Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyilvánosság számára szinte ismeretlen, hogyan és milyen körülmények között élnek a gyermekotthonban nevelkedő gyerekek. Éppen ezért csak kevesen tudják, hogy az itt gondozott csecsemők sokkal kevesebbet sírnak, mint azok a gyerekek, akiknek családjuk van.
A család nélkül maradt gyerekek élete jóval több megpróbáltatással van tele, mint azoknak, akiket szerető és gondoskodó szülők nevelnek fel. Ezt az elhagyatottságot már egészen kicsi korukban pontosan tudják és érzik a gyerekek.
A gyerekek megtanulják, hogy nincs értelme sírni
Annak titkát pedig, hogy az árván maradt gyermekek a legtöbbször miért vannak inkább csendben, minthogy sírással hangot adnának fájdalmuknak, egy pap fedte fel prédikációjában, amikor megosztotta a hívekkel egy gyermekotthonban tett látogatása tapasztalatait.
Az atya elmondta: a nevelőotthonban megütötte a fülét az a csend, amit a legkisebbek szobájában tapasztalt. A helyiségben csecsemők tucatja feküdt, többségük éberen, de egyikük sem sírt. Amikor kíváncsian megkérdezte a gondozót, mi ennek az oka, a pap szívszorító választ kapott.
A nő elmondta: náluk az újszülöttek leginkább akkor sírnak, amikor megérkeznek a nevelőotthonba, ilyenkor vigaszra, melegségre, szeretetre vágynak. Mint minden gyerek, ők is így fejezik ki az érzéseiket.
Ám a gyermekotthonban a gondozók kevesen vannak, így nem mindig tudnak azonnal reagálni a csecsemősírásra.
A kicsik pedig egy idő után abbahagyják a sírást, de nem elégedettségükben, hanem azért, mert beletörődnek, hogy nincs senki, aki megölelje és megnyugtassa őket, aki biztonságot nyújtson nekik. Így ezeknek a gyerekeknek a csend lesz a túlélés eszköze.
A "lemondtak rólam" vagy a "nem kellettem" érzés szinte kivétel nélkül jellemző a nevelőotthonban élő gyerekekre. A pszichológusok szerint ez nem véletlen, hiszen van, hogy már a születést megelőzően nehéz körülményeknek van kitéve valaki, különösen akkor, ha nem kívánt terhességből születik. Sokan közülük egész életükben lelki teherként cipelik az érzést, hogy a saját szüleinek sem kellettek. Ez a szeretetlenség a gyermekkori érzelmek elfojtásában, majd kamaszként és felnőttként negatív énképben, önbizalomhiányban, valamint depresszióban is megnyilvánulhat.
Vitathatatlan tény, hogy az elsőszülöttek mindig nagyobb figyelmet kapnak, mint a család többi gyermeke. Van azonban egy óriási hátránya is az elsőségnek. A kutatók meglepő kapcsolatot találtak a születési sorrend és egy gyakori mentális probléma között.
