A munkáltató mindent megkérdezhet, de csak és kizárólag azt, ami a munkakörhöz és annak betöltési feltételeihez kapcsolódik – ez egy fontos szabály, mégis szeretik megszegni a cégek. Ezt támasztják alá a gyesről visszatérő anyák kínos állásinterjúkról szóló történetei is, no és ezt mondja az általunk megkérdezett HR-szakértő is.
Nem elég jól színt választani vagy csattanósan befejezni a beszélgetést ahhoz, hogy magabiztosak legyünk egy állásinterjún, arra is fel kell készülnünk, mit mondjunk, ha rákérdeznek, van-e gyerekünk. Noha egyetlen munkáltató sem vájkálhatna a magánéletünkben, a megkérdezett anyák szerint ezt igenis megteszi a munkát kínálók többsége. (A cikkben szereplők neveit megváltoztattuk.)
Az igazán kínos állásinterjúkon szavak nélkül is jelzik, hogy „baj van”
A gyesről épp visszatérni készülő Boglárka interjúján már a második kérdésben arról érdeklődött a munkáltató, hogy „és ha a gyermek beteg, akkor hogy oldja meg?”, de van, ahol a kínos kérdésig még eddig sem kellett várni. Anikó szerint elég csak megemlíteni, hogy gyermeke van, és „már látni
is az »átszellemült« arcokat”.
Nem kertelnek a munkaadók
A megkérdezett anyák szerint ráadásul a munkaadók többnyire nem köntörfalaznak, kerek perec rákérdeznek arra, amire kíváncsiak. Egy cég például nem is húzta sokáig az időt Krisztinával.
Amikor ugyanis megtudták, hogy a kisfia kétéves lesz, közölték vele: majd akkor pályázza meg újra a munkát, ha a gyermeke tinédzser lesz.
Sok időt nem töltöttek Adrienn-nel sem az állásinterjúján.
„»Azt látom, hogy nem helyi születésű, de a férje igen?« Nem, válaszoltam. Ez volt az egyik fő buktatóm, a másik, hogy a ledolgozott éveim és a négy gyerekre járó kedvezmény miatt körülbelül annyi vagy több lett volna a fizum, mint a felső vezetőké. Ezután lettem vállalkozó.”
Gyerekek? Betegesek?
Nórának sem kellett a szomszéd céghez mennie egy kis kellemetlenségért, egy munkáltató egykor őt is alaposan megizzasztotta a kényes kérdéseivel.
A hely, ahová jelentkeztem, tisztában volt vele, hogy közösségbe járó gyerekem van, és hogy a munkaidőm a bölcsődéhez kötött. Eleve így kerestek embert, többen is dolgoztak már ott ugyanígy.
– Gyerekek betegesek? Ha a gyerek beteg, akkor mi van?
– Két közösségbe járó gyermekem van. Szoktak betegek lenni, van, hogy felváltva, van, hogy egyszerre. Ha a kicsi beteg, nem tudok dolgozni, ha a nagy csak épp annyira beteg, hogy oviba nem mehet, pár napra tudok nagyszülői segítséget kérni.
– Nincs a gyerekeknek apja?
– De, van, férjnél vagyok.
– Ő nem tud otthon maradni?
Itt vettem egy nagyon mély levegőt…”
Izzasztó előinterjúk
Zita már a telefonos előszűrésen elhangzott kérdéseknél eldöntötte, hogy el sem megy az interjúra.
Négy gyerek, elmondom a korukat, 14, 13, 3, 2, és a kicsi bölcsis volt már. Mire jött a válasz: »Jesszusom, ezek egy alomból vannak?«.
Edit odáig el sem jutott, hogy behívják interjúra, az adategyeztető telefonhívás első kérdése során azonban mindent megtudtak, amit tudni akartak: hogyan oldják meg a gyerekek „patronálását” betegségük idején.
„Azt válaszoltam, hogy a nagyszülők segítenek, amit egy olyan kérdés követett, hogy milyen messze laknak a nagyszülők. Ezután éreztem, hogy nem éppen családbarát a cég, de még csak nem is emberbarát.”
