boldogság 9 - Dívány

A koronavírus ellenére a ma világára talán még mindig az az alapgondolat jellemző, hogy legyünk nagyok. Ha nagy vagy, sikeres, híres és népszerű, akkor majd boldog leszel. Pál Feri atya szerint azonban ez inkább nincs így, mint így van. Mégpedig azért nincs így, mert az ember kicsi – még azok is, akik önmagukat nagynak tartják. Azért kicsi mindenki, mert mindenki véges, esendő, mulandó. Mindannyian meg fogunk halni, és még el is fognak felejteni minket. A kérdés az, hogy hogyan lehetünk akkor jól? Hogyan élhetünk tartalmas életet? A kicsi ember nagy lehetőségéről, a múlt erőforrásként való felhasználásáról és a szabadon alakítható jövőről beszélt Feri atya a Három Királyfi, Három Királylány rendezvényén. Beszámoló.

Mind boldog gyerekkort kívánunk a gyerekeinknek, de abba sokszor nem gondolunk bele, hogy ennek megvalósulásához éppen a negatív érzéseket, a stresszt és annak megnyilvánulásait kellene elfogadnunk. Ha ugyanis erre nincs lehetőség, pont nem olyan lesz az a gyerekkor, amit adni akarunk a gyerekünknek.

Azt mondják, a boldogtalan emberek társasága boldogtalanná tesz – ha ez a világjárvány előtt nem lett volna egyértelmű, mostanra már valószínűleg mindenki tudja.

Természetes, hogy időnként úrrá lesz rajtunk a szomorúság, ezt pedig a jelenlegi helyzet sem könnyíti meg. Fontos viszont, hogy azonosítani tudjuk a negatív érzéseink okát, hiszen mint annyi más esetben, itt is a felismerés az első lépés.

Manapság annyi inger ér minket, hogy igazi sikerélmény leülni és csak egyetlen dologra összpontosítani. Sok minden van, ami eltereli a figyelmünket, a politikával és a járványhelyzettel kapcsolatos hírek pedig dobnak erre egy lapáttal.

A boldogságnak nem kell feltétlenül mulandónak lennie. Nem azt mondom, hogy az idilli állapot örökké tart, és azt sem, hogy mindez csak pénz kérdése. Mégis van, amikor az anyagi helyzeted is hozzájárulhat az elégedettségedhez.

A pozitív érzelmek kutatásával egyre többet foglalkozik napjainkban a tudomány, mégsem sikerült pontosan számba venni az összeset. Kanadai kutatók pótolták a hiányt.

Talán veled is történt már olyan, hogy megbeszéltétek a barátaiddal, kéne csinálni valami sportos programot. Mondjuk el kéne menni hegyet mászni vagy biciklitúrára. Egyikőtök sem edzett már hónapok óta rendesen, aztán mégis azon kapjátok magatokat, hogy olyan útvonalat választottatok, ahol a nehézségi fok az ironmanversenyekével vetekszik. Utána napokig szenvedtek az izomláztól, lépni alig bírtok. Sokszor a párkapcsolatainkban is hasonlóan cselekszünk: belevetjük magunkat, rohanni kezdünk anélkül, hogy megtanultunk volna sétálni.

Hálásnak lenni valamiért egyre nagyobb divat, főleg az évnek ebben a szakában. Valószínűleg te is egyre több erről szóló posztba futsz bele a közösségi média felületein, sőt Cicero szerint a hála nem csupán a legnagyobb erény, de az összes többi szülőatyja.

2020 júliusa. Éppenhogy túl vagyunk egy sosem tapasztalt világméretű sokk első hullámán. És ki tudja, mit hoz a jövő? A távolságtartás még javallott, arcunkat maszkkal takarjuk, aggódva kérdezgetjük egymástól, hogy mi lesz még itt és hogy hogy vagy… Mi történik eközben Dániában? Megnyitják a világ első Boldogság Múzeumát. Nyilván nem akarattal tervezték a múzeum nyitását a világjárvány közepébe, mégis remek az időzítés: ha már az élet és a természet rákényszerített, hogy szembesüljünk a fontosnak hitt dolgok lényegtelenségével és az észre sem vett dolgok szívszaggató hiányával, akkor akár meg is nézhetjük, mitől lesz az ember boldog, ahelyett, hogy egyedül próbálnánk megtalálni az utunkat.

Amikor a boldogság mibenlétét keressük, érdemes elkülönítenünk az átmeneti örömérzetek nyújtotta boldogságot a valódi boldogságtól, ami tulajdonképpen az élettel való elégedettséget jelenti. Hogy elérhető-e valódi boldogság a pillanatnyi örömérzetek felhalmozásával? Nem, ez az elgondolás legfeljebb matematikailag állja meg a helyét, a valóságban ennél jóval bonyolultabb a képlet. Az viszont nem kizárt, hogy a boldogság tanulható.

Az egyedülálló emberek furák, irigyek, elégedetlenek, önzők, magányosak – legalábbis a sztereotípiák táplálta közhiedelem szerint. De mi a valóság?