhelyezkedésű házaival takaros és kedves városkának tűnik, ám Rocinha nem éppen a legromantikusabb hely a világon. Ez ugyanis Rio de Janeiro legnagyobb favelája, vagyis nyomornegyede, amely egy cseppet sem mondható veszélytelennek.
A világ egyes tájain a magyar fül számára furcsa neveket adnak a szülők, és sokszor az is meglepő, hogy honnan szerzik az ihletet az újszülött névadásához.
Alig egy hét alatt közel ezren okoztak az életet is veszélyeztető helyzetet egyetlen budapesti kerületben. A BRFK kiemelten kezeli az ügyet.
A felfedező, térképész és kalandor Percy Fawcett alezredes igazi Indiana Jonesként utazta be a világ egzotikus tájait, legnagyobb vállalkozását, a legendás inka aranyváros, Eldorádó felkutatását azonban nem sikerült véghez vinnie. A híres kalandor nyomtalanul eltűnt a brazíliai dzsungelben, sorsát a mai napig teljes homály borítja.
Patikát nyitott Brazíliában, indiánokat gyógyított, tanított a Charlestoni Egyetemen, tizen-egynéhány nyelvet beszélt, húsleveséről Weöres Sándor is ódákat zengett. Emellett remekül játszotta Bachot orgonán, könyveket írt, amelyeket maga illusztrált, és lefordította a Micimackót latinra. Az egyik utolsó polihisztor, Lénárd Sándor kalandos élete.
Annak ellenére, hogy a babonák minden tudományos alapot nélkülöznek, mégis léteznek még olyan helyek a világban, ahol a mai napig hisznek bennük.
Inkább kimerültnek, mintsem feltöltődve éreztem magam a kéthetes hajóút végére, és egy valamiben biztos voltam: nem akarok partot érni. Most, hogy már nem feszengve próbáltam elvegyülni a sok világpolgár között, hanem hezitálás nélkül felfedtem, mennyire parázok az ismeretlentől, mikor inkább izgatottnak kellene lennem, kiderült, hogy ezzel baromira nem vagyok egyedül. Persze azt is megkaptam, hogy „ez még csak a bemelegítés volt”, „az igazi kalandok ezután jönnek" és "imádni fogod!”. Bíztam az igazukban.
Néhány száz méter gyaloglás után egy szemből jövő autó gyanúsan lelassított, majd az én tempómban tolatni kezdett. Ketten ültek benne. Megálltam. Ők is megálltak. Megindultam vissza, a város felé, miközben stoppolni próbáltam. Hiába. Gombóc a torkomban. Úgy tűnt, hogy követnek, aztán egyszer csak eltűnt a kocsi, én pedig folytattam az utat az eredeti irányban. Egyre ritkult a forgalom, és lassan a városi fények is köddé váltak mögöttem. Most először éreztem azt, hogy talán tényleg túl merész vagyok. De visszafordulni semmiképp nem akartam.
Amint megérkeztünk a szállásunkra, az első dolgom az volt, hogy lecsekkoljam, mennyire megerőltető ilyen fülledt levegőben futkosni. Nem kellett sokat mozognom ahhoz, hogy jól megizzadjak, de a part menti szél valamennyire enyhítette a magas páratartalom kellemetlen hatásait. Furcsa volt, hogy a tenger nonstop morajlása miatt csak emelt hangon tudtunk beszélgetni az apartmanban, és az is, hogy este hat órára már teljesen besötétedett, de a hőmérséklet ilyenkor sem ment 30 fok alá. Néha még éreztük a talpunk alatt meginogni a talajt, de ez csak a hajózás egy-két napig tartó utóhatása volt. Amint megszűnt a fantomszédelgés, többé már nem foghattuk az egyensúlyvesztéseinket a hajóra.
Brazíliában december közepén kezdődik a nyár. A gyerekek nagy örömére ilyenkor hat hétre bezárnak az iskolakapuk, és ekkor persze már javában zajlik a készülődés az év legfontosabb ünnepére, a karácsonyra is. Ahány helyi emberrel beszélgettem az ünnepi szokásokról, annyiféle ételkülönlegesség került terítékre, nem véletlenül: a multikulturális gyökereknek köszönhetően Brazíliában számos etnikai tényező formálta a hagyományokat, de ami a látványt illeti, a karácsony itt is amerikai köntösbe van bújtatva.
