A gyerekek egy része ott köt bele az osztálytársába, ahol tud. Minden, és annak ellenkezője is oka lehet a támadásoknak, hiszen azok nem a ruházattól vagy a viselkedéstől függnek, hanem az agresszor belső indíttatásától. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy az öltözködés mennyire komoly témává vált az iskolákban, a szülők pedig már a hatévesek szekrénye előtt is ott állnak aggódó arccal, mit illik, és mit nem illik az adott közösségen belül viselni.
Dress code az iskolákban: Valóban van értelme?
A nyolcvanas években véget ért a hazai iskolák kötelező (sötétkék műanyag) iskolaköpeny-viselése, azóta az állami iskolák nagy részében minden diák bizonyos határok között abban megy tanulni, amiben akar. Ugyanakkor intézményenként eltér, mégis mit tekintenek normálisnak. Az ünnepnapokon a lányoknak kötelező a fehér harisnya, fekete szoknya, fehér blúz, fiúknak a fekete nadrág és a fehér ing. Néhány intézmény télen megengedőbb, és a lányoknak is lehetőséget biztosít a fekete nadrág viselésére. Ez mindenképpen jó irány, még akkor is, ha csak a praktikum oldaláról közelíti meg a kérdést.
Némely iskolában azonban ennél tovább mennek. Főleg az amerikai középiskolákra jellemző, hogy nem engedélyezik a túl rövid miniszoknyát, a hasat és/vagy a vállakat megmutató topokat, a magas sarkú cipő vagy erős smink viselését. Fiúknál a hosszú haj, a tetoválás, a testékszer, az ujjatlan trikó és bizonyos helyeken a rövidnadrág az, ami tiltólistára kerül. Az iskolák célja az észszerűség, a szerénység, és az, hogy a ruházat megfelelően takarja a fiatal testeket. Ennek persze az épp önkifejezésüket élő kis- és nagykamaszok nem szoktak örülni, a szüleik annál inkább. De mégis mi határozza meg, mi számít még illedelmesnek, fiúsnak vagy lányosnak? Az iskolaigazgató személyes véleménye? Az iskola által képviselt vallás, értékrend? A szülők közössége? A diákok? Az aktuális trend? Az biztos, hogy a legritkább esetben a közös megegyezés.
Azért jár iskolába, hogy tanuljon
Az iskolai dress code-ot helyeslő szülők, tanárok általában azzal érvelnek, hogy a gyerek azért jár iskolába, hogy tanuljon, épp ezért viseljen olyan ruhát, frizurát, ami a tanulnivalókra irányítja a figyelmét és nem az önkifejezésre, esetleg mások közszemlére tett testrészeire. Több réteg ruha = kevesebb promiszkuitás, kirekesztés és agresszió – legalábbis szerintük. Ugyanakkor sok tanár megalázó módon érvényesíti az öltözködési szabályokat: mindenki előtt kigúnyolja a gyereket, egy egész napra hazaküldi, sőt akad olyan kémiatanár, aki fogja a literes acetont és lemossa vele a lakkot a lányok körméről a tanórán. Azok a gyerekek pedig, akik nem „a nemükhöz illőn” öltözködnek, még több gúnyolódásnak, támadásnak vannak kitéve – hiszen mi más állhatna emögött, mint a provokáció, a szabályok elleni nyílt lázadás?
Így jársz, ha mutogatod magad
Emellett a diákok öltözködésének szabályozása sokaknál összemosódik az áldozathibáztatással: a lányokban bűntudatot ébreszt, miszerint ők a felelősek az általuk kiváltott reakciókért, a fiúkat pedig kontrollálhatatlan vadembereknek mutatja, akik nem tudnak uralkodni az ösztöneiken. Teszik ezt az általános iskolákban és a középiskolákban, ahol valóban mindenkiben tombolnak a hormonok. Az iskolai dress code-dal kapcsolatos viták pedig szinte állandóan felütik a fejüket. Egy egyszerű jóganadrág is viták forrásává válik amikor betiltják a viselését csak mert túl sokat mutat meg a lányok formáiból. Egy dél-karolinai iskola igazgatója csak bizonyos ruhaméret felett tiltotta meg a leggings viselését, amivel jókora felháborodást okozott a diákok és a szülők körében is.
