Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kisgyermeked a miért korszakát éli? Unod már, hogy folyton visszakérdez? Jó oka van minderre, amivel neked is érdemes tisztában lenned.
Két és fél, hároméves korban elérkezik az időszak, mikor gyermekünk szinte minden egyes mondatunkra a „miért?” kérdéssel reagál. Ekkortájt nem létezik olyan állítás, melyre csemeténk ne kérdezne vissza tömören, de annál kíváncsibban és kitartóbban, mely egy idő után próbára teheti türelmünket. De mi az oka a sok miértnek? A KinderCare szakértője válaszol.
A miért korszak szülőként
A kérdéses életkorban gyermekünk szellemi képességei rohamosan fejlődnek, minek révén bölcsődés korú csemeténk elkezdi felfedezni és jobban megérteni az őt körülvevő világ összefüggéseit. Megpróbál következtetéseket alkotni, rájönni arra, miért működnek úgy a dolgok, ahogy azokat nagy-nagy bámulattal megfigyelte. Lévén, hogy a kicsi csupán néhány éve van a világon, tapasztalatai igencsak minimálisak, fantáziája viszont annál szélesebb. Szeretne magyarázatot találni arra a számtalan csodára, mely a mindennapok során körülötte zajlik, ezért fordul hozzánk segítségért.
Sok esetben a gyerekek nem is várnak konkrét választ a „miért?” kérdésre, inkább azt próbálják jelezni vele, hogy valami, amit mondtunk vagy tettünk, vagy amit a környezetükben megfigyeltek, felkeltette kíváncsiságukat. De mit tehetünk szülőként, ha már igencsak fáraszt minket gyermekünk folytonos visszakérdezése? A letorkolásnál jóval hasznosabb, ha megfordítjuk a szerepeket, és mi kezdjük el „miértekkel” bombázni a kicsiket. Kérdezzük meg a bölcsis gyermekünktől, hogy ő mit gondol, miért kell például lefekvés előtt fogat mosnia. A hasonló kérdések gondolkodásra késztetik a gyerekeket, mellyel megmozgatjuk az agyukat, segítjük logikai képességeik kifejlődését.
Egyszerre jó móka és hasznos dolog közösen választ találni az adott dologra. Azzal, hogy rájuk hagyjuk, töprengjenek egy kicsit a rejtélyen, mielőtt megadnánk nekik a választ, a gyerekek egyenrangú partnernek érezhetik magukat, akik maguk fejtik fel – kis segítséggel – az adott jelenség mögött rejlő titkot. Természetesen a legtöbb esetben nem találnak saját maguktól választ a kérdésekre, vagy pedig valamiféle – számunkra – igencsak mókásnak ható és roppant fantáziadús „magyarázattal” állnak elő, mely könnyen szerezhet néhány felhőtlen percet szülő és gyermek számára egyaránt.
Ne szégyelljük bevallani, ha esetleg nem tudjuk a választ egy adott kérdésre. A kicsi így megtanulja, hogy még mi sem vagyunk mindentudók, és hogy felnőttként is ugyanannyira rácsodálkozunk egyes dolgokra, mint azt ő teszi háromévesen. Összegezve, a „miért?” kérdések célja az alapvető kíváncsiságon túl az, hogy velünk, vagyis a számukra legfontosabb személlyel együtt „nyomozhassa” ki csemeténk a számára csodaként ható jelenségek mögött megbúvó összefüggéseket, így hát ne legyünk restek belemenni a mókába!
