Kiválasztani azt, hogy mi legyen a gyermeked első filmje – hatalmas feladat, a végeredmény pedig lehet totális katasztrófa, vagy éppen áldás. Most megmutatjuk, mi alapján válassz a filmtörténelem tágas univerzumából.
Kétségkívül sokkal könnyebb volt régen egyedül filmet választani, mikor még nem volt gyerek. Bírtad a színészt, tetszett a plakát, jókat írtak róla a neten, így elmentél rá, vagy megnézted otthon. De ahogy aztán beköszöntöttek a családba a kiskorúak, már kétszer is meg kell gondolni, milyen film előtt szórakoztok együtt, és egyáltalán: szabad-e velük moziba menni vagy tévét nézni? Itt van pár tipp, ami útmutatót ad arra, hogyan érdemes bevezetni gyermekedet a mozgókép világába.
Készen áll-e a gyerek az élményre?
Nagy vita folyik arról, mikor lesz a gyerek teljesen kész arra, hogy a tévé elé üljön. Kutatások azt mutatják, hogy a legtöbb gyermek már kétéves kora előtt gyakorta néz tévét, ez pedig minden esetben káros: akár ha bébicsőszként, „villanypásztorként” használja a szülő a készüléket, akár ha tanítani akarja ezáltal gyermekét. Pedig léteznek ún. „oktató” videók csecsemőknek is.
Kétéves korig tilos!
Egy újszülött agyának mérete kétéves koráig megháromszorozódik, ez a növekedés pedig külső stimulációra való közvetlen reakciók által megy végbe, a valóság élményéből. Mindez azt jelenti, hogy mesélni a csöppségnek akár a mosás folyamatáról jobban fejleszti az agyát, mint bármilyen videóanyag. Nehéz hinni ennek a ténynek? Pedig több kutatás is bizonyítja, hogy azok a gyerekek, akik képernyőről látják, sokkal lassabban utánoznak egy folyamatot, mint akik élőben követik azt.
Maradandó károsodást ugyan nem szenvednek, biztosan tudjuk azonban, hogy nem segíti, sokkal inkább lelassítja őket a fejlődésben
–mondja Jill Stamm, a terület szakértője. Bátran mondhatjuk tehát, hogy kétéves kor alatti gyermekeknek kifejezetten tilos tévé előtt ülniük.
Válassz körültekintően!
Ha a gyerek már elmúlt 2-3 éves, úgy nyugodtabb szívvel lehet tévé elé ültetni. Persze továbbra sem azért, hogy csöndben maradjon, hogy addig se rajzolja össze zsírkrétával a falat. A tévézés vagy filmnézés legyen közös élmény! Ha pedig nemcsak szórakoztatni, de tanítani is akarod a gyermekedet − ami erősen ajánlatos −, válassz okosan. A Parents listája szerint ezeket a szempontokat érdemes figyelembe venni:
- Lineáris sztoriszerkezet, amely esetén egyszerű A pontból B-be halad a cselekmény, időbeli ugrás, visszatekintés nélkül.
- Interaktivitás és részvétel, amelyben rövid megállások is lehetnek, amikor egy kérdésre akár a gyermek is tud válaszolni.
- Magyarázat, azaz bármi is történik a képernyőn, az legyen vizuálisan is megjelenítve, lehetőleg minél egyszerűbben.
- Gyerekközpontúság, azaz a karakterek motivációi és cselekedetei legyenek érdekesek egy gyerek számára (is).
- Ismétlés és értékelés, mindenképpen érdemes átbeszélni újra a látottakat.
- Mindenféle híradót kerülj ki: a háborúk, természeti katasztrófák, a rengeteg gyermek által nem ismert fogalom félelmet, szorongást válthat ki belőle.
- Természetesen erőszakmentes tartalom.
Az utolsónál azért megakad a szemünk, hiszen örök kérdés, hogy mit tartunk erőszakmentesnek? Hiába megy egy film korhatár nélkül a tévében vagy moziban, hiába jelentkezik be az elején a Disney logó, még mindig számos olyan jelenetsornak lehetnek tanúi, amik veszélyesek lehetnek egy óvodás korú gyermek számára.
