Ha több gyermeked van, biztosan szembesültél már azzal a helyzettel, hogy egyiküknek van születésnapja, mégis a testvére is várná az ajándékot. Te mit teszel ilyen helyzetben?
Máig emlékszem arra a napra, amikor húgom őszi születésnapjára egy Barbie-t kapott: a babának csillogott a haja, akkori énem számára gyönyörű, mindennél kívánatosabb ajándék volt. Én viszont tavasszal születtem, és bár a húgom szülinapján azt gondoltam, hogy ha ő ilyen nagy ajándékot kapott, akkor biztosan nekem is adnak majd egy babát, hiszen ez egész egyszerűen nem ér – mégsem kaptam semmit. Jogosan, hiszen nem volt születésnapom.
A testvér miért kéne, hogy ajándékot kapjon?
Az érzés máig megvan, mégis szülőként azt gondolom, helyesen cselekedett a családom: miért is kellett volna a testvérem születésnapján nekem ajándékot kapnom? Valószínűleg a húgom számtalan alkalommal érzett hasonlóan, amikor tavasszal ő figyelte, ahogyan én bontogatok.
Anyaként aztán én magam is válaszút elé értem már: igaz, hogy két gyermekem két év és két hét különbséggel született, így kényelmesen lehet nekik közös szülinapot tartani, de végignézik az unokatestvérek születésnapjait anélkül, hogy valamit kapnának, névnapjaikat pedig már nem együtt tartjuk – akkor a másik nem kap ajándékot, csakis az ünnepelt. Nem mindenki választja ugyanakkor ezt az utat.
Rövid távon egyszerűsíti az életet
Első blikkre érthetőnek is tűnik, ha valaki olyankor is ad valamilyen apróságot gyermekének, amikor a testvér az ünnepelt – abból a szemszögből legalábbis, hogy
ezzel elkerülhetővé válik az a kellemetlen helyzet, amelyben az ünnepelt boldogan mosolyog ajándékai mögött, testvére pedig sírástól vörös fejjel durcázik a kanapén, esetleg a szőnyegen fekve zokog.
A gyermeki logika és lélek másképp működik, mint a miénk: hiába, hogy pontosan tudjuk, mindkét gyereknek ugyanannyi születés- és névnapja van egy évben, a pillanatnak élő ovisok és még kisebbek nem tudják ezt a fajta egyenlőséget megérteni.
Ő csak azt látja, hogy neki éppen nincsen, míg a testvére kap valamit, sőt, valamiket, amiknek ő is nagyon örülne. A szituációt ott és akkor kezelheti, ha a testvérnek is jut ajándék, legalábbis látszólag. Az ugyanis, hogy ugyanakkorát, ugyanannyit, netán közöset kapjanak, már az ünnepelttel lenne igazságtalan.
De mit fog megszokni?
A probléma olyannyira létező, hogy vannak, akik nemcsak maguk adnak ajándékot az aktuálisan éppen nem ünnepelt testvérnek, de elvárják a zsúrra érkező meghívottaktól is azt, hogy valamit, legalább egy kis apróságot vigyenek a testvérnek. Vajon jó ez így?
Egy kistestvér érthetően nehezebben fogja fel, miért nem kap ő ajándékot – ugyanakkor ha azt szokja meg, hogy más ünnepén neki is jár, vajon később hogyan szabunk ennek gátat? Ha először csak apróságokat kap,
később nem vár-e el majd az ünnepeltével egyenértékű meglepetést?
Mikor ér el abba az életkorba, amikor úgy gondoljuk, most már meg kell értenie, hogy ő nem ünnepelt – és mitől értené meg, ha addig teljes természetességgel az volt?
Később jönne a nagy csalódás
Valóban kellemetlen, amikor egy kisgyerek a születésnapon ad hangot azzal kapcsolatos fájdalmának, hogy nem neki jutott most a Barbie, de az ünneplésből, a tortából, a marcipánból ugyanúgy részesülhet.
Mi inkább arra figyelünk, hogy ezekből minden egyes ünnepen kivehessék a részüket gyerekeink, akár ők az ünnepeltek, akár nem.
Inkább kerüljön több marcipán a tortára, és abból ők is választhassanak, mint hogy a távirányítós autót és a babaházat duplázni kelljen.
A gyerekek így kisebb korukban megtanulják elfogadni azt, hogy vannak olyan napok, amelyeknek nem ők állnak a középpontjában – de aztán eljön az ő idejük is. Ez nem igazságtalanság, hanem éppen az igazságosság: aki ahhoz szokik hozzá, hogy akkor is kiemelt helyzetbe kerül, amikor erre nincsen semmi ok, később sokkal nagyobbat csalódik majd életében. Ahogyan sok más helyzet, úgy az ajándékozás kapcsán is sokkal jobb, ha kisgyerekként megértik, megélik és megtanulják azt, ami valóban igazságos, nem pedig csak látszatra – a későbbi hatalmas csalódásoktól óvhatjuk meg őket ezzel.
