Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Lehet az elsőszülötted a világ legtürelmesebb, legtüneményesebb gyereke, mégis megviselheti, amikor testvére születik, akivel osztozni kell a szülő szeretetén és figyelmén. Ezek a taktikák az egész család számára megkönnyítik a változtatásokat.
Hiába várták annyira a tesó érkezését, az elsőszülötteknek nehezükre esik felhőtlenül örülni, amikor rájönnek, hogy már nem ők állnak a figyelem középpontjában. Legyen szó totyogóról, óvodásról vagy kisiskolásról, teljesen természetes, ha féltékenyek. Minden gyermek különböző módon adja a szülő tudtára ezeket az összetett érzelmeket, kezdve a túlzott ragaszkodástól a regresszión át a helyzet elkerüléséig. Az, ahogyan kezeled a reakcióját, hatással lehet arra, hogy gyermeked az újdonsült testvérét barátnak vagy ellenségnek tekinti-e.
A két év alatti kisgyereket csak látszólag hagyja hidegen a kis testvér
A két év alatti gyerekek nem nagyon tudnak érzelmileg mit kezdeni az új családtaggal. Az amerikai családterapeuta, Fran Walfish szerint növelheti a testvérféltékenységet és az ellenállást a baba teljes családtagként való elfogadásával szemben, ha kevesebb mint két év van a gyermekeink között. Ha látszólag nem is érdekli a kis jövevény, az nem azt jelenti, hogy valóban hidegen hagyja a kistesó érkezése. Elképzelhető, hogy gyermekünk a testvérféltékenység első jelét csupán akkor mutatja, amikor a baba mozgékony lesz, és elkezdi kézbe venni a nagyobb gyermek dolgait. Ez akár dührohamok formájában is jelentkezhet.
Hogyan kezelheted?
Akármennyire is kimerítő a kisbabás időszak, mindennap töltsünk időt kettesben is a nagyobb gyermekkel, amikor a pici alszik, vagy épp valaki más ölében van. Annyiszor halljuk, hogy a minőségi idő számít, nem a mennyiség – ez ebben a helyzetben is igaz. Ha a babával vagyunk elfoglalva, és a nagyobb velünk szeretne játszani, mondjuk el, hogy mi is szomorúak vagyunk, mert nem játszhatunk vele, jöjjön segíteni a kicsi körül, és ha elaludt, jöhet a játék.
A 2-3 éves kor, azaz a hírhedt dackorszak
A legtöbb ilyen korú gyermek sírós, nyűgös vagy a szokásosnál ragaszkodóbb lesz, különösen azután, hogy az újszülött újdonsága elmúlt. A regresszió a féltékenység egyik jele a kisgyermekeknél. Előfordulhat, hogy a nagy tesó újra szopizni akar, akkor is, ha már rég elválasztották, vagy cumisüvegből iszik, miközben már hónapok óta boldogan használja a bögréjét. A lefekvés előtti rituálék elhúzódhatnak, és összecsúszhatnak a kisbaba esti rutinjával. Jellemző az is, hogy a kisgyermek, aki addig a saját ágyában aludt, hirtelen anyával akar aludni, különösen, ha a baba a szülő szobájában van.
Hogyan kezelheted?
Edward R. Christophersen amerikai gyermekpszichológus szerint érdemes felkészülni ezekre a helyzetekre már a kis testvér érkezése előtt. A lefekvés előtti rutin például biztosan rövidülni fog, így érdemes már a 9 hónap alatt beállni egy rövidebb „programra”. Ha tehetjük, adjunk át tudatosan néhány feladatot a másik szülőnek már a pici születése előtt, például a fürdetést vagy a meseolvasást. Ne közvetlenül szülés előtt cseréljük le a nagy tesó ágyát, mondván, az most már a kis tesóé! Összességében arra kell figyelni, hogy a negatív változásokat ne kössük a testvér érkezéséhez.
Még a 4-6 éves gyermek számára is ijesztő lehet
Ebben a szakaszban a gyerekek gyakran megértőbbek, és meglehetősen elfogadóak a testvér érkezésekor. Az óvodás már jobb megküzdési képességekkel rendelkezik, nem beszélve arról, hogy képes már várni például az uzsonnára vagy a mesére. Szeret a kortársaival „bandázni”, ettől függetlenül azonban még mindig anyához és apához kötődik a legjobban, ezért megviseli a figyelem hiánya.
Hogyan kezelheted?
Találj ki közös programokat a nagyobb testvérrel, amíg a picire valaki más vigyáz. Nem kell hosszú órákra hanyagolni a babát sem, a lényeg itt is az osztatlan figyelem az elsőszülött felé. Ha kedvet érez rá, hagyjuk, hogy besegítsen a baba körül. Ne csak éreztessük, mondjuk is neki, mennyire büszkék vagyunk rá. Ha már jön-megy a pici is, ideje elkülöníteni a játékokat – nemcsak azért, mert veszélyesek lehetnek a kicsire nézve, hanem mert éreznie kell a nagy testvérnek, hogy vigyázunk azokra a dolgokra, amik a számára fontosak.
Minden gyerek más, és végül a saját módján dolgozza fel az érzéseit. Szülőként azonban nagyon sokat tehetünk azért, hogy jó viszony alakuljon ki a testvérek között. Türelem, figyelem, dicséret és szeretet a leghatásosabb recept a testvérféltékenységre.
