Kevés ünnepen lehet olyan meghitten ordítozni, mint karácsonykor. A takarítás. A kaja. A dekoráció. A fa. Főleg a fa. Engedje el!
A Lidl közelmúltbeli hirdetése, ami igenis szexista volt, bár kivételesen a nők javára, őszintén szólva azért nem csapta ki nálam a biztosítékot, mert a környezetemben is ezt látom. A nők túlhajszolják magukat karácsonykor, egyrészt mert az év végi munkabeli hajrá legtöbbször rájuk is vonatkozik, másrészt, mert meg vannak róla győződve, hogy a karácsonynak otthon is tökéletesnek kell lennie. Igen, ez egy sztereotípia, és egy cikk, ahol a nőkről nagy általánosságban beszélek, és ha ön éppen nem tartozik bele ebbe a nagy általánosságba, annak nagyon örülök!
De a tapasztalatom szerint mondjuk 10 nőből 8 szerint a karácsony olyan, mint az esküvő: csak akkor van értelme, ha a dekoráció az utolsó gyertyácskáig tökéletes. Hát, a frászkarikát. Összeszedtem pár olyan dolgot, amit szerintem kicsit el lehetne engedni…
Nagytakarítás
A családom nőtagjainak mániája, hogy karácsonykor az egész háznak ától cettig, pincétől padlásig, kiskutya farkáig ragyognia kell, mert jönnek a vendégek, rokonok, és mi lesz, akkor ha megszólnak minket.
Először is, minek hívunk olyan vendégeket a szeretet ünnepén, akiktől félünk, hogy megszólnak? Másfelől pedig valószínűleg nem fogják végighúzni az ujjukat minden létező felületen, hogy poros-e. Ha mégis: jelöljünk ki a vendégfogadásra helyiségeket, és koncentráljunk csak arra. Itt mossuk le az ablakokat is, ha van rá idő (nagyon sokat számít).
Mielőtt megérkeznének, takarítsuk gyorsan át a konyhát (mindig ott van a legnagyobb rendetlenség, és ha az rendben van, mindenki lenyűgözve áll). Legyen tisztaságillata a mellékhelyiségnek, amit elkerülhetetlenül használni fognak. Ennél több nem kell ahhoz, hogy ők is elégedettek legyenek, és mi is megnyugodjunk. Tényleg.
Dekoráció
Mert hogy legyen a teraszon, a kertben, az előszobában, a konyhában, és csillogjon, világítson, legyen színben összeillő, ne legyen olyan, mint a tavalyi, ne legyen giccses, de azért legyen minél feltűnőbb, stb. Az asztalon a teríték, a szalvéták, a gömbök, a gyertyák, a friss fenyőág pont úgy álljon, és honnan szerezzük be időben, és amúgy is ötven tál meg tányér lesz, nem fogunk elférni és Misike biztos háromszor felborítja majd.
Anyukám pro tippje: legtöbbször vett egy nagy adag rajzlapot, krepp-papírt, festéket, filctollakat, és egyebeket, és beküldte a gyerekeket a legnyugisabb szobába. Mi feleltünk az asztal dekorációjáért (a végén megbolondította néhány fenyőággal és szigorúan tűzbiztos mécsestartóval), míg ők apával a lakás katasztrófasújtotta övezeteit próbálták tehermentesíteni. Hogy kicsit béna volt-e? Gondolom igen. Hogy szerették-e a vendégek? Imádták.
Ez persze nem feltétlenül a legjobb megoldás, de személyes tapasztalataim szerint nyugi, senki sem a dekorációért megy karácsonykor látogatóba.
Az ötvenedjére újrasütött aprósütemény
Igen, a kaja egyszerre lesz sok és kevés. Nyugalom. Minden karácsonykor ez van. Az épp aktuális kedvencre rárepülnek – ebben az évben a mézes krémes, tavaly a limoncellós macaron, franc se érti, de abból elfogy minden, a többiből hiába sütünk háromszor annyit, megmarad. Persze tolják a fejükbe, de panaszkodnak.
És ott állunk a tonna kaja között, és odasündörögnek könyörögni, hogy de hát még csináljunk már ezt, meg azt, meg kitaláltam, hogy karácsony második napján legyen mégis inkább ez az ebéd anya. Tudja mit? Engedje el. Valószínűleg háromszor annyira túlstresszeli magát, mint ahogy kéne.
Készítsen egy menetrendet arról, mit tervez – csak azért, hogy beossza magának, és átlássa a karácsonyi sütés főzést – és ne terhelje túl magát. Fölösleges. A végén majd úgy fog visszaemlékezni az ünnepekre, hogy a konyhában gyúrt valamit lisztes kézzel, míg a többiek jól érezték magukat a nappaliban. Kinek kell ez?
Az ünneplős ruhák
Nem tudom, honnan jött ez, hogy karácsonykor koktélruhában, meg belőtt hajjal és körömcipőben kel ragyogni a karácsonyfa alatt, én sajnos délután ötkor általában még kócos-zsíros és lisztes hajjal, bőröndökkel és karikákkal a szemem alatt, macinaciban támolygok fel-alá a lakásban és csak álmodozni merek egy forró fürdőről. Ha valaha bejutok a fürdőszobába. És aztán bepréselni magam egy csinos, feszes kis ruciba, ami úgyse érdekel különösebben senkit, és amiből az első töltött káposzta-gombóc után kidagadok. Inkább nem.
