Martin Pistorius megjárta a poklok poklát: mindössze tizenkét éves volt, amikor egy titokzatos betegség következtében éber kómába került. Miközben mindent értett és hallott, képtelen volt kommunikálni, és azt hitte, életét már örökre saját testébe zárva éli le.
A kiskamasz fiúnak két testvére, boldog családja volt, mielőtt egy torokfájással induló betegség következtében rohamos hanyatlásnak nem indult egészsége. Szinte azonnal étvágytalanná vált, folyton aludt, és nem tudott kommunikálni környezetével. Agyhártyagyulladással és tuberkulózissal kezelték, de az orvosoknak valójában fogalma sem volt arról, mi lehet a baja, így hát azt mondták szüleinek, valószínűleg nincs már sok ideje hátra, vigyék hát haza meghalni.
A kóma valójában nem tartott addig, míg hitték
Nemcsak ebben tévedtek ugyanakkor nagyot a doktorok, hanem abban is, hogy Martin gondolkodása egy csecsemő szintjére zuhant volna vissza. Szülei mindenesetre így tudták, így is vitték haza fiukat, aki idejének egy részét otthon, más részét pedig egy nappali otthonban töltötte. Éveken át valóban nem volt tudatánál, ám ezt követően elméje kitisztult – teste azonban továbbra is börtöne maradt.
„Éveken át egy szellem voltam. Hallottam és láttam mindent, de a külvilág számára nem voltam jelen. Láthatatlan voltam”
– mondta el később első tévéinterjújában az NBC News stábjának. Pistorius egy speciális gép segítségével tud beszélni, és boldog életét él: megházasodott, született egy fia és programozóként dolgozik.
Gyerekként hallgatta, ahogy anyja a halálát kívánja
Tinédzserként azonban biztosan nem ezt a jövőt vizionálta, amikor nap mint nap ágyban fekve rettegett attól, mi történik vele. Pistorius fő félelme az volt, hogy egyedül lesz és egyedül hal meg, miközben naponta azt élte át, hogy mindent helyette döntenek el és végeznek is el a gondját viselők. A gondozóközpontban nap mint nap egy tévé elé ültették, amelyen a Barney és barátai című rajzfilmet nézte végtelenítve: elmondása szerint rémálmai vannak annak szereplőivel, és a mai napig nem képes megnézni egy részt sem belőle, annyira ennek a borzalmas időszaknak a jelképévé vált.
A legrosszabb talán mégsem ez volt, hanem az, amikor
édesanyja egy napon azt mondta neki, meg kellene halnia.
A nő nagyon nehezen viselte fia állapotát, és az abból fakadó tehetetlenséget, hogy semmit nem tud tenni annak érdekében, hogy fia állapotában változás következzen be – fia ezért nem tudott rá haragudni akkor sem, amikor halálát kívánta.
A fantázia és egy új dolgozó mentette meg
Abban, hogy ne őrüljön meg, fantáziája nyújtott segédkezet. Figyelte, ahogy felszárad a felmosott padló, nőnek a virágok, és folyamatosan csak gondolkozott. Saját magával és elképzelt emberekkel beszélgetett, elképzelte, mi mindent csinálna, de közben rettenetesen vágyott családja közelségére és szeretetére.
2011-ben aztán egy új dolgozó, Virna érkezett az intézetbe, aki mindent megváltoztatott: rájött arra, hogy Pistorius mi mindent érzékel a külvilágból, és elkezdett dolgozni vele. A folyamat elején egy speciális berendezéssel azt tudta a fiú kommunikálni, ha éhes vagy szomjas volt, de végül nemcsak hogy képessé vált a géppel folytatott beszélgetésekre, hanem újra tudott tanulni annyi mindent, hogy kerekesszékbe kerülhetett, majd később már autót is vezethetett, sőt, 2009-ben megnősült, és ma már Nagy-Britanniában él családjával.
Mára boldog emberként él
Édesanyja ekkor időt nem kímélve dolgozott azon, hogy kommunikációképessé váljon fia: Martin életének egyik fénypontja volt, amikor megkérdezte tőle módszerükkel, hogy mit szeretne enni, ő pedig képes volt elmondani, hogy bolognai spagettit.
Felesége, Joanna szociális munkásként is meglepődött azon, milyen mély sebeket hagyott férjében a némán leélt hosszú idő: az első alkalommal, amikor cipőboltba vitte Martint, a választási helyzetektől elszokott férfi összeomlott. Az otthonban fizikai és szexuális bántalmazás áldozata is volt a férfi, akiről azt hitték, lélekben nincs is ott, mostanra azonban már TED-előadó, és százezreket inspirál azzal, ahogyan nemcsak túlélte azt, ami vele történt, de boldog ember lett, aki saját történetét A néma üvöltés címmel könyvben is megírta.
