Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Kevés olyan dolog van a világon, amit annyira szeretnénk befolyásolni, mint a csecsemők alvását: az éjszaka átalvása ugyanakkor még a felnőttek esetében is új evolúciós fejlemény, így hiába várnánk el ezt a legkisebbektől.
Egy újszülöttel könnyű, eszik és alszik – gondoltam én is első gyermekem születését megelőzően, nem véletlenül. Amikor egy elkeseredett és fáradt kisbabás szülő az internethez fordul kérdéseivel, biztosan belebotlik azon táblázatok valamelyikébe,
amely szerint akár 18 órát is durmol hathetes koráig egy csecsemő.
Ezzel párhuzamosan jó eséllyel belefut abba a tévhitbe is, hogy néhány hónapos korától a gyermek bizony át is alussza az éjszakát – vagy ha nem, akkor valami gond van. Innentől aztán lefelé vezető spirálig juthatunk, melynek része lehet az alvástréning vagy az egyébként anyatejjel teljesen elégedett csecsemő tápszerre átállítása abban a hitben, hogy a tej kevés neki. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mind ismernénk azt, amit a tudomány ismer a csecsemők alvásáról, ám az anyák nagy része mégsem.
A csecsemők alvásmennyisége igen változatos
Egyáltalán nem újdonság, hogy órákban meghatározva szeretnénk tudni, mennyit aludjon a gyermekünk ahhoz, hogy egészségesen fejlődjön: már a 19. század végén született ajánlás, ott 22 órányi alvást véltek egészségesnek. Ez a mennyiség folyamatosan csökken, ám jelenleg is magasabb, mint amennyit a csecsemők a valóságban átlagosan alszanak, ez pedig ijesztő lehet a gyakorló, de kezdő szülő számára. Az alváshiányt összefüggésbe hozzák ugyanis az ADHD kialakulásának esélyével, alacsonyabb kognitív képességekkel, kardiometabolikus rizikófaktorokkal és az életben való nehezebb boldogulással is.
Azt azonban kevesebben tudják, hogy ezek a veszélyek az iskoláskorú gyermekekre és az ő alvásukra igazak, az összefüggés eddig nem ok-okozati, hanem korrelációs. A valóságban, ahogyan a felnőttek közt is vannak jobb és rosszabb alvók, úgy ez igaz a csecsemőkre is: három hónapos életkorig napi 11 órát aludni éppúgy kielégítő, mint 19-et. Egy ausztrál kutatás szerint a három hónapnál fiatalabb csecsemők átlagosan 14 órát alszanak, de a legkevesebbet és legtöbbet alvó kisbabáknál mért értékek közti eltérés nem kevesebb, mint nyolc óra.
A fektetés időpontja sem kőbe vésett
A rendszeresség mítosza szintén a legkisebbek szüleinek okozhat nehéz perceket. Tizenkét órányi éjszakai pihenés és három-négy nappali alvás: nagyjából ezt várják a legtöbben a babáktól, miközben
8–11 hetes korig a babákban nem alakulnak ki azok a fiziológiai funkciók, amelyek bennünket sötétben pihenésre, nappal aktivitásra késztetnek.
Akik nem szigorúan este hétkor fektetik kisbabáikat, aggodalommal olvashatják azokat a kutatási eredményeket, melyek szerint elhízáshoz és rosszabb iskolai teljesítményhez vezet, ha valaki későn kerül ágyba – és ez megint csak igaz, ha a gyerek iskolás. A babák esetében nincsen kőbe vésett fektetési időpont.
Az esti lefekvés időpontját kitolhatják a napközbeni alvások, ha pedig a gyermeket olyankor akarjuk lefektetni aludni, amikor ő erre nem áll készen, különféle elkerülő mechanizmusokkal fog ellene küzdeni. Ha egy olyan gyereket akarunk korán lefektetni, akinek nincsen igénye 12 óra alvásra éjjel, megtörténhet, hogy az éjszaka közepén felkel, és órákon át marad ébren. Ha rugalmasabban alkalmazkodunk a gyermek igényeihez – ahogyan táplálásában is –, az elégedettebb gyermekhez és végső soron elégedettebb szülőhöz is vezet. Ahhoz, hogy tudjuk, pontosan mik is a gyermek igényei elég a viselkedését megfigyelni: ha elégedett és boldog, akkor nem baj, hogy nem aludt 12 órát éjjel, megszakítatlanul.
Az átaludt éjszaka mítosza
Az átaludt éjszaka mítosza szintén sok család életét keseríti meg – és ezen túl akár a csecsemő életét is kockáztathatja. Alvásciklusaink közt mind felébredünk, de ha a körülmények megnyugtatóak körülöttünk, azonnal vissza is alszunk, és nem is emlékszünk az egészre. A felnőtteknek ugyanakkor 90 perces alvásciklusai vannak, míg a csecsemőknek feleakkora – ráadásul az ő körülményeik ritkán ideálisak ébredéskor. A neurológiailag fejletlen csecsemőknek rengeteg energiára van szükségük azért, hogy fejlődjenek, ehhez pedig táplálékra van szükségük. Az újszülöttek aprócska gyomra csak nehezíti ezt a helyzetet. Egy finn kutatás szerint egy három hónapos gyermek akár 15 alkalommal is felkelhet egy éjjel – és szoptatási tanácsadók szerint még hat hónapos kor után is teljesen egészséges, ha egy baba azért ébred, hogy anyatejhez jusson.
Persze nem csak a táplálék miatt ébrednek a babák: más igényeik is lehetnek, melyek kielégítésében mindig a szülőre támaszkodnak. Meglepő, de egy kutatás szerint az első életévben nem csökken az éjjeli ébredések száma, csak a gondozó személy reagál arra kevésbé – azaz alvási regresszió nincsen, csak szülői viselkedésváltozás.
A csecsemők számára az éjjeli ébredés fontos fegyver a bölcsőhalállal szemben is, melynek egyik oka a túl mély alvás lehet. Ez azt is jelenti, hogy a csecsemőt túl korán arra kondicionálni, hogy éjjel ne ébredjen, emeli a SIDS kockázatát.
Nem mindegy, kitől kérünk tanácsot
Nehéz mindezek ismeretében objektívat állítani, amikor van valóban valamiféle probléma egy csecsemő alvásával. A szakértők szerint a legjobb indikátor az, ha a szülő úgy érzi, hogy probléma van: ekkor valószínűleg tényleg van is valami gond. Ilyen esetekben is érdemes figyelni arra, kitől kérünk tanácsot, sok, magát babaalvás-szakértőnek nevező „szakembernek” ugyanis nincsen semmilyen képesítése, amely alapján így nevezhetné magáét.
Az is biztos, hogy ne a szomszéd vagy egy barát véleménye alapján döntsünk arról, vajon baj-e, ahogyan és amennyit gyermekünk alszik. Sokak elképzelése ugyanis nem biológiai, hanem kulturális alapon nyugszik – így vált mára meglepővé az együtt alvás, ami az ipari forradalomig alapvető megoldás volt, hiszen fűtés nélkül így lehetett garantálni, hogy a csecsemőknek nem esik baja az éjszaka során. A külön ágyban, esetleg külön szobában alvás modern fejlemény, amely szembemegy azzal, amit a csecsemők természete diktál. A maja anyák egyenesen kegyetlennek nevezik a csecsemők külön ágyba „taszítását”.