A klasszikus példa: egy rajzfilmfigurát megütnek egy tekebábuval, hatalmas púp nő ki a feje búbján, amit egy kiadós ordítás után nevetgélve vissza is nyom, aztán egy pillanat múlva újra kutya baja. Ez az ún. következmény nélküli erőszak, amely alapjában véve ilyen formában számunkra nem káros – hiszen a helyén tudjuk kezelni −, ám a kisgyermekek ebben a korban még igen: ők még nehezen tudják megkülönböztetni a valóságot a fikciótól.
Hagyd ki a reklámokat!
Ha moziba mész a gyerkőccel, mindenképp kalkuláld be a filmeleji reklámokat és előzeteseket, így érdemes a kezdés után tíz-tizenkét perccel érkezni (bár sosem lehet tudni, mennyi hirdetést próbálnak lenyomni a torkunkon). Lehet, hogy kicsit megbolygatod a nézőközönséget, ha az utolsó reklám utolsó percében toppansz be a lurkóval, de inkább, minthogy a gyorsan vágott, gyerekeket nem kímélő, tömény információáradatot végignézd vele. Ugyanígy a tévében: próbálj inkább felvételről filmet nézni, hogy eltekerhesd vagy kihagyhasd a reklámokat, amik elárasztják a kereskedelmi csatornákat. Annyi inger éri a gyermeket ilyenkor, hogy hiába választod ki nagy gonddal a filmet, az ártatlan képi világ és történet megsemmisül a rengeteg hirdetés közepette.
Szabj határt a szórakozásnak
A gyerek nagyobb eséllyel lesz a készülék bálványozója, ha a szülővel, különböző feladatokkal, játékkal töltött idő eltörpül már a tévénézés mellett. Éppen ezért kell ügyelni arra is, hogy csak egy-két műsorról tudjon. Ne legyen nagy rajongója a gyerekcsatorna összes műsorának, hiszen annál több kapcsolódási pontja lesz a tévével. Ha viszont ez állandó, fix idejű szórakozást jelent számára, és nem engedjük, hogy a műsorfolyam bekebelezze őt, akkor könnyebben meg tudjuk akadályozni azt, hogy rabjává váljon annak. Ehhez persze elmaradhatatlan, hogy a valóságban olyan impulzusokat kapjon szüleitől, amik érdekesebbek, mint a tévén látott dolgok, így fontos az is, hogy a vele töltött idő és a kapcsolat dominánsabb legyen. Egyes kutatások egyébként napi 30 percnyi tévénézésben állapítják meg a felső határt 2-5 éves kor között. A Nielsen mérései szerint ez korántsem valósul meg: ebben a korban átlagban 4,5 órát töltenek a képernyő előtt a gyerekek.
Figyelj a visszajelzésekre
Először is, megint hangsúlyoznunk kell: törekedj kell arra, hogy a gyerek sose csak egyedül nézze a képernyőt. Így nem bébiszitter lesz a tévé, a gyerek pedig leginkább veled akar majd tévézni. Legalább annyira fontos az is, hogy a közös élmény közben meg tudod figyelni a reakcióit, különösen az első „tévénézési tapasztalatokkor”.
Valahol mindezek ellenére örök vita tárgya marad, hogy mit szabad, mit nem, illetve mikor. Gyakorta felvetődik a kérdés, hogy vajon egyáltalán szabad-e a gyerek kezébe adni bármilyen elektronikai eszközt: legyen az tévé, telefon vagy tablet. Ez természetesen egy másik cikk témája lehetne, a kulcs viszont talán nem is abban van, hogy szabad-e, hanem hogy mindeközben áll-e mögötte egy törődő, gondoskodó szülő, aki odafigyelésével megóvja gyermekét attól, hogy elvesszen a képernyő és az okoseszközök világában.
