Az erőszak nem minden formája fizikai. Nem csak nők lehetnek áldozatok. Nem csak párkapcsolatokon belül gyakori az érzelmi megaláztatás. Öt jel, amit meg kell tanítani a gyereknek, hogy időben felismerje, ha valami nem stimmel egy másik emberrel való kapcsolatában.
„De legalább nem ver.” Rengeteg nő szájából elhangzott már a mondat, gyakorlatilag az érzelmi erőszak félkész definíciójának is felfoghatjuk. Jó pár torz ötlet él a fejekben azzal kapcsolatban, mi az, ami már erőszaknak minősül. Az erőszak nem minden formája fizikai. Nem csak nők lehetnek áldozatok. Nem csak párkapcsolatokon belül gyakori az érzelmi megaláztatás.
A szavak és az erőszak egyéb nem-fizikai formái gyakran legalább olyan rombolóerővel bírnak, mint az ütések és pofonok. Fontos dolog a gyerekek életében, hogy minél korábban tisztában legyenek azzal, milyen előjelei lehetnek annak, ha egy barát vagy partner veszélyforrást jelent, hisz az érzelmi erőszak felismerése jóval nehezebb feladat, mint egy monokli kiszúrása. A következő néhány kérdés segíthet eldönteni, veszélyben vagyunk-e, hiszen ezek egy később bántalmazóvá - testi vagy lelki értelemben bántalmazóvá - fajuló kapcsolat első jelei. Minden gyereknek tanítani kéne, kortól és nemtől függetlenül.
Nem tűnik a másik indokolatlanul féltékenynek?
Az útkeresés fázisában, amikor a kölykök épp csak elkezdtek rendet vágni a káoszban, teljesen normális dolog féltékenynek lenni. Ugyanakkor a barátok közti féltékenység, a tekintetben például, hogy ki kivel lóg egy adott időszakban, olyan dolog, ami ideális esetben gyorsan el kell, hogy halványodjon. Az első randik idejére nem árt tisztában lenni vele, hogy a szokatlanul erős féltékenység bizony nem túl hízelgő tulajdonság - még ha elsőre a szerelem igazolásának tűnik is.
Nem próbál elzárni másoktól?
Normális és egészséges sok különböző emberrel kapcsolatot fenntartani. Ha egy barát, vagy szerelmi partner megpróbál minket elzárni másoktól, ideje résen lenni. Amennyiben elkezdenek elkopni mellőlünk a barátok, vagy lelkiismeretfurdalásunk van, ha időt töltünk velük, könnyen lehet, hogy nagy a baj.
Mi van, ha nem érezzük magunkat elég jónak?
Nem egészséges az a kapcsolat, amiben az egyik fél kevésnek, alantasnak érzi magát. A bizalmunkkal visszaélő érzelmi erőszaktevők gyakran mesteri manipulátorok. Ha kegyetlen, gúnyos dolgokat mondanak valakiről, sokszor viccelődésnek álcázzák szavaikat, duplán is ártva ezzel a megaláztatást elszenvedőknek.
Ebben az esetben nem csak megsebeznek valamivel, rögtön utána amiatt is rosszul érezhetjük magunkat, hogy komolyan vettük az elhangzottakat. Egy egészséges kapcsolat felemelő élmény kell hogy legyen, ebbe nem igazán fér bele, hogy nevetségesnek érezzük magunkat.
Nem próbál állandóan az ellenőrzése alatt tartani?
Amikor valaki fülig szerelmes, akár néhány perc távollét is soknak tűnhet. Ez azonban könnyen mániákus viselkedéshez vezethet. Ha valaki állandóan tudni akarja, hogy hol járunk épp és kivel is találkozunk, az egészségtelen, elfojtó légkör kialakulásához vezethet.
Nem büntet meg, ha nem foglakozol vele eleget?
Szintén figyelmeztető jel lehet, ha valaki úgy érzi, szabadon rendelkezhet az időnkkel és figyelmünkkel, és valamilyen módon megbüntet, ha nem kapja meg azt. Játszák a sértődöttet, szakítással fenyegetőznek, rosszabb esetben pedig akár azzal is fenyegetőzhetnek, hogy kárt tesznek magukban vagy áldozatukban.
Kevés fontosabb aspektusa létezik a gyereknevelésnek, mint az, hogy megtanítsuk a gyerekeket arra, mennyire értékes egy egészséges barátság vagy párkapcsolat. Ha időben megtanulják, miként lehet kiszűrni a potenciálisan veszélyes zaklatókat és érzelmi erőszaktevőket, sosem kell megtudniuk, milyen érzés ilyen kapcsolatban sínylődni.
