Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Már az általános iskolában oktatnak a világháborúk csatáiról dátumokkal, fizikai törvényekről, kémiai képletekről, de nem tanulunk meg jó szülőnek lenni, felelős pénzügyi döntéseket hozni, de még csak egy mosógépet beindítani sem. Pedig dédanyáink még tanultak bizonyos háztartási alapismereteket, és egyes nyugati társadalmak most is nagy hangsúlyt fektetnek erre. Svájcban például a háztartástanóra a gyerekek mentális egészségéhez éppen annyira hozzátesz, mint a kreatív háztartásvezetéshez.
Technikaórán még mi is készítettünk falapokból és apró tükörből periszkópot az általános iskolában, melynek otthon aztán igen nagy hasznát vettük, és a szögecselést is megúsztuk nyolc napon belül gyógyuló sérülésekkel. Amit viszont tényleg éveken át használtunk odahaza a technikaórán készült csodákból, az a fakeretbe illesztett fürdőszobacsempe edényalátét volt. Kicsit szálkás, kicsit sután féloldalas, egész esztétikájában ronda, de a miénk.
Svájc berni kantonjában már első osztályban kezdik tanulni a gyerekek azt a háztartástan tantárgyat, amelynek a későbbi években 3 specializációjából választhatnak. A természetközelibb, nyugodtabb, okosan átgondolt életvezetéshez, és ami még ennél is fontosabb, a mentális egészség eléréséhez és egy boldogabb generáció felneveléséhez hasznos tantárgyról Denise Schlumpf mesélt, aki másfél évtizede készít művészi igényű kézműves portékákat diákjaival.
Mi ez a tantárgy pontosan? Kik és kinek taníthatják?
A tantárgy neve Gestalten, vagyis tervezés. Az első specializáció a kreatív látványtervezés, a második a textiltervezés, a harmadik pedig a műszaki tervezés.
A kreatív tervezésbe elsősorban a rajzolás, a festés és a modellezés tartozik, a textiltervezésbe a kötéstől a varráson át a horgolásig, a hímzés, a ruha-, a táska- és a babzsákvarrás is benne foglaltatik, míg a harmadikban elsősorban fémmel és fával dolgoznak a gyerekek. Első osztálytól hatodikig mindenki tanul mindent, a közös alapokat, sőt az én iskolámban még hetedik osztályban is és az utolsó két évben választhatnak, hogy a textil- vagy a műszaki tervezés tudományában mélyülnek el inkább.
A tantárgyat heti 1,5 órában tanítják erre szakosodott oktatók, de mivel jelenleg tanárhiánnyal küzdünk az egész kantonban, és mintegy 200 tanári szék betöltetlen, igyekszünk a helyeket pótolni, ahogy lehet. Ha valaki például varrónői képesítéssel már rendelkezik, elég egy kétéves képzést elvégeznie, és taníthatja a tárgyat. Egy gyesen lévő kolléganőnket tavaly például beugróként a közeli étterem tulajdonosa, egy elismert séf helyettesítette fél éven keresztül, akik főzni tanította a diákokat háztartástanórán.
Általában jellemző a tanárhiány?
Igen, ezzel egész Svájc küzd, amit gyakran más szakterületen dolgozók átképzésével próbálnak enyhíteni, akik rövid pedagógiai gyorstalpalón fejleszthetik tanári kompetenciáikat, mielőtt a katedrára lépnek. De ez egyben egy lehetőség is! Sokan gondolkodnak azon fémmel dolgozók vagy asztalospályán tevékenykedők közül, hogy közben megszerzik a tanári képesítést is.
Hogyan áll össze a tanmenet? Mi minden fér a tanagyagok közé?
A tananyag óriási, de mi, tanárok is nagy szabadságot élvezünk abban, hogy pontosan mit tanítunk. Kollégáimmal figyeljük az aktuális trendeket, hogy hasznos és naprakész tudást adjunk át, keressük a praktikus és esztétikus megoldásokat, próbálunk kreatívak és környezetbarátok lenni, így gyakran hasznosítunk is újra tárgyakat, alapanyagokat. Persze, a nagy szabadság egyben komoly kihívás és nagy felelősség is: állandóan keresni a megfelelő témákat, újszerű megvalósítási formákat, kiszolgálni a gyerekek érdeklődését, és közben mindig hasznosat mutatni.
De a gyerekekkel való közös gondolkodás is része a folyamatnak. Ha kitaláljuk a következő projektet, kis lépésekben haladunk, megtervezzük a munka fázisait, tutorial videókat nézünk, majd később elkészítjük saját videóinkat is.
A videójátékok és a virtuális valóság korában mennyire nyitottak erre a gyerekek?
Én a magam részéről ebben is a kreatív megoldások és a kézművesség híve vagyok. Az utóbbi időkben azt tapasztalom, hogy kevesebb a gyerekek önálló ötlete, jobban igénylik, hogy megmondják nekik lépésről lépésre, hogy mit csináljanak, nem számolnak azzal, hogy egy megoldásra többféleképpen is el lehet jutni, nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy gondolkodniuk kelljen. Eközben alig tudnak egy ollót a kezükben tartani, vagy egyenesen vágni vele. Mindez csak megerősít abban, hogy mennyire fontos is ez a tantárgy. Sokkal több, mint „csupán” a kreativitás elősegítése.
A finommotorika fejlesztése mellett önálló gondolkodásra, feladatmegoldó, proaktív magatartásra, folyamattervezésre neveli őket, javul a térlátásuk és komplexebben látják a világot, amelynek mentálisabban egészségesebb és tevékenyen részt vevő tagjaivá válnak.
Amikor saját kezükkel létrehoznak valamit a semmiből, ami tetszik nekik és másoknak is, büszkék lesznek magukra, alkotóvá válnak, és ez olyan érzéseket ébreszt bennük, amit máshogy nehezen érhetnek el. Amikor azt látom rajtuk, hogy az alkotás folyamata közben kreatív flow-élményt élnek át, megfeledkeznek egy pillanatra a mindennapi stresszről, magával ragadja őket a létrehozás öröme, ami aztán sikerélményhez juttatja őket, nagyon boldog vagyok, és azt érzem, adhattam nekik valami fontosat.
