Egy ELTE-n készült kutatás eredményei azt mutatják, hogy a videojátékok szerelmesei közt viszonylag gyakori a valamilyen mértékű problémás játékhasználat. A 3400 résztvevőt vizsgáló kutatás a gamerek közel ötödénél észlelt valamilyen problémát, 15%-ukat sorolták a közepesen veszélyeztetett, 3%-ukat pedig a súlyosan veszélyeztetett kategóriába.
Nem lehet mindegyiküknél videojáték-függőségről beszélni, de azért érdemes odafigyelni rájuk. A függőség megléte érdekes módon nem a játékra fordított idő függvénye, a személyiség, a szociális háttér és a játékhoz való hozzáállás az igazán fontos tényezők.
„A videojáték-függőség kutatása még relatíve új tudományterület, így hivatalosan nem is tartozik a mentális betegségek közé, pedig a nemzetközi kutatások a problémás játékosok arányát 3% és 20% közé becsülik, és Magyarországon is több százra tehető a számuk” – mondta el Bányai Fanni, az ELTE Klinikai Pszichológia és Addiktológia tanszékének doktorandusza, a Chio Mozdulj Gamer Mozgalom szakértője.
A függőség jelei
Fantáziálás: gondolatban akkor is a játékról álmodozik, amikor éppen nem játszik
Megvonási tünetek: hiányérzet és feszültség keletkezik benne, amikor nem játszhat
Túlhasználat: nem tudja kontrollálni a játék mennyiségét, pedig szeretné
Belefeledkezés: elveszti az időérzékét, teljesen elmerül a játékban és emiatt elhanyagolja a feladatait
Konfliktusok: a fenti okokból összetűzésbe kerül a környezetével, gyakran hazudik a játékkal töltött idő mennyiségéről
Elszigetelődés: elhanyagolja a barátait, kapcsolatait, így magányossá válik
Hogyan segíthetünk?
Ha felismertük, hogy problémás játékossal állunk szemben, fontos, hogy ne reagáljunk agresszívan, ne tiltsunk, inkább próbáljuk megismerni a problémát. Bátorítsuk az offline hobbikat, a barátokkal való időtöltést. Jó ötlet beszélgetni magáról a játékról is, illetve egy közösen kialakított játékrend, heti óraszám is segíthet abban, hogy a függőből újra vidám kis játékost neveljünk.
„Jó, ha a játékosnak van más hobbija, amire szülőként építeni tudunk. Szervezzünk közös programokat, amelyekben szerepet kap a játék és a testmozgás is.” – tanácsolja Bányai Fanni.
