Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Sokan küzdenek azzal, hogy híres szülőktől származnak: többet várnak egy tudós vagy művész gyerekétől. Vagy épp fordítva: egy hírhedt bűnöző leszármazottja maga is csak rossz ember lehet? Szegény Albert Frances, becenevén Sonny harcolt is eleget az előítéletekkel.
Ha apja útját választja, Francesnek tulajdonképpen könnyű dolga lett volna. A híres maffiavezér fiaként eleve tisztelettel néztek rá bűnözői körökben. Amikor 1918-ban Brooklynban világra jött, szülei fiatalok voltak, apja, teljes nevén Alphonse Gabriel Capone 19, anyja, az ír származású Mae Coughlin 21 éves. Ám ez nem jelenti azt, hogy még ártatlanok és tiszták lettek volna. Capone hamar minden idők egyik leghatalmasabb amerikai maffiafőnökévé vált Chicagóban, de olyan ügyesen, hogy a rend őrei semmit sem tudtak rábizonyítani: sem a bordélyházakat, sem a szeszcsempészetet, sem a korrupciót, a szerencsejátékot vagy egyszerűen csak az üzletmenettel járó gyilkosságokat. Ebben a miliőben nőtt fel Al egyetlen fia.
Frencesnek már rögtön az élete elején nehézséggel kellett szembenéznie: alig múlt egyéves, amikor a szifilisz a családjukba került. Akkoriban apja Johnny Torrio embereként a bordélyházakba próbált ügyfeleket csábítani, s eközben ő maga is megfertőződött bujakórral. A betegséget nem kezeltette, így az elvette nemzőképességét, ezért nem született Francesnek soha testvére. Más elméletek szerint Al Capone még a gyerek nemzése előtt kapta el a betegséget, és továbbadta feleségének és fiának is. Akárhogy is történt, Frances mindezek ellenére szeretetben nőtt fel: Al Capone kifejezetten rajongott érte, miatta nem akart az utcán meghalni túl korán, hiszen szerette volna felnevelni. Amikor a fiú egy súlyos fülfertőzés miatt orvosi kezelésre szorult, apja a legjobb orvosokat fizette le, hogy kezeljék Sonnyt, mielőtt végleg megsüketülne.
Érdekes, hogy Al Capone nem arra nevelte Francest, hogy egyszer majd a nyomdokaiba lépjen. Épp ellenkezőleg. Sonny a híres floridai St. Patrick School tanulója lett, elvárták tőle, hogy becsületes és jól nevelt legyen, lelkiismeretesen tanuljon. Sikerült neki, így bejutott a katolikus vezetésű Notre Dame Egyetemre is. Messze túlszárnyalta apját, akit 14 évesen azért rúgtak ki az iskolából, mert megvert egy tanárt. Francesnek azonban folyamatosan küzdenie kellett azzal, hogy szerető apja egy bűnöző, akit rendőrök és bérgyilkosok üldöznek, akinek a neve összeforrt a maffiával. 14 éves volt, amikor Caponét végül adócsalásért letartóztatták. A hivatalos papírokra Frances mindig azt írta apja foglalkozásához, hogy nyugdíjas – ami bizonyos értelemben igaz is volt. Élénk levelezést folytattak, ami erősen árnyalja a kegyetlen maffiavezérről kialakult képet: fiát odaadóan szerette és érzelmes levelekben kérte, hogy ne hagyja, hogy bármi az útjába álljon, ne aggódjon miatta, és ha van ideje, látogassa meg őt anyjával együtt, mert nagyon szeretné látni őket.
Frances igyekezett becsületesen élni még a neve árnyékában is. Használt autókat árult, de kilépett, amikor rájött, hogy főnöke manipulálja a kilométerórákat. Ezután sokféle alkalmi munkával próbálkozott, dolgozott étteremben, árult autógumikat és még sorolhatnánk a hasonló munkákat, amiket végzett. A szerencse 1965-ig tartott ki, amikor is Sonnyt letartóztatta a rendőrség, miután egy boltból két üveg aszpirint és néhány elemet lopott. Nem mondhatni tehát, hogy apja nagyszabású módszereit használta volna. Két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, amivel nem igazán foglalkozott, ám ez volt az a pont, amikor eldöntötte, hogy végleg megszabadul a rossz csengésű Capone névtől. Pedig apja eddigre már rég a temetőben pihent.
Al Capone szervezetén elhatalmasodott a kezeletlen szifilisz, ezért 1939-ben már erősen leromlott állapotban engedték ki a börtönből. Nyolc évre rá, 48 évesen meg is halt. Sonnynak 1965-ben már rég nem kellett tartania az apai haragtól, mégis Brownra változtatta családnevét. Az indok egyszerű volt: elege volt abból, hogy a Capone névvel és a hozzá kapcsolódó előítéletekkel küzdjön. Életét ezek után csendesen, törvénytisztelő módon, mondhatni, unalmasan élte le. 2004-ben hunyt el, maga mögött hagyva három feleségtől származó számtalan gyermekét, unokáját, dédunokáját. 85 éves volt, a halála nem rázott meg különösebben senkit, kivéve a szomszédait. Ők ekkor jöttek rá, hogy a csöndes Brown úr a szomszédból valójában a hírhedt maffiavezér egyetlen fia volt.
