Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Ma már elképzelhetetlen, hogy az internet nélkül éljük az életünket. A legfiatalabbak kezében is ott virítanak a legújabb okoskészülékek, ők is részt vesznek az online tér pörgésében, de, ami a legaggasztóbb, hogy a közösségi médiába is egyre fiatalabban regisztrálnak fel. Az újdonság varázsa óriási hatással van rájuk, azonban az egészségtelenül tökéletesnek látszó világból nem mindig a legjobb üzenetet szűrik le. Ma már minden ötödik gyermek online zaklatás, vagyis cyberbullying áldozata.
Az internet már az életünk szerves részét képezi. A legfrissebb kutatások szerint a 6-14 éves korosztály harmada rendszeres használója a közösségi médiának, és nagy százalékuk rendelkezik saját okoseszközzel.
Az UNICEF 2017-es felmérése szerint,
a magyar diákok 80 százaléka gondolja úgy, hogy az online megszégyenítés a bántalmazás legsúlyosabb formája.
Az online zaklatás pszichés betegségekhez is vezethet
Az online bántalmazással vagy cyberbullyinggal az a legnagyobb probléma, hogy nagyon sokrétű. Először is, a virtuális térben történik, tehát gyakorlatilag lehetetlen elbújni az agresszor elől. Másrészt, nem tudhatjuk pontosan, hogy ezt a mértékű nyilvános megaláztatást hányan látták, pontosan ezért a megalázottság és a szégyen érzése sokszorosára növekszik az áldozatnál.
A cyberbullying a magyar fiatalok szerint sokkal súlyosabb bántalmazási forma, mint a fizikai erőszak. Az UNICEF Magyarország 2020-ban készült online felmérése alapján a gyerekek 60 százalékát csúfolták már neten, a megkérdezett lányok 55 százaléka pedig zaklatást is tapasztalt az online térben, míg a fiúk esetében ez az arány „csak” 27 százalékos.
Az internetes bántalmazásnak alapvetően öt fő jele van. Ezek a következők:
- Anonimitás – vagyis, az agresszor gyakran névtelen marad, hogy áldozata ne tudjon vele megküzdeni;
- Fizikai jelenlét hiánya – mivel az online térben történik mindez, a bántalmazónak nem kell felelősséget vállalnia a tettéért, így sokkal egyszerűbb, mint a valós bántalmazás;
- Nagyközönség – hagyományos keretek között tisztában vagyunk azzal, mennyi ember előtt szégyenültünk meg, a kibertérben viszont erre nincs lehetőségünk. Csak abban lehetünk biztosak, hogy sokkal többen látnak mindent, mint az normál esetben lenne;
- Váratlanság – mivel az internet nonstop elérhető, így a különböző támadások is bármikor elérhetnek bennünket;
- Visszavonhatatlan jelleg – jól tudjuk, hogy az internet nem felejt. Ha egyszer felkerül egy kép vagy videó egy platformra, akkor az onnantól kezdve végtelen sokszor továbbítható, letölthető, így eltüntetni már nem lehet.
Az internetes zaklatás következményei súlyosak lehetnek a bántalmazott mentális egészségére nézve, ugyanis sokan nem mondják el ezeket senkinek, hanem magukban őrlődnek rajtuk. Első körben ezek a bántalmazások aláássák az áldozatok önbizalmát és önértékelését, elszigetelik őket – legrosszabb esetben – még barátaiktól is.
Az idő előrehaladtával már szorongani is elkezdenek, feszültebbek lesznek, ami kihatással lesz mindennapi teljesítményükre. Szétszórtabbá, figyelmetlenebbé válhatnak, ami a teljesítményük romlásához vezet majd.
Hosszú távon pszichés betegségek is kialakulhatnak náluk, ami valódi fizikai tünetekkel is járhat. Ebből – főként a kiskamaszok – úgy próbálnak meg továbblendülni, hogy magukban keresnek hibát, étkezési zavarok alakulnak ki náluk, és aminél szörnyűbb nincs, saját életük ellen fordulnak.
A szülő segíthet leginkább gyermekének
A szülők nagy százaléka úgy tapasztalja, hogy gyermeke nem osztja meg vele, mi mindent csinál az interneten. Így nagyon fontos, hogy beszélgessünk a gyerekekkel erről, mivel maguktól nem biztos, hogy felhozzák ezt a témát.
A szülők hatvan százaléka úgy gondolja, a közösségi média veszélyesebb hely, mint a tömegközlekedés vagy az iskola.
Sokan úgy próbálják megóvni gyermeküket ezektől a bántalmazó helyzetektől, hogy megtiltják neki a közösségi média használatát, azonban ezzel nem sokszor érnek célt. A gyermekben, egyébként teljesen jogosan, kialakul egy FOMO, vagyis az attól való félelem, hogy lemarad valamiről, ezért inkább titokban kezdi el használni ezeket a felületeket, így a szülő még inkább kívül marad, és a problémakor sem biztos, hogy a gyermek mer majd hozzá fordulni.
Az sem megoldás, ha folyamatosan olvasgatjuk, ellenőrizzük a gyermek social media tevékenységeit, levelezéseit, mivel ezzel megsértjük a magánéletét, amihez neki is joga van.
Tiltás és állandó, feszült kontroll helyett inkább legyenek alapvető szabályok, amelyeket a gyermeknek be kell tartania. Azt is nagyon fontos megérteni, hogy az online tér napról napra egyre nagyobb szeletet hasít ki a világunkból, nem lehet már figyelmen kívül hagyni.
Nagyon fontos, hogy a szülő az online bántalmazás előfordulása esetén ne essen pánikba, hanem gondolja végig, majd beszélje át gyermekével a lehetséges forgatókönyveket. Van néhány olyan praktikus eszköz, amely a probléma közvetlen kezelésére szolgál
– fogalmazott Rácz Dominika, a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány jogásza. Hozzátette, a nulladik lépést jelenti a beszélgetés a gyerekünkkel, az még sokszor nehezebben megy a szülőknek, hogy elfogadják, gyermekük bántalmazó módon viselkedett, vagy bántalmazás áldozata lett.
Visszaélnek a fotóiddal az interneten? Ebben a cikkünkben megmutatjuk, mit tegyél ilyen helyzetben.
