A mai világ nem feltétlenül az introvertáltaknak kedvez. Iskolában, munkahelyen elvárás, hogy az ember szépen prezentáljon, kiharcolja magának azt, amire szüksége van, és ügyes legyen a networkingben. A gyerekektől is sokszor azt várjuk, hogy legyenek népszerűek, pattanjanak ki a színpadra, ha táncolni vagy szavalni kell – és ha vendégségben betesszük őket a gyerekszobába, akkor vidáman játszanak el az ismeretlen házigazda gyerekekkel.
Szülőként sokan csalódottak, ha az ő gyerekük inkább a kezüket szorongatja, minthogy belevesse magát a játékba, és ha valaki megszólítja, csak némán néz maga elé. Az is furcsa lehet, hogy otthon, biztonságban sokszor csak elvan magában, mindenféle képzeletbeli lényekkel játszik, és nem fecseg a vacsoraasztalnál.
Tény, hogy amit ma egy munkahelyen például elvárnak az emberektől (pl. jó kommunikációs készség, csapatszellem, és jó tárgyalási készségek) azok nem feltétlenül introvertált jellemzők. De szerencsére az is igaz, hogy egyre inkább felismeri a világ, hogy kár tehetséges embereket nem figyelembe venni pusztán azért, mert nem jól képviselik magukat.
Egyre többször hallani az introvertáltak értékeiről, és annak is érdemes örülni, ha a te gyereked is introvertáltnak bizonyul.
Az introvertált gyerekek is csak gyerekek
Az introvertáltság azért nem azt jelenti, hogy ufó valaki, és hogy teljesen jól elvan egész életében egyedül egy ingerszegény szobában. Az intorvertált gyerekek is gyerekek, és ugyanúgy szükségük van a szüleik elfogadására, és általános gyerekszórakozásokra, mint cserfesebb társaiknak. És az is tény, hogy bizonyos helyzetek nehezebben mennek nekik. Ha szülőként nem segítesz megküzdeni ezekkel a nehézségekkel, akkor fennállhat a veszély, hogy az introvertált gyereked magába forduló vagy önbizalomhiányos lesz. Hogyan segíts neki?
1. Lassan, fokozatosan vidd bele új helyzetekbe
Az introvertáltak új környezetben, vagy sok ember között nehezebben oldódnak fel, mint fesztelenebb társaik. Pedig sok ilyen helyzet adódik az ő életükben is: új iskolába, óvodába kerülnek, szülinapi buliba mennek, vagy gyerekprogramra viszitek őket. Érdemes az ilyen helyzetekbe korán érkezni vele. Legyetek ti az első vendégek a buliban, vagy érkezzetek korán a suliba. Így nem ő kerül be újként egy csapat gyerek közé, hanem „hozzá érkeznek” a többiek. Van ideje akklimatizálódni, mindent alaposan megfigyelni, mielőtt bármi aktivitást várna el tőle a környezet.
Ha nem tudtok korán érkezni, akkor ne feszengj amiatt, hogy nem játszik a többi gyerekkel. Tartsd észben, hogy ő először megfigyel, és ez teljesen természetes. Majd ha már kellően biztonságban érzi magát, akkor ő is fog játszani. Érdemes egy-egy ilyen esemény előtt hosszabban beszélgetni vele arról, hogy mi várható, mi fog ott történni.
Hiba viszont teljesen elkerülni az ilyen helyzeteket, hiszen akkor elmagányosodhat, és nem érik új élmények. Egyszerűen csak figyelmesen, a határait és az időszükségletét elfogadva tedd bele ezekbe a helyzetekbe.
2. Ne mondd neki (a füle hallatára), hogy szégyenlős, vagy hogy zárkózott
Ha hallja ezt a címkét, akkor az adott helyzetben érzett félénkségét, szorongását a személyiségjegyének kezdi tekinteni, nem pedig egy aktuális érzésnek, amit megtanulhat kontrollálni. Ha pedig mások mondják róla, hogy szégyenlős (amit fognak mondani), akkor kedvesen keretezd át: Julcsi nagyon ügyesen megfigyel mindent a környezetében.
3. Tanítsd meg, hogy kiálljon magáért
Ha látod, hogy a másik gyerek elveszi a játékát, de ő nem tesz semmit, akkor gyakoroljatok. Tanítsd meg arra, hogy hangosan mondja, hogy NEM! Vagy ADD VISSZA. Csináljatok játékot abból, hogy hangosan kiabáltok egymásnak, és közben jelezd neki, hogy megérted az érzéseit, amikor ilyen történik vele.
4. Hívd fel a figyelmét arra, hogy végül mennyire élvezte azt, amitől előtte tartott
Mondd ki: „Hogy féltél attól, hogy senki sem fog veled játszani, és látod, két új barátot is szereztél, és jól érezted magad.” Az ilyen pozitív megerősítések segítenek abban, hogy idővel jobban kordában tudja tartani az idegességét, és a szorongását az új helyzetekben.
5. Emlékeztesd, hogy tarthat szüneteket
Az extrovertáltak energiát kapnak a másokkal való együttlétből, az introvertáltakat ugyanez leszívja. Éppen ezért nagyobb társaságban érdemes introvertáltként szüneteket tartani, kicsit eltávolodni a többiektől, egyedül lenni, hogy feltöltődjenek az energiakészletek. A nagyobb gyerekeddel beszéld meg előre, hogy ha fárad, akkor kimehet a mosdóba, vagy sétáljon ki egy kicsit a kertbe, és ez rendben van. A kisebb még nem veszi észre, ha telítődik, ilyenkor neked érdemes őt kivonni a forgatagból kicsit, ha látod rajta.
6. Ne vedd magadra, ha inkább egyedül van, mint hogy veled beszélgessen
A társas események, az iskola, az edzés kimerítik az introvertált gyerekeket. Ne gondold, hogy nem szeret a családjával és veled lenni, ha otthon hosszabb időre a szobájába húzódik egyedül játszva vagy olvasgatva. Ha békén hagyod, akkor örömmel veletek lesz majd, ha feltöltődött.
7. Ne aggódj, ha csak egy vagy két barátja van
Az introvertáltak a barátságban a mélységet keresik, nem a számosságot. Gyereked tökéletesen boldog lehet azzal az egy-két barátjával, akikkel együtt van, nincs szüksége arra, hogy „népszerű” legyen.
8. Éreztesd vele, hogy hallod őt
Hallgasd meg és kérdezd, hogy kinézzen a saját világából. Sok introvertált, a felnőttek is, néha azt érzik, hogy „nem hallják őket”. Mondd vissza neki, amit értettél abból, amit mondott, kérdezz mélyítő, továbbvivő kérdéseket, hogy ne záruljon be teljesen. Az introvertáltaknak néha szükségük van arra, hogy kihúzzák őket a belső történéseikből.
9. Legyél tisztában azzal, hogy nem fog segítséget kérni
Az ilyen gyerekek internalizálják a problémáikat. Lehet, hogy a gyereked nem beszél magától az iskolai gondjairól, vagy a barátjával való vitájáról, pedig tudna hasznosítani néhány felnőtt útmutatást. Megint csak kérdezz, figyelj, anélkül, hogy túl erőszakos, vagy számonkérő lennél.
Ha jól figyelsz a gyereked igényeire, és segíted őt a számára nehéz helyzetekben, akkor introvertált gyerekedből is magabiztos, elégedett, érvényesülésre képes felnőtt válik.