Családbarát cégek?
Violától azt kérdezte a cég HR-ese, hogy terveznek-e még gyereket, és miután azt válaszolta, egyelőre nem, érdekes reakciót kapott.
A munkáltató nem asszisztál ahhoz, ha esetleg felvesz, majd próbaidő után elmegyek szülni. És természetesen normálisan sem jelent be.
Mária is érdekes tapasztalatokat gyűjtött egy interjúja során.
– Van gyereke?
– Igen, három.
– Az szuper, akkor az adókedvezmény összegével csökkentett bért jelöljön meg!
Közöltem, hogy nem egymást keressük.
Petra még ma is feldúltan meséli el a történetét.
„Gyed után vissza szerettem volna térni a munkahelyemre. Nem tudom, honnan, de megtudták, hogy a lányomnak izomtónus-eloszlási zavara van, csak épp annyi eszük nem volt, hogy utánanézzenek, mit is jelent ez.”
A megbeszélésen megkérdezte a HR-vezető: „Mi van a lányom mozgásszervi fogyatékosságával? Hogy fogom majd tornára vinni?” Szerintem nem kell részleteznem, hogy végül nem mentem vissza.
Gyerektervekkel és anélkül sem könnyű
Eszter egy állatorvosi asszisztensi pozícióra jelentkezett, az interjú a próbanap végén így zajlott:
– Hány éves?
– 34.
– Mióta házas?
– Pár hónapja.
– Akkor, gondolom, gyereket is szeretne, így, hogy benne van a korban – ha nem is a következő egy évben, de utána valószínűleg…
Az interjú vége sejthető, de a magyarázattal szembesülni még annak is lesújtó, aki nem érintett. A döntés ugyanis megszületett:
Sajnos nem tud foglalkoztatni, csak azért, hogy egy év után lelépjek gyesre, és új embert kelljen keresnie és betanítania.
Júliának még gyermektelen pályakezdőként is rendszerint feltették a következő kérdéseket: „»Van barátja?«. Ha igen volt a válaszom, akkor így folytatták: »Mikorra tervezik az esküvőt?«, »Gyereket rögtön szeretnének?«, »Ha beteg lesz a gyerek, lesz, aki vigyázzon rá?«, »Hány gyereket szeretnének?«.”
Egy gyerekkel nem versenyeznek
Anna egy nagy multinál interjúzott, ahol elmesélése szerint fiatalokat alkalmaznak. Mint mondja, nála ez még nem is lett volna gond, hiszen fiatalon lett gyereke. A meghirdetett állás azért lett szimpatikus számára, mert részmunkaidős lehetőséget is ajánlottak benne. Amikor azonban ezt az állásinterjún is megemlítette, a munkáltató nem örült neki.
Ezen már felháborodtak, hogy itt igazából senki sem akar dolgozni. „Meg kellett indokolnom, miért szeretnék így dolgozni. Azt válaszoltam, azért, mert van egy gyerekem. Azt mondták, alkalmas lennék a munkára, de olyat nem vesznek fel, akinek nem a cég az első, és egy gyerekkel nem tudnak versenyezni.”
„Akkor maga nem családcentrikus?”
Gabriella sztorija üde színfolt lehetne a csupa negatív történet között, ám helyette inkább azt mutatja, hogy a másik végletig is el lehet jutni egy állásinterjú során.
„Projektmenedzseri pozíció: »Terveznek testvért a gyermekének?« Válaszom: nem. Interjúztató: »De miért nem? Higgye el, meg fogja bánni, hogy nem lett testvére a gyereknek.« Én: Köszönöm, de jelen gazdasági helyzetben örülünk, ha ennek az egynek sikerül mindent megadnunk. Interjúztató: »De ahol egy elfér, elfér kettő is.« Én: Biztosan, de nekünk nem ilyen jellegű terveink vannak jelenleg.
