Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Hajlamosak vagyunk azt gondolni, a tartósan sikeres kommunikáció azon múlik, hogy mindig pontosan fejezzük ki magunkat. De ez valójában csak a történet fele. Ugyanilyen fontos az is, hogy képesek legyünk jó hallgatóságot nyújtani, és hinni abban, hogy a másik élete végéig tud meglepetést okozni mondanivalójával.
Egy beszédhelyzetben bizonyos reakciók irritálóak lehetnek a partner számára, amire talán eddig nem is gondoltunk. A legtriviálisabb hibák, amelyeket hallgatóságként elkövethetsz:
- Partnered elmondja nehézségeit, és te rögtön rávágod a kézenfekvő megoldást.
- Aggodalmát fejezi ki, te viszont „jobban tudod” nála, hogy mit kéne éreznie.
- Mesél a problémájáról, és neked rögtön eszedbe jut egy hasonló helyzet, ami segíthet a megoldásban, így arra tereled a szót.
Éncentrikus kommunikáció
A fentiek egyáltalán nem kivételes esetek. Kisgyerekkorunkban mindannyian önzően reagálunk a minket körülvevő világra, és csak tapasztalat útján tanuljuk meg azt, hogy nem minden olyan, amilyennek kis világunkból kiindulva képzeljük.
Meglepő viszont, amit egy kutatás bizonyított: a gyermekek és a felnőttek hasonló mennyiségű és jellegű egocentrikus viselkedési hibát vétenek társas kapcsolataikban. A kutatók különbséget csak abban találtak a két csoport között, hogy a felnőttek képesek volnának éncentrikus megnyilatkozásaikat kontrollálni, és mások nézőpontjába belehelyezkedni, mégsem teszik azt minden esetben.
A viselkedéstudomány szerint
a sikeres kommunikáció megköveteli, hogy a beszélgető felek felismerjék, partnerük nézőpontja eltérhet a sajátjuktól, és belássák azt, hogy nem mindig tudják, mire gondol a másik.
Az pedig, hogy képesek legyünk belehelyezkedni a másik helyzetébe, időt és mentális erőfeszítést igényel. Innen már csak egy lépés levezetni, hogy ha valaki sürgeti a folyamatot, vagy éppenséggel nem túl érzékeny és odafigyelő, akkor hajlamossá válik arra, hogy éncentrikus megnyilvánulásai kibukjanak. Ez pedig garancia a beszélgetés zátonyra futtatására.
Mintha már nem értenénk egymást
Hosszabb házasságokban vagy akár régóta tartó barátságokban is előfordulhatnak zűrök a kommunikáció során. Minden, ami addig működött, elromlik vagy nehézkessé válik. De miért van ez?
Szinte törvényszerű, hogy ez előforduljon egy régóta fennálló kapcsolatban.
Egy pszichológiai jelenség szerint az emberek hajlamosak túlbecsülni a kommunikációjuk hatékonyságát egy közelebbi kapcsolat esetén, legyen az akár egy romantikus partnerrel, egy baráttal vagy egy kollégával.
Persze, ki ne szeretné azt érezni, hogy a partnerével már félszavakból is megértik egymást? Hogy rálelt a tökéletes kapcsolatra, az ideális hallgatóságra. Ami azt illeti, éppen ez az elképzelés visz minket gyakran tévútra.
Nicholas Epley, a Chicagói Egyetem viselkedéstudományi professzora, aki a fenti jelenséggel kapcsolatban végezte kutatásait, egyik nyilatkozatában így összegezte eredményeit:
Úgy tűnik, hogy a közelebbi ismeretség inkább a megértés illúzióját kelti, mintsem a tényleges megértést.
Hogyan legyél tartósan jó hallgatóság?
Függetlenül attól, hogy milyen régóta ismered már a másikat, és képzeled azt, hogy minden gondolatát kitalálod, a lenti tanácsokat megfogadva új élményeket élhetsz át a beszélgetésben. Nem kell pszichológusnak lenned a másik ember megértéshez, és jó hallgatósággá válni sosincs késő.
Készítsd elő a terepet! A hatékony kommunikáció döntő része lehet egy olyan időpont és hely megtalálása, ahol mindketten nyugodtak vagytok. Ha például a lakás különböző pontjáról kiabáltok egymásnak, nem valószínű, hogy a beszélgetés célba ér. Emellett nagyon nehéz meghallgatni valakit, ha zavaró a háttérzaj, vagy más dolgok is versengenek a figyelmedért.
