18 éve ezen a napon adott életet első gyermekének Rubint Réka. Akkor is sírt a meghatottságtól, ma is sok könnye hullott már – árulta el a Dívány megkeresésére.
Réka Instagram oldaláról kiderült, hogy Lara 0 óra 20 perckor született. Nincsenek szavak, amit érzek, csak potyognak a könnyeim – írta megemlékezésében, amit telefonos megkeresésünk után élőszóban is folytatott. „Az Instagram-bejegyzést abban a percben tettem ki, amikor Lara ténylegesen született, és valóban potyogtak a könnyeim. Aki ismer, tudja, hogy nálam a család áll az első helyen.”
„Hamar elrepült ez a 18 év, és bevallom, eljátszottam a gondolattal, hogy talán nem is kell majd további 18 évet várnom, hogy a kezembe vehessem az első unokámat, ami régi vágyam. Fantasztikus érzés immár egy nagykorú lány édesanyjának lenni” – mondta Rubint Réka a Díványnak, aki azt is elárulta, hogy telik majd a nap.
„A napunk az egész napos ünneplésről szól. Imádom a meglepetéseket, de még jobban szeretem, ha én adhatom őket. Sokat készültem erre az ünnepre. Mikor Lara felébredt, az ágya mellett várta 18 szál fehér rózsa, majd bekopogtunk a szobájába a fiúkkal, és tortával, énekkel köszöntöttük. Amikor elment iskolába, jeleztem neki, hogy vigyázzon, mert bármikor robbanhat egy újabb meglepetésbomba. Ez rögtön az iskolába indulásakor be is következett, ugyanis egy molinót erősíttettünk az egyik kerítésre, Boldog születésnapot, kicsi gelato felirattal. Ezt meglátva sírva hívott, mire mondtam neki, hogy egy százas papírzsepicsomag lehetőleg legyen a keze ügyében, hiszen hosszú még a nap, ami az egyik kedvenc éttermében zárul, a fő ajándékot is ott kapja meg."
Réka elárulta, nem számol azzal, hogy Lara kapva kap az alkalmon és elköltözik, most, hogy nagykorú. „Imád itthon lenni, szereti a testvéreit, a mamahotelben van egy főállású menedzsere és diszpécsere – vagyis én –, így bízom benne, hogy sokáig élvezhetjük még a társaságát. Rák anyukaként igyekszem neki mindent megadni, és ettől, azt hiszem, biztonságban érzi magát közöttünk.
Ami biztos: sosem feledem el a pillanatot, amikor Norbival hazahoztuk a kórházból. A húszas éveimet éltem, ekkor még szinte gyerek voltam, majd amikor betettük a kiságyba, azt hiszem, akkor váltam felnőtté, hiszen ráeszméltem, hogy ő már teljes egészében a mi felelősségünk" – zárta a beszélgetést az édesanya.