Interjúztató: »Akkor maga és a férje egyáltalán nem családcentrikus emberek, ugye?«”
Amikor bátorít a főnök
A több tíz megkérdezett anya közül Aliz volt az egyetlen, aki pozitív dolgokról számolt be. Az ő példája jól mutatja, hogy szerencsére azért nem szabad egy kalap alá venni a cégeket, és az ő munkahelyén kívül is bizonyára jócskán találni olyan munkaadókat, amelyek tudják, hogy kellő motiváció mellett mi, anyák, is sokkal többet tudunk adni.
„A gyes után a főnököm bátorított az interjún, azt mondta, tudja, milyen nagy váltás ez, kicsi gyerek mellől dolgozni menni, de a cég nagyon támogató, és első a család.
Ez olyannyira igaz, hogy ha home office-ban vagyok, mert nincs ovi, vagy beteg a kisfiam, a kollégáim fel-felhívnak, hogy tudnak-e valamiben segíteni, hogyan tehermentesítsenek.
De ha nevelés nélküli napon bevittem a kisfiam a munkahelyemre, olyan ellátásban részesült, hogy haza sem akart jönni.”
Ezt mondja a HR-tanácsadó
A munkáltató és a leendő munkavállaló közötti feszültségek és a köztük elhangzó kínos beszélgetések kapcsán megkérdeztük Tóth Nóra HR-tanácsadót is – első körben arról, hogy mit kérdezhet meg egy munkaadó és mit nem.
„Mindent, ami a munkakörhöz és annak betöltési feltételeihez kapcsolódik, hiszen 99 százalékban mindenki hosszú távra tervez a munkatársaival. Ám nem kérdezhet rá a vallási hovatartozására, a nemi érdeklődésére, az egészségi és a családi állapotára.”
A szakértő hozzáteszi: ha az önéletrajzban szerepel a gyed, a munkáltató sok mindent már előre tud, és ha matematikából nem bukott meg, még a gyerekek körülbelüli életkorát is.
Ha mégis megkérdezik
De mégis akkor mit tehet egy állásra jelentkező, gyesről visszatérő anya, ha a családi állapotára vonatkozó kérdéseket kap?
A HR-tanácsadó szerint noha nincs rendben, hogy egy nőnél akár gyermektervezésre, akár házassági szándékra vonatkozó dolgokról érdeklődnek, nem árt, ha készülünk rá.
„Korrekt válasz lehet például az, hogy »meglepő, hogy a pozíció betöltéséhez ez fontos információ, de ez és ez a helyzet«. Akkor már válaszoljunk úgy, ahogyan megfelelőnek tartjuk, majd kérdezzük meg nyugodtan, hogy miért fontos ez a munkáltatónak. Ettől nem kell megijedni, csak bátran, legyen tiszta a kép mindenkinek!” – tanácsolja Tóth Nóra, ahogyan azt is, hogy a témát egyébként nem érdemes kerülni, hiszen úgyis kiderül.
Mint mondja, hasznos felkészülni megoldásokkal betegségek idejére, és ezt el is kell mondani, hiszen a gyerekkérdés úgyis csak emiatt fontos a munkáltatónak.
Haragudjunk a munkaadókra?
Nem volna igazságos, ha nem néznénk meg a munkaadó oldaláról is e megannyi feszültséggel teli jelenséget, üljünk most hát bele egy pillanatra a munkáltató székébe is!
Vegyünk egy 2-3-5 fős csapatot! Ha közülük csak egy is időről időre sok napot tölt otthon, a többiek helyettesítik, amit egy cég vagy tud koordinálni és kezelni, vagy nem, vagy van ezekre az esetekre home office, vagy nincs.
„Ezek mind valós helyzetek, amelyeket meg kell oldaniuk” – magyarázza a HR-es, majd hozzáteszi: más az is, ha már egy általuk ismert szakember tér vissza a csapatba, nem egy teljesen idegen, aki felé nagy bizalom szükséges.
A HR-szakértő megnyugtatott: a hazai cégek is egyre nagyobb lépésekkel haladnak a sokszínűség és a befogadás (diversity & inclusion) irányába, így néhány év múlva várhatóan már nemcsak a home office, hanem minden más is könnyebb lesz.
