Ugye mennyivel normálisabb volt Hamupipőke, mint a mostoha nővérei? Simán lehet, hogy az ok a házimunkában keresendő. Kutatások igazolják, hogy a gyermekek házimunkába való bevonásának számos jótékony hatása van személyiségfejlődésükre, eredményességükre, önállóságukra, felelősségérzetükre.
Szakirodalmi források több kutatás eredményeire hivatkozva is megerősítik, amiben sok édesanya titkon már régóta reménykedni mer: igen, a házimunka jót tesz a gyereknek. Persze
nem mindegy, mit mikor várunk el a gyerektől, hogyan reflektálunk rá, és főleg talán az, hogy saját normáinkkal indirekt módon milyen példát adunk.
No de, ha ezt mind jól csináljuk, akkor segítünk azzal, ha a gyerek segít nekünk. Mondjuk a terítés eleinte nyilván poháráldozattal jár majd, a szennyes színek szerinti szortírozása szürke fehérneművel, a mosott ruha mosógépből kiszedése pedig azzal, hogy a géptől a ruhaszárítóig egyben a padló is felmosásra kerül. Extrémebb esetben bizonyos oda nem illő dolgok sülnek ki, főnek vagy fagynak meg: (hazai példával élve) mondjuk megolvad egy napszemüveg a mikróban. De ha van időnk kivárni, hogy a tökéletlenül elvégzett munka háromszor annyi idő alatt készüljön el, és ezt mosolyogva tudjuk végignézni bátorító, dicsérő szavakat skandálva, akkor nyert ügyünk lesz hosszú távon. Ráadásul, ami talán még fontosabb, nemcsak nekünk, hanem a gyereknek is.
Mire ügyeljen a szülő, miközben a gyerek takarít?
1. Fontos, hogy életkoruknak megfelelő elvárásokat támasszunk
Egy 3-4 évestől remek, ha port töröl, porszívózásnál rááll a szőnyeg sarkára nehezéknek, segít lecibálni a használt huzatot a paplanról ágyhúzáskor, esetleg közreműködik a terítésben, leszed ezt-azt az asztalról étkezés után, kiveszi a mosógépből a tiszta ruhát, a szennyesből szétválasztja a színeseket és a fehéret/feketét, vagy a bevásárlásból ő „cipeli” fel a lépcsőházban a kéttekercses vécépapírcsomagot. A rájuk bízott feladat bonyolultsága az életkorral folyamatosan emelkedik, ahogy remélhetőleg az elvégzett munka színvonala is. Mire olyan tökélyre fejlesztik, hogy az valóban segítségként értékelhető, jó esetben már rutinná is vált, és nem szívességnek élik meg, hanem természetes dologként. Apró lépésekkel tesszük így számukra nyilvánvalóvá az együttélés szabályait, a közös felelősségvállalást. Ezzel meg is spórolhatunk nekik egy fiatalkori pánik- és idegrohamot, amikor majd koleszba költöznek, vagy Erasmusszal külföldre utaznak.
2. Könnyedén, játékosan, lazán, vidáman hajtsuk végre együtt a feladatokat, hogy az együtt töltött idő öröme domináljon
Ehhez persze a mindennapokban látott minta is sokat számít: ha nyögünk minden vasalótaszajtásnál, vagy felsóhajtunk minden megpucolt krumpli után, hogy „miért is nem a Huffnágel Pistihez mentem inkább?”, azzal azt üzenjük, hogy büntetés a házimunka. Ha kicsit lazábban, vidámabban próbálunk hozzáállni és kedélyesen túl lenni rajta, amint lehet, olyan példát mutatunk, ami nem szegi kedvüket.
3. Néha variáljuk a nekik szánt feladatokat, találjunk ki újabb és újabb, általuk teljesíthető küldetést, hogy ne legyen monoton
Sokat dobhat a dolgon, ha játéknak álcázunk bizonyos helyzeteket: lehet a szupercsapat titkos küldetése a használt poharak begyűjtése az étkezőasztalról, vagy a szuperképességekkel rendelkező mesehős világmegmentő akciója az ujjlenyomatok eltüntetése portörlés közben.
4. Dicsérjük meg a segéderőinket, hangsúlyozzuk ügyességüket, munkájuk nélkülözhetetlenségét és remek eredményeit
Adhatunk rangot, titulust a lurkóknak, akik így egy csapásra előléphetnek kuktává, felszolgálóvá, séffé, kukásautóssá, vagy egyéb, helyzet kínálta hőssé.
A munkába való bevonástól a szülőnek sem kell rosszul éreznie magát, mert mindezekkel nem kizsákmányol, kihasznál, vagy túlterhel, hanem
a szó legnemesebb értelmében: nevel.
Miért jó a gyereknek a házimunka?
Azt leszámítva, hogy anya (és apa és nagyi és a többi kiszolgáló személyzet) nem lesz annyira kifacsarva, és esetleg még játszani is jut némi energiája, ha nem minden rá marad, például azért, mert rend lesz, tisztaság, mosott ruha, terített asztal és új napszemüveg (a mikrózott helyett). Emellett
bevonva érzi magát a családi feladatok körébe, fontos tényezőként tekint magára
és érzékeli, hogy éppen annyira számítanak rá, mint a család azon tagjaira, akik kiveszik a részüket a család működéséből.
A jól megválasztott és ügyesen előadott házimunkán keresztül a gyerek megtanulja, hogy
- felelőssége van,
- a háztartás nem automatikus, önműködő jelenség, ahol minden készen hullik az ölünkbe, és nem is csak anyai(/apai) feladat,
- hasznosnak, kompetensnek, ügyesnek érezheti magát.
A gyerek így azt is érzékeli, hogy a segítségével ő is ad, és hogy
adni legalább olyan jó, mint kapni.
A házimunka önállóságra szoktat kisebbeket és nagyobbakat: nő a felelősségérzetük, ezzel önbizalmuk és önbecsülésük is. A pozitívabb énkép, magasabb önértékelés a kudarc elkerülésének egyik lehetséges záloga.
Kutatások igazolják, hogy
- a frusztrációval való megküzdésben,
- az iskolai eredményekben és a
- fiatalkori sikerek elérésében is szerepe lehet annak, ha a gyerek részese a teendőknek, és nem csak grátisz az ölébe pottyan minden.
Eleinte több munka és energia kisgyermeki „segítséggel” végezni a házimunkát, de mint minden befektetett idő és energia, hosszú távon ez is meghozza a remélt pozitív eredményeket. A január kiváló alkalom új szabályok beiktatására, úgyhogy bátran fogjunk hozzá a házimunka-táblázat megrajzolásához, majd kitöltéséhez még most az év elején. Jövő ilyenkor már talán hálásak leszünk érte magunknak.
