Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Még javában tart az őszi-téli betegeskedős időszak, ez pedig különösen nehéz a kisgyerekes szülőknek. Amellett, hogy az ovis/sulis közösségben gyorsan terjednek a betegségek, a kicsik fejlődésben lévő immunrendszere is kevesebb kórokozóval birkózik meg, mint a felnőtteké.
Ilyenkor a feje tetejére áll az élet, hiszen szülőként megpróbálunk mindent megtenni azért, hogy a gyerek jól érezze magát, minél előbb meggyógyuljon, emellett azonban a munkahelyünkön is állnunk kell a sarat. Egy korábbi cikkünk járta körbe a téma nehézségeit, olvasóinkat pedig a Facebook-on kérdeztük meg, vajon szerintük oké-e a náthás gyereket közösségbe vinni.
Nem mindegy, hogy mi a baj
Válaszadó olvasóink 65 százaléka nem viszi közösségbe a taknyos gyereket, hiszen így a fertőzés esélye jóval kisebb. Sokan viszont ellenérvként hozták fel, hogy a gyerekek már a tünetek jelentkezése előtt megfertőzhetik egymást, így ha a gyerek közérzete nem indokolja, nem feltétlenül éri meg otthon maradni.
„Amíg láza nincs, addig megy oviba. Most is taknyos, az oviban kapta el. Vígan elvan vele, energikus, itthon le se tudnám kötni.”
„Mi a külföldön élők sorát erősítjük. Az első pár alkalommal azonnal mentünk dokihoz, ha a fiam lázas volt, más tünet nélkül. Elküldtek, mondván, majd akkor menjek, ha már négy napja tart a lázas állapot, addig lázcsillapító és hűtőfürdő. A nátháról, köhögésekről ne is beszéljünk. Ovis beszoktatás: mellettem és rám köhögtek, tüsszentettek az idegen gyerekek. Az első megbetegedésekkor próbáltam otthon tartani a gyereket, de amint újra járni kezdett az oviba, 2-3 nap múlva újra beteg lett. Ha a közérzete rossz, éjszaka nem tudott megfelelően aludni, lázas, ömlik az orrából a takony, marad otthon, egyébként irány az ovi. Nem kell mindig »steril« környezet a gyerekeknek.”
„Bonyolultabb ennél, nem ennyire fehér vagy fekete. Ha csak kicsit náthás, hőemelkedés nélkül, akkor akár be is lehet vinni. Vagy marad a tizennégyből három gyerek, egész télen elég lenne egy gondozó.”
Voltak azonban, akik ennél szigorúbban álltak a kérdéshez. Szerintük nem a fertőzés lehetőségét vagy a szülő munkahelyét kellene szem előtt tartani, hanem a gyerek közérzetét.
„Érdekes, hogy azt például senki nem veszi figyelembe, hogy a gyereknek is jobb otthon kipihenni/kifeküdni, csak azt, hogy a másikat is fertőzi, meg a munkahely... Vagy itt mindenki imád betegen dolgozni? Ha gyerek van, ő az első, semmi más (szerintem), és betegen igenis pihenjen otthon, és elsődlegesen nem azért, hogy ne fertőzzön tovább, mert mint ahogy írták többen, a tünetek később jelentkeznek, hanem mert neki jobb otthon!”
Az biztos, hogy rettentő nehéz dolga van azoknak a szülőknek, akiknek a gyereke még nem elég nagy ahhoz, hogy egyedül maradjon otthon – de persze nyilván mindenki a legjobbat akarja a gyerekének. Következő alkalommal kiderül, mit gondolnak a Dívány olvasói, vajon tényleg el kell-e takarni a női mellbimbókat?
