Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Megrázó videó került fel a napokban a TikTok-ra, melyben erőszakkal próbál két gyereket elvinni magával apjuk az iskolájuk elől. A Makón történtek a gyermekvédelem hiányosságaira is felhívják a figyelmet. Vélemény.
Az alábbi történetben szereplő két kisgyermek nemrég vesztette el édesanyját, hosszas betegséget követően. Az anya a gyermekeket egyedül nevelte, korábban több száz kilométerre menekült a gyerekekkel, a sajtóhírek szerint egykori férje bántalmazó magatartása miatt. Daganatos betegsége miatt kényszerült hazatérni Makón lakó szüleihez, akik egy évig segítettek neki fia és lánya ellátásában.
Az időközben elhunyt anya és volt férje között a végletekig fokozódó konfliktusok voltak, a férfi állítólag több ízben is beperelte, élet utolsó időszakában tolókocsiban, betegen kényszerült bíróságra járni emiatt. A rendőrként dolgozó apa alig volt jelen gyermekei életében, közben új családot alapított. Az anya a szülői felügyeleti jogot is egyedül gyakorolta a bíróság döntése értelmében gyermekei felett.
A közokirat nem érvényes gyámügyekben
Az édesanya a halálát megelőzően közjegyző előtt megtett nyilatkozatban jelölte ki nyugdíjas szüleit gyámként halála esetére. Minden bizonnyal úgy ért véget földi élete, hogy azt hitte, a számára legfontosabb emberek, a 12 éves Iza és öccse, Ábel biztonságos körülmények között birkóznak majd meg a gyásszal és jó helyen nőnek majd fel.
Mint kiderült, bár sok esetben a közjegyző előtt tett nyilatkozat megállja a helyét, hiszen közokiratnak számít, arra nem alkalmas, hogy egy szülő ezzel biztosítsa azt, hogyan szeretne gondoskodni halála esetén gyermekeiről.
Az anya halálával az apa szülői felügyeleti joga annak ellenére feléledt, hogy korábban azt bírósági ítéletben szüntették meg. Szembemenve az anya végakaratával, a gyámhatóság neki ítélte a gyerekeket az őket gondozó nagyszülőkkel szemben. Az apa pedig élt is a jogával.
A netre kikerült, megrázó videón megpróbálta az iskolából elhurcolni a gyerekeket, akik teljesen traumatizált állapotban ellenkeztek. Lányát a kivezényelt rendőrök egyike vigasztalta, míg ő azzal fenyegette, hogy intézetbe adja, ha nem megy vele. Két nappal később a lányát erőszakkal magával vitte, más gyerekek szeme láttára, az iskolából. Fiát csak azért nem tudta ekkor elvinni, mert betegsége miatt nem ment iskolába aznap. A kislányt átíratta egy másik iskolába, telefonját elvette, másik gyerekét viszont azóta sem kereste.
Iza néhány nap alatt egyszerre vesztette el anyját, nagyszüleit, testvérét, biztonságos otthonát és barátait is. Ezekből egy is sok egy 12 éves gyereknek.
Amikor a bántalmazóé a hatalom
A nagyszülők nyilatkozatai szerint az apa korábban a láthatásokon bántalmazta új feleségével együtt a gyerekeket, ami miatt szakértő segítségét kellett igénybe venniük, most pedig csak korlátozottan tudnak Izával beszélni. Az eset a gyermekvédelemmel kapcsolatban is aggályos kérdéseket vet fel a személyes tragédián túl.
Hazánkban több mint félmillió egyszülős családban nevelkednek kisgyermekek. Statisztikai adatokban nem szerepel, hány családban fordul elő, hogy bántalmazás miatt nem vesz részt a másik szülő a gyermekek életében, vagy ellenkezőleg:
hány gyermek kényszerül olyan helyzetbe, hogy a bántalmazó szülővel találkozni kell a kötelező kapcsolattartás alkalmával.
A makói eset társadalmi kórkép
Az elmúlt időszakban azonban több ízben is nyilvánvalóvá vált, hogy a gyermekvédelmi rendszer nem tudja kiküszöbölni teljes mértékben, hogy egyes gyermekeknek azokkal is kapcsolatot tartani, akik bántalmazóan lépnek fel velük szemben, éljenek akár családban nevelkedve, akár a gyermekvédelmi intézmények valamelyikében.
A makói eseményeket követően valószínűleg több, érintett szülőben felmerült a gondolat: vajon miként lehet haláluk esetére megteremteni a biztonságot gyermekeiknek? Ahogy az is, miként képes kiheverni egy gyermek egy olyan traumát, melyben szerettét elveszíti, biztonságos környezetéből kiszakítják, majd szeparálják rokonaitól és barátaitól is.
A hazai gyakorlat szerint ugyan minden oktatási intézményben elérhető pszichológiai segítségnyújtás, ez azonban korlátozott. Mindössze 6 alkalom évente gyermekenként, mely akut esetben alig másfél hónapot jelent, terápiára alkalmatlan körülmények között, iskolaidőben, a tanórák terhére.
Bár a családsegítő- és gyermekjóléti intézményekben is dolgoznak kirendelt pszichológusok, a várakozási idő akár több hónapos vagy éves is lehet, ráadásul ha egy családban több gyermek van, akkor nem juthat mind ingyen segítséghez, hiszen a pszichológusok testvéreket nem kezelhetnek ezekben az intézményekben. Ahol egy szakember dolgozik, ott a család egyetlen gyereke veheti igénybe szolgáltatásait.
Vajon hány egyszülős család tudja kifizetni az alkalmanként tízezrekre rúgó számlát hónapokig, netán évekig, akár több gyermek számára? És mi lesz azokkal az anyákkal és apákkal, akik egyedül nevelik gyermekeiket, és szeretnék biztosítani a jövőjüket, de arra nincs megfelelő jogi lehetőségük?
A gyermekek védelmének biztosítása kinek a feladata?
Egy traumatizált, rettegő gyermek számára még a percek is hosszúnak tűnnek, hát még a napok, vagy az órák, elzárva a külvilág információitól. A makói ügyben veszélyeztetés miatt a rendőrségen is vizsgálat indult, azonban ezek a perek hosszúak. A meghallgatások, tanúkihallgatások, a szakértői vizsgálatok között a tapasztalatok alapján akár hónapok is eltelhetnek érdemi eredmény nélkül, bírósági tárgyalásra pedig mindezek végén kerülhet csak sor. Egy vizsgálat szerint akár 3-8 év is eltelhet az elkövetés és az eljárás befejezése között.
Persze nincs arra semmiféle egzakt vizsgálat, hogy a napok múlása egy ehhez hasonló esetben milyen hatással van a gyermekek lelkivilágára, azt viszont mindannyian elképzelhetjük, hogy az idő ez esetben nem gyógyír. Főként, ha a bántalmazás, vagy a félelmet keltő körülmények továbbra is fennállnak.
Makó városa egy emberként állt ki a család mellett, akik időközben jogi segítséget is kaptak pro bono, egy neves ügyvédi irodától. A napokban ügyvédi beadványuk a bíróság elé kerülhet. Azonban nem ez, hanem
a történetben szereplő, vagy a közeljövőben szerepet vállaló emberek embersége az egyetlen, ami valóban gyorsan változtathat a jelenlegi helyzeten.
De még akkor is hatalmas munka lesz helyrehozni azt, amit az elmúlt napok embertelensége okozott a családegyesítés és a szeretet nevében ennek a két kisgyereknek.