A fiúknak szabad, a lányoknak nem?
Alapvetően hiányzik az értő párbeszéd az iskola vezetése és a szülők, illetve a diákok között. Azok a tanulók, akiknek el sem magyarázzák, miért várják tőlük a dress code betartását (például azért, mert a munkahelyükre sem járhatnak be a felnőttek akármilyen ruhában), sokkal nagyobb elánnal lázadnak majd ellene, hiszen önkényesnek és igazságtalannak érzik. Tovább szítja a vitát az is, hogy általában a lányokat találják meg a szigorú szabályokkal, de ugyanaz már nem vonatkozik a fiúkra: például egy lány nem vehet fel rövidnadrágot júniusban sem, de egy fiú igen, a lányoknak kötelező a kardigán, a fiúk mehetnek pólóban. Persze ennek ellenkezője is előfordul: sok intézményben nem engedélyezik a hosszú haj viselését, csupán a lányoknak.
Lenézik, mert nem jár márkás cuccokban
A magyar iskolákban a leggyakrabban azért törnek elő az indulatok, mert a tehetősebb családban élő csemeték márkás ruhákban járnak iskolába és lenézik azokat, akik ezt nem engedhetik meg maguknak – vagy megengedhetnék, de nem érzik szükségét. Azokban a szülőkben, akik legalább egyszer vigasztalták már otthon a gyereküket azért, mert kigúnyolták a nem megfelelő márkájú ruhája és cipője miatt, két kérdés szokott felmerülni: mit adjak a gyerekre, hogy ne piszkálják, illetve hogy érjem el, hogy ne piszkálják a gyereket, akármilyen ruha is van rajta? Ha megoldani nem is tudjuk azonnal a kérdést, ez kiváló alkalom arra, hogy elbeszélgessünk a gyerekünkkel az önbizalomról, az önképről, az öltözködés társadalmi szerepéről, és megannyi érdekességről, amiről egyébként a mindennapok rohanásában nem esne szó. Ránk, szülőkre is érvényes az „érvelj, kérdezz, ne kijelents” szabály, azaz érdemes érdemi beszélgetést folytatni a gyerekkel, meghallgatni az ő szempontjait is, visszaemlékezni saját ifjúságunkra. Ha megtehetjük, az iskola igazgatójával, osztályfőnökével is megpróbálhatunk nyugodt, higgadt megbeszélést folytatni.
Mi az a gendersemleges öltözködés?
Sok iskolában úgy próbálják megoldani a fiúk és a lányok öltözködésének kérdését, hogy megpróbálnak bevezetni egy gendersemleges öltözködési rendet. Ez alapvetően azoknak a diákoknak kedvez, akik egyszerűen szeretnek a másik nemre jellemző ruhadarabokat viselni (a fejlődésben lévő lányok például bő pulóvert és buggyos nadrágot hordanak, vagy a fiúk az emós stílusnak megfelelően kisminkelik a szemüket és szűk, szakadt fekete darabokat viselnek), illetve azoknak, akik nem biztosak benne, melyik nemhez tartoznak, esetleg transzneműek. Az iskola arról szól, hogy minden gyereknek joga van ahhoz, hogy megfelelő oktatásban részesüljön, és ahhoz is, hogy eközben kibontakoztathassa a saját személyiségét. Azaz kifejezheti magát az öltözködésén keresztül is.
