Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Az emberi test csodálatos dolgokra képes, a terhesség pedig ezeken belül is kiemelten lenyűgöző folyamatokat idéz elő – egy később kialakuló betegségből való felgyógyulás záloga is lehet az, ha gyermeket vállalsz!
Ha megkérdeznénk, vajon képes-e szervezetünk felnőttként egy vadonatúj szerv létrehozására, talán a legtöbben nemmel válaszolnának, pedig ez nem vicc, hanem nagyon is igaz. A terhesség terén tájékozottabbak tudják, hogy a placenta, azaz a méhlepény olyan szervünk, amelyet a nők teste kizárólag arra a kilenc hónapra növeszt magában, amíg gyermeket kell táplálnia segítségével a méhen belül. Ez a történet is rámutat arra, micsoda misztérium a várandósság – de van ennél jobb is!
A terhesség örök kapocs
Az anya és gyermeke közti különleges kötelék nemcsak érzelmi, hanem nagyon is valós: a magzat sejtjei a feljebb már említett méhlepényen keresztül eljutnak az anya testének gyakorlatilag minden pontjára, és azokban szöveteinek részévé válnak.
Ez azt is jelenti, hogy az anyák szervezete gyermekük genetikai lenyomatát hordozza – a tudomány a jelenséget mikrokimerizmusként nevezte el.
Az állatvilágban is ismert jelenségnek következményei vannak az anya szervezetének működésére is.
A jelenség már évtizedek óta ismert – akkor férfi-DNS-t találtak egy anya vérében, ez indította el a kutatásokat, melyek végeredményeképp felismerték azt. Kutatni viszont nem annyira egyszerű a területet.
A magzati sejtek gyakorlatilag olyanok, mintha őssejteket kapna az anya – pluripotensek, azaz sokféle szövet alakulhat ki belőlük. A gyermek sejtjei a vérárammal jutnak el az anya testének legkülönbözőbb pontjaira, ahol szövetekhez csatlakoznak, és a szomszédos sejtektől nyert információ segítségével válnak az őket körbevevő szövet részévé.
Sejtet adok, sejtet kapok
Amikor a terhesség véget ér, az anyai szervezet eltávolítja azokat a magzati sejteket, amelyek még változatlan formában találhatók benne – de azok, amelyek már kapcsolódtak valamilyen szövethez, megmaradnak.
Ráadásul nemcsak a magzat ad sejteket az anyának, hanem az anya is neki: így lesz teljes a kép.
Na de mi történik akkor, ha egy nő ismét teherbe esik? A kutatók szerint megtörténhet, hogy ekkor még különösebb formája alakul ki a mikrokimerizmusnak: az idősebb testvérnek az anya testében szövetek részeként élő sejtjeiből is kaphat a fiatalabb, így benne testvére sejtjei is élnek – míg az anyában mindkét gyermekének sejtjei megjelennek. Az is lehetséges, hogy az anyai szervezetben már jelen levő magzati sejtek kihatással vannak arra, milyen gyorsan sikerül ismét teherbe esnie.
Önző oka is lehet a sejtátadásnak
A megfigyelések szerint három területen a legvalószínűbb a magzati sejteknek az anyai szövetekhez való kötődése, ezek pedig mind összefüggnek a gyermekvállalással. A következőkről van szó:
- a mell, ahol hatással lehetnek a tejtermelésre;
- a pajzsmirigy, ahol befolyásolhatják az anyagcserét és a hőátadást a csecsemő felé;
- és az agy, ahol befolyásolhatják az idegi áramköröket és az anyai kötődést a gyermekhez.
Úgy is fogalmazhatunk, hogy a magzat a születése utáni időszakban történő túlélését igyekszik bebiztosítani az anyai testben szétszórt sejtekkel. Ha van anyatej, anyai kötődés és sok bőr-bőr kapcsolatban eltöltött idő, a csecsemő megkapja azt, ami neki a legjobbat jelenti a születést követő, negyedik trimeszternek is nevezett három hónapos időszakban.
A sebgyógyulásra is hathat a jelenség
A fentieken túl más szervekben: a bőrben, a hasnyálmirigyben és a szívben is találtak már magzati sejteket, amelyek meglepően hosszan, akár évtizedeken át jelen lehetnek az anya szervezetében. Ha már ott vannak, nem is lazsálnak.
Császármetszésen átesett anyák hegeiben fedezték fel jelenlétüket: a bőrben ugyanis képesek a gyógyulási folyamat gyorsítására.
Az általánosságban vett sebgyógyulás folyamatát is gyorsítják, ugyanakkor vannak olyan potenciális hatásaik is, amelyek kevésbé jótékonyak, egyes ráktípusok kialakulásáért vagy autoimmun betegségekért is felelősek lehetnek.
Komoly kutatómunka van még hátra ahhoz, hogy a tudósok ennél is pontosabban átláthassák, milyen folyamatokért felelhet a mikrokimerizmus: amíg erre nem derül fény, addig is ámulhatunk az emberi szervezet csodáján.