Próbáljon meg, ha tud, legalább ezen ne stresszelni: elegáns lehet kevésbé kényelmetlen ruhákban is, a gyerekek is örülni fognak, ha egy egyszerű garbót kapnak a kényelmetlen ing helyett. Vagy rendezzenek csúnya pulóveres karácsonyt! Nálunk bejött – arról nem is beszélve, mennyivel viccesebb a közös karácsonyi fotó.
A csomagolás
Van aki megbolondul, hogy minél olyanabb legyen, hogy maga csomagolás is szebb legyen, mint az ajándék, mert fontos, hogy legyen rajta kis csengettyű, fenyőgally, és egyedi legyen, és kézműves és kreatív. Őszintén, kiben marad bármennyi kreativitás 24-ére? Egyre inkább fogy az erő meg a lelkesedés. Vagy nem hogy fogy, hanem megszállottsággá válik- az szintén elég riasztó.
Sose felejtse el: a karácsonyi csomagolás funkciója a letépés. Se több, se kevesebb. Azt tanácsoljuk, válassza a legköltség,-idő,- és energiahatékonyabb megoldást, higgye el nekem, hogy jót fog tenni magának. Senkinek az életrajzában nem olvasni azt, hogy „korszaka meghatározó karácsonyi ajándék-csomagolója volt”, és a csomagolásra elköltött hosszú, pepecs órákat annyiféleképpen ki lehet használni.
(Bónusz tipp: forduljon megint a gyerekekhez. Natúr csomagolópapír, krumpli, vagy sima nyomdával. Egy délelőttre lefoglalja őket, és überelhetetlenül menő.)
Az ajándék, ami fölött fintorognak
Hát ezzel szembe kell tudni nézni. Valaki minden karácsonykor fintorog. Ha kamaszgyerek van a családban, ő például nagy valószínűséggel igen: de rajtuk kívül sem mindig találjuk el hajszálpontosan mindenki ízlését. Ha van köztünk olyan viszony, és az ajándék nagyon nem talált be, felajánlhatjuk a cserét: ha nem lenne illendő, akkor gondolkodjunk előre.
Ne tegyünk fel mindent egy lapra - ne egy nagy ajándékot vegyünk, hanem több aprót, köztük olyat is, amit személyesebbnek gondolunk, és olyat is ami kissé általánosabb – valamelyiknek csak örülni fog. Ha pedig nem, bosszúból tömjük meg egy kis zserbóval.
A karácsonyfaállítás gyötrelmei
A karácsonyfaállítás, mint Nr. 1. válóok. A férfiak szokták csinálni, mert valami miatt úgy gondoljuk, hogy a férfiakra kell bíznunk olyan dolgokat, mint elmenni egy ilyen szúrós, idegen növényért, aztán belefaragni egy satuba, és felállítani úgy, hogy ne legyen ferde. Szegény férfiak. A család minden tagja körülállja őket, és tanácsokat ad (a család többi tagja SE ért hozzá persze), az éppen karácsonyfatörzset faragó férfi egyre idegesebb, ha szerencsénk van, sikerül káromkodás és vér nélkül megúszni, ha nincs, akkor….
A végén pedig a fa tízből nyolcszor ferde. És az egyik oldala csámpás. Hülyén lejt. Beleakad a függönybe. A tavalyi szebb volt. Domiéknak magasabb van. Nem vettünk elég új díszt. Bezártak a boltok.
Nyugalom, a karácsonyfa az karácsonyfa. Önmagában varázslat. Ha minden híján rácsíptetne néhány fehér gyertyát, és úgy állná körül a család, akkor is meglenne a maga atmoszférája. Ha pedig nem, azon a legszebb égősor sem segít.
Anya kontrollfreak
A legrosszabb, amit a családom nőtagjain és saját magamon is észreveszek, hogy mindent egy kézben akarunk tartani – mármint a miénkben. Mert ha nem én csinálom, nem lesz olyan jó. Mert ha én nem csinálom meg, akkor ki csinálja meg? Még ha amúgy egész jó a munkamegosztás családon belül, a karácsony napjai akkor is képesek egészen riasztó kontrollfreakekké torzítani az édesanyákat.
Ne csinálja. Legyen ésszerű, gondolja át, mi az, ami valóban belefér ebbe a pár nap szünetbe, ossza be, és ossza meg a feladatokat. És ha valami nem úgy sikerül., elcsúszik, máshogy alakul, ne boruljon ki. Ennek az ünnepnek a megnyugvásról kell szólnia. Szerencsénk van, mert egy olyan országban élünk, ahol nincs háború, nincs éhínség, nem dúlnak természeti katasztrófák, piszok szerencsénk van, mert meg tudunk élni, meleg van, körbevesznek a szeretteink. Ezt egy odaégett mézeskalács vagy eldőlt karácsonyfa nem fogja tönkretenni. Gondoljunk azokra is, akiknek mindez nem adatott meg! Boldog, minél stresszmentesebb karácsonyt kívánok mindenkinek!