A gendersemleges ruházat nem csupán arra lehet jó, hogy egy transznemű diák is kényelmesen érezhesse magát, de segít elkerülni a diákok túlszexualizálását is, megszünteti azt a vitát, ami a csupán a lányokat érintő szabályok körül alakult ki. Így azt is el lehet kerülni, hogy mondjuk egy lánynak kötelező legyen szoknyát viselnie akkor is, ha egyszerűen – teljesen függetlenül a nemi identitásától – nem akar. A gendersemleges öltözködés és szemlélet célja lehet az is, hogy megértesse a diákokkal, szülőkkel, tanárokkal, hogy nem csupán fekete és fehér, nemcsak kihívó és illedelmes, fiús és lányos öltözködés létezik, hanem a világunk ennél sokkal színesebb, izgalmasabb, sokrétűbb.
Akadnak jó példák
A virginiai Roanoke County Public School középiskolában a hallgatók és a szülők bevonásával készítették el az új, gendersemleges öltözködési előírást (ld. a lenti, angol nyelvű videót). Ennek lényege, hogy akármilyen nemű is a diák, a felsőjének legyen vállpántja, ruházata fedje a mellkasát, hasát és a combjai felső régióit is. Az átlátszó anyagú ruhák megfelelő aláöltözet nélkül nem megengedettek, ahogy a papucs vagy a pizsama viselése sem. A ruházaton szereplő minták, üzenetek nem lehetnek pornográf tartalmúak, gyűlöletkeltők, nem támogathatják a törvények megszegését. Ennyi. Ezt nemtől függetlenül mindenkinek be kell tartania, de azt nem szabályozzák, hogy melyik nem köteles „fiús” vagy „lányos” ruhákban járni. Ha egy fiú megy be egy olyan szoknyában, ami megfelel a szabályzatnak, akkor nem fogják hazaküldeni, ahogy azt a lányt sem, aki szmokingban jelenik meg a banketten.
Ugyanezt a gendersemleges ruházati elvet alkalmazzák – Claudia Sheinbaum polgármester kezdeményezésére – 2019 óta az összes állami iskolában Mexikóvárosban is. Sheinbaum úgy nyilatkozott, hogy egyszerűen idejétmúlt az az elképzelés, miszerint a lányoknak szoknyában, a fiúknak nadrágban kell megjelenniük. Ez nagy segítséget jelent minden diáknak, de különösen azoknak, akik küzdenek a nemi identitásukkal vagy keresztöltözők.
A kaliforniai Buchanan High School középiskolában maguk a diákok tiltakoztak az elavult és szexistának bélyegzett iskolai öltözködési rend ellen úgy, hogy egy csapat fiú lányruhában ment iskolába. Ezt a fajta lázadást több más iskolai csoport tagjai is alkalmazzák, hogy elérjék: végre párbeszéd alakuljon ki az öltözködésről az iskola vezetése és a diákok között.
A cikk az ajánló után folytatódik
Megjelent az új Dívány-könyv!
A Dívány magazin új kötetével egy igazi 20. századi kalandozásra hívunk. Tarts velünk és ismerd meg a múlt századi Magyarországot 42 emberi történeten keresztül!
Tekintsd meg az ajánlatunkat, kattints ide!
hirdetés
Bár léteznek olyan jogvédő szervezetek, amelyek kijelentik, hogy egyetlen tanulót sem szabadna megkülönböztetni csupán a nemi identitása, szexuális irányultsága, neme, etnikai hovatartozása, vallása vagy identitásának más szempontjai alapján, attól sajnos még nagyon messze vagyunk, hogy az átlagtól eltérő ízlésű vagy a transznemű diákok úgy öltözhessenek fel – betartva az iskolai szabályokat –, ahogy szeretnének. Hazánkban pedig egyelőre ott tartunk, hogy csak a nagyon bátor fiatalok mernek egyáltalán szembeszállni az azonnal megkezdődő gúnyolódással és „gyanúsítgatással”. Párbeszéd az öltözködési szabályokról, azok modernizálásáról – kevés kivételtől eltekintve – egyszerűen nincs.
