Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sokak számára tűnhet ijesztőnek hazánk egyik legnagyobb rovara, az imádkozó sáska. Ha a kertünkben találjuk, örüljünk, hiszen számos kártevőtől megszabadíthat.
Amint azt a Nool.hu megírta, egyre többször találják szembe magukat a magyar kerttulajdonosok imádkozó sáskákkal. A lap a kertek ragadozó őrének nevezi az ájtatos manóként is ismert rovart, és hangsúlyozza, jelenléte igencsak hasznos, az emberre nem veszélyes. Megfigyelése izgalmas családi program lehet, hiszen különleges vadász, sokan a rovarvilág T-rexének is nevezik.
A hazánkban őshonos imádkozó sáskát még az is felismeri, aki korábban testközelből nem látott hasonlót. Jellegzetes megjelenése, hatalmas, akár 8 centiméteres termete mellett fogólábainak köszönhető mozgása is figyelmet kelt. A poloskák ellen is hatékony.
Hatalmasra nő, de nem veszélyes
Nevét testtartásáról kapta, két mellső lábát ugyanis imádkozó helyzetben tartja. Bár szárnyakkal is rendelkezik, a repülésben nem túl ügyes, leginkább ugrálva közlekedik a leveleken. A száraz, napos, bokros-füves élőhelyeket kedvelik, és kiválóan rejtőzködnek áldozatukra várva.
„A zsákmány megragadásában hatalmas, tüskés első lábaik segítik őket, amelyek úgy működnek, mint az emberi kar és kéz: egyszerre pontosak és erősek. Rágó szájszervükkel gyorsan feldarabolják és elfogyasztják prédáikat"
− összegezte a Nool.hu kérdésére Tóth Dóra biológia-kémia szakos tanár.
Vigyázz rá, az imádkozó sáska védett
Mint mondta, az imádkozó sáskák főként a kisebb repülő rovarokat és kártevőket, például poloskákat, levéltetveket vadásszák, de néha csótányokat, madárfiókákat és gyíkokat is elkapnak.Hazánkban szinte mindenütt előfordul, de
a gyepes területeket kedveli leginkább.
Jelenléte segít a kerteket, háztáji terményeket megvédeni a kártevőktől, ráadásul védett, természetvédelmi értéke 5000 forint. 2012-ben az év rovarának választották. Az őshonos ájtatos manónk mellett az óriás ázsiai imádkozó sáska is terjedőben van hazánkban, ezt a szárnyain lévő fehér foltokról ismerhetjük fel. A Természettudományi Múzeum blogja szerint még nem tudni, elterjedése milyen hatással lesz a hazai élővilágra.