Használd a testbeszédet is! Ha valakivel szemben helyezkedsz el, mikor beszél, sokkal nagyobb valószínűséggel tudsz arra koncentrálni, amit mond, mintha másfelé nézel. Például elfoglal a vezetés, vagy a kutya sétáltatása. Egy séta nagyszerű bemelegítése lehet a beszélgetésnek, de szánjatok időt arra, hogy lepihentek egy padnál, és felveszitek a szemkontaktust.
Hallgass figyelmesen! Néha az emberek viccelődve mondják el a problémáikat. Vagy csak ködösen célozgatnak valamire, nem mondják ki nyíltan, amit szeretnének. Még az is előfordulhat, hogy pont az ellenkezőjét mondják annak, amire gondolnak. Éppen ezért figyelj a partnered szavai mögött rejlő jelentésre – ne csak azt halld meg, amit mond, hanem azt is, amit mondani akar. Ha nyitott kérdéseket teszel fel, mint például „milyen érzés volt számodra?", az nagyszerű módja annak, hogy a beszélgetést tovább mélyítsd, mivel lehetőséget adsz a partnerednek, hogy a saját szavaival magyarázza el a dolgokat. Ne próbálj meg szavakat adni a szájába, ha látod, hogy nehezen boldogul. Kérdezz inkább.
Először megértés, utána értelmezés. Könnyen előfordulhat, hogy inkább arra koncentrálsz, hogy mit akarsz mondani, mint arra, hogy megpróbáld megérteni a partnered álláspontját. Ennek azonban az a veszélye, hogy a végén egyszerűen csak arra vársz, hogy te kerülj sorra, ahelyett, hogy ténylegesen meghallgatnád. Mielőtt beszélgetésbe kezdenétek, kötelezd el magad, hogy félreteszed a nézeteidet és a véleményedet, és csak az értelmezéssel foglalkozol.
Ne ítélkezz! A kommunikáció szárnyalhat, ha megvan a bizalom, de megfeneklik, ha ítélkezésbe vagy kritizálásba csap át. A bizalom kiépítéséhez és fenntartásához elengedhetetlen, hogy képesek legyünk meghallgatni a másikat anélkül, hogy ítélkező kijelentéseket tennénk, vagy lenéznénk egymást. Még akkor is, ha a partnered mondanivalójának sok értelme nincs számodra. Ha beleszólsz vagy rámutatsz a logikai bukfencekre, azzal valószínűleg csak megbántod. Bármennyire is érzed a kísértést az igazad bizonygatására, próbáld meg először higgadtan meghallgatni, és ne hagyd, hogy elragadjanak az érzelmek.
Mutasd meg, hogy figyelsz arra, amit a partnered mond! Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy mindig egyet kell értened, hanem inkább azt, hogy világossá teszed számára, megértetted őt, de legalábbis megpróbálod megérteni. Ehhez alkalmazhatsz néhány konkrét technikát:
- Ismételd vissza, amit mondott: „Úgy hangzik, mintha azt mondanád, hogy... és ettől érezted magad....". Így egyértelművé teszed, hogy a figyelmedet neki szánod, nem pedig a véleményed megfogalmazására.
- Tisztázd a dolgokat: Győződj meg róla, hogy jól érted az elhangzottakat, ahelyett, hogy feltételezésekbe bocsátkoznál. Ennek legegyszerűbb módja, ha egyszerűen bedobod: „Jól értem, amit mondasz?"
- Érts vele egyet: Az olyan mondatok, mint például: „Biztosan úgy érzed, hogy..." vagy „Érthető, hogy a történtek alapján így érzel" vagy „El tudom képzelni, hogy ez nagyon nehéz lehet", nagyon hasznosak lehetnek, mert megmutatják a partnerednek, hogy nemcsak meghallgatod, hanem bele is képzeled magad az ő helyzetébe.
- Használd a csendet: A beszéd közti szünet is része a beszélgetésnek. Megfigyelhetted már hosszabb interjúkban is, hogy a kérdező gyakran mélyen hallgat. A hallgatással csalogatja elő, a kikívánkozó gondolatokat a másik félből. Az ilyen csöndeknek persze meg kell ágyazni, és érezni kell az időszerűségét. Ezt a fajta hallgatást a partner a figyelem koncentráltságaként éli meg, és nem kínos csendnek.
Érdemes tehát felismerni, jó hallgatóságnak lenni egy készség, ami gyakorlással fejleszthető. A fenti tanácsok közül néhány biztosan idegen lesz számodra, de érdemes kipróbálni, mert az eredmények majd igazolják a létjogosultságukat.
