Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A megoldást két részre kell bontani: van-e objektív ok ami megakadályozza, hogy jól teljesítsen. A másik az, mi mit kezdjünk vele, ha a botladozik.
A kisiskolás kor fő lehetősége és feladata, hogy a gyerek megtapasztalja, képes valamilyen teljesítményt létrehozni. Ha találkoznak a gyerek igényei az iskola tulajdonságaival, akkor élvezi a kölyök, hogy egyre többet tud, büszke magára, szinte lubickol a sikerélményekben. Persze, sok múlik az iskolán, a tanítón, a tanárokon. Ha forszírozott elvárások és szorongás övezi a tanulást, akkor nehéz megélni ezt a belső elégedettséget.
Természetesen nemcsak az iskola hibája lehet, ha gond van a tanulással. A szülőben számos dilemma merülhet fel annak kapcsán, hogyan reagáljon, ha rossz jegyeket hoz a kölyök, ha kiderül, hogy nem érti, amit tanítanak, ha nem úgy halad, ahogy azt előzőleg elképzelte apa és anya, vagy akár maga a csemete.
A megoldást érdemes két részre bontani: egyik, hogy van-e olyan objektív ok, körülmény, ami megakadályozza a gyereket, hogy a képességei szerint teljesítsen. A másik a hozzáállás: mit kezdjünk vele, ha a vártnál többet botladozik, hogyan beszélgessünk vele erről.
Külső ok rengeteg lehet, de a legjellemzőbbeket érdemes számba venni. Ha baj van az iskolai teljesítménnyel, először is gondoljuk át, hogy rendben van-e, ahogy a gyerek napjai telnek. Alszik-e eleget, ha pihen, akkor hogyan, van-e eleget a szabadban? Például, ha a TV nézés a fő „pihenés”, az probléma, mert aközben nem tud kikapcsolódni az agy: passzívan befogadja a látottakat, de még jobban elfárad.
Kutatások kimutatták, hogy manapság világszerte átlagosan egy órával kevesebbet alszanak a gyerekek, mint húsz évvel ezelőtt. Dr. Avi Sadeh pszichológus, a téma szakértője bizonyította, hogy napi egy óra alváscsökkenés hatására a gyermek az iskolában annyival rosszabbul teljesít, mintha egy két évvel fiatalabb gyermek érettségi szintjén lenne. Tehát az életmódnak hatalmas jelentősége van!
Sok gyereknek gond van a tanulástechnikájával: egyszerűen nem tanították meg tanulni. Érdemes rákérdezni, hogy fog neki a tanulásnak, mik a lépései. A hagyományos aláhúzós-kiemelős technikán kívül még számos hasznos trükk van, mint például az „elmetérkép”, mikor vizuálisan megjeleníti az ember a nagyobb egységeket, egymással összekötve az összetartozó elemeket.
A második szempont, amit meg kell vizsgálni, hogy lelki és fizikai értelemben adott-e az a nyugodt környezet, amire szüksége van a gyereknek, hogy figyeljen, tanulhasson. Nem kell-e egész nap azt hallgatnia, hogyan kiabál anya a szomszéd szobában a másik gyerekkel, nem bömböl-e a konyhából a rádió, és esténként a leckeíráshoz nem nyújt-e nyomasztó hátteret a szülők átszűrődő marakodása, veszekedése.
Az is a pszichés nyugalom része, hogy csak az életkorának megfelelő feladatokkal kell megbirkóznia, és itt elsősorban nem a munkafüzetben található feladatokról van szó, hanem arról, hogy a szülők nem vonják be felnőtt léptékű ügyeikbe, nem neki panaszkodnak a másikról, az anyagi gondokról, a nagymama nem az ő vállán sírja ki magát, hogy mennyire szorong, jól sikerül-e nagypapa műtétje. Azaz, érezheti-e a gyerek, hogy biztonságban van, a szülők vállalják a család irányításának felelősségét, és neki nincs más dolga, mint gyereknek lenni, és hogy tanuljon.
A külső feltételek harmadik szelete, hogy mi zajlik az iskolában, hogy van-e olyan része a számonkérésnek, értékelésnek, ami a gyerek számára szorongáskeltő. A rossz tanulmányi teljesítmény vészjelzés is lehet valamiről, ami az iskolában történik, és nem meri elmondani a csemete. Ha kiderül, hogy valami félelmet kelt benne, akkor a helyzettől, a részletektől függ a megoldás: egyes esetekben a tanítóval való megbeszélés segít, van, amikor könnyebb, ha a gyereket próbáljuk felvértezni a szorongással szemben.
Bármilyen is az iskola, a családon múlik a legtöbb: aki tudja, hogy otthon elfogadják őt, jobban fogja viselni az iskolai ütközéseket is. Ezért fontos megértetni a gyerekkel, bármi is történik ott, és bármilyen a teljesítménye a tanulásban, mi nem ennek alapján ítéljük őt meg. Ha elkeseredett a csemete azért, mert valami nem megy neki, érdemes elmondanunk, hogy valójában rengetegféle tehetség, okosság van - amit az iskolában kérnek, az csak néhány ezek közül.
Jó, ha kudarcos időszakokban emlékeztetjük őt, egyébként mennyi mindenben jó és ügyes (akár iskolán kívüli dolgokban), és beszélgetünk arról, hogy ezek legalább annyira fontosak lesznek majd a munkájában, és ahhoz, hogy sikeres ember lehessen, mint a matekpélda megértése, vagy, hogy ő írja-e a legjobb fogalmazást.
Minden gyerek szereti a sikereket, szereti, ha megdicsérik, ha valamit megért. Ezt a vágyat nem kell kialakítani: ez ott van, ha nem rombolják le. Ha a szorongó gyereken a szülő csökkenti a nyomást, ha érzékelteti, attól még senki sem „hülye”, hogy egy tárgyból nem annyira ügyes, akkor könnyebb lesz kihoznia magából, ami benne van.
Ezzel együtt érdemes az erőfeszítés értékét hangsúlyozni. Nem baj, ha nem vagyunk zsenik valamilyen téren, de az rajtunk múlik, hogy teszünk-e erőfeszítést, hogy azt is megértsük, hogy minél jobbak legyünk benne. Ha otthon az az uralkodó szemlélet, hogy nem a jegy és a született tehetség az érték, hanem a próbálkozás, a befektetett energia, akkor a gyerek motivált lesz, és nem fog félni a kudarctól.
Cziglán Karolina
pszichológus
