Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Együtt aludjunk vele, ha szeretné? Mellette és ellene is szólnak érvek. A jó hír pedig az, hogy ezt nektek kell eldönteni.
Számos egyéni szempont befolyásolja, hogy együtt alszunk-e óvodás vagy kisiskolás korú gyerekünkkel, ezért nem is hiszünk abban, hogy egy újságcikkben állást kellene foglalnunk e gyakorlat ellen vagy mellett. Attól még azonban, hogy ezt mindenki maga dönti el, a téma érdekes, fontos, és a döntés meghozatalához segítségül szolgálhat néhány pro és kontra érv.
Te látod a teljes képet, ezért jó, hogy a te kezedben van a döntés
Nálunk például gyermekünk nyolcéves korára már több korszakon is túl vagyunk, ami az együtt alvást illeti. Volt, hogy hosszú időn keresztül nem igényelte a bújást – még altatás szintjén sem, és egy magas galériaágyon aludt a saját szobájában – aztán, ahogyan változott az élete, különböző külső környezeti kihívások érték, vagy idegrendszeri fejlődésében adódtak kiélezettebb korszakok, újra felmerült, hogy jó lenne együtt aludni. Családunkban egyetértés van abban, hogy megadjuk gyermekünknek ezen a téren, amire vágyik, ugyanis megbízunk benne, hogy azt kéri, ami neki jó. Ő pedig nem élt soha vissza ezzel a – tudjuk, pengeélen egyensúlyozó – néhány más kérdésben is tanúsított hozzáállásunkkal, és eljön az idő, amikor ő maga teszi meg (újra) az önállóság felé vezető úton ezt a lépést.
Ha most érvelnem kellene a döntésünk mellett, azzal kezdeném, hogy bemutatom kislányunk idegrendszerét, természetét, emberi kapcsolódásainak jellegét és alakulását, szociális kihívásait
– egész kis lényét és életét, amit nyilván nem teszek meg, már csak azért sem, mert nem ez a lényeg. A fontos az, hogy megértsük, bár vannak az együtt alvás mellett és ellen szóló érvek, jól tesszük, ha gyerekünk személyiségét és aktuális helyzetét nem hagyjuk ki a mérlegelésből.
Az érzelmi biztonságot adó szülő az egyéni igényeket is figyelembe veszi
Mi szól mellette? Nem nehéz kitalálni: az érzelmi biztonság, amit anya vagy apa, illetve anya és apa közelsége ad éjjel. Egy ismerősöm pironkodva számolt be arról, hogy ellentétes törekvéseik ellenére nagyobb óvodás korú gyermekük kettejük között tölti az éjszakákat. „Azt mondta, hogy nem szeretne egyedül aludni – mondtam neki, hogy ott vannak a plüssei, aludjon velük. Mire azt válaszolta: de én emberrel szeretnék együtt aludni, anya, EMBERREL, nem plüssel!” Erre az ismerősöm nem tudott milyen ellenérvet felhozni – hát, ha emberrel, akkor óvodáskorban még mindig a szülő lesz a legjobb választás! A szülő(k)höz való erős és kölcsönös érzelmi kötődés a legfontosabb eleme az Ősbizalomnak, aminek hiánya vagy megléte egész későbbi életünkre hatást gyakorol. Ezt pedig szolgálhatja az együtt alvás (is), különösen egy olyan gyerek esetében, akinek a testi érintés fontos szeretetnyelve. Ami ezt a szempontot illeti, az is elképzelhető, hogy egy gyerek nagyon nem bújós, és az esti/éjszakai hangulat az egyetlen, amelyben meg tudja élni a kötődésnek ezt a formáját. Vannak családok, ahol ezt a kérdést nem is dramatizálják túl, de azért lássuk az ellenérveket is.
A tükörneuronok szerepe az alvási szokásokban
A tükörneuronok olyan agyi idegsejtek, amelyek lehetővé teszik számunkra, hogy mások viselkedését és érzelmeit tükrözzük. Akkor is aktiválódnak, amikor megfigyeljük egy másik személy cselekvését, és akkor is, amikor mi magunk végezzük el ugyanazt a cselekvést. Ez a rendszer lehetővé teszi a gyermekek számára, hogy megértsék és utánozzák mások viselkedését, beleértve az alvási szokásokat is. Az ő esetükben ezek a neuronok különösen aktívak.
Ha nyugtalanul alszunk vagy stresszesek vagyunk, gyermekünk tükörneuronjai révén alvás közben átveheti ezeket a mintákat,
ami befolyásolhatja saját alvási ritmusát és érzelmi állapotát is.
Függőség kialakulása és viselkedési zavarok
Az együtt alvás hosszú távon hozzájárulhat a gyermekek szeparációs szorongásához és a szülőktől való fokozott függőséghez. Ez megnehezítheti az önálló alvási szokások kialakítását, és szorongást válthat ki, amikor a gyermeknek egyedül kell aludnia, vagy ismeretlen környezetben hajtja álomra a fejét.
És bár az együtt alvás önmagában nem okoz viselkedési problémákat, ha negatívan befolyásolja a gyermek alvásminőségét, az – a kutatások szerint – hosszabb távon növelheti a viselkedési zavarok, például a szorongás vagy figyelemzavar kockázatát. Egy longitudinális vizsgálat kimutatta, hogy az alvási nehézségek és a viselkedési problémák kölcsönösen erősíthetik egymást – vagyis az egyik súlyosbíthatja a másikat.
Mit kell valójában eldönteni?
Ha az egyenletből kivonjuk az együtt alvást, akkor három tényező marad: a gyerek nyugodt alvása, lelki békéje és a kiegyensúlyozott szülő-gyerek kapcsolat. Ezért érdemes azt a megoldást választanunk, amely – gyermekünket és élethelyzetünket figyelembe véve – mindhárom szempontot a leginkább elég jól szolgálja, vagy azt szolgálja, ami aktuálisan éppen a legfontosabb.
Ha érdekelnek az ókor legszabadabb asszonyai, ezt a cikket ajánljuk.
