Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen a Dívány!
Most szakközépiskolának hívják, ősztől szakgimnáziumnak. Kevesebb közismereti tantárgyi óra, több szaktantárgy. Érvek pro és kontra.
Kiderült, hogy hogyan képzeli el a kormány a szeptemberben induló szakgimnáziumokat, éppen ideje volt így április végén. Tudják, azokat az intézményeket, amiket jelenleg még szakközépiskolának hívnak, a következő tanévtől viszont már szakgimnáziumnak. Természetesen máris hatalmas a felzúdulás, sokan már eleve azt sem értik, hogy mi szükség az iskolatípusok átnevezésére, szerintük ez az egész csak arra jó, hogy összezavarják az embereket (alighanem sikerrel).
A szakközépiskolák ugyebár azok a középiskolák, ahol a gyerekek közismereti és szakmai tárgyakat is tanultak, és a végén érettségit és szakmát is kaptak. Például a közgazdasági szakközépiskolákban érettségizett könyvelőket, statisztikusokat, informatikai szakembereket képeztek, akik ez után mehettek tovább – jellemzően – szakirányú felsőoktatásba, vagy munkába állhattak, mert végül is ismerik egy-két szakma alapjait.
Az átalakítás egyik legfontosabb „vívmánya” az lesz, hogy a 14-18 éves szakgimnazisták kevesebb óraszámban tanulnak közismereti tantárgyakat, és többen szaktantárgyakat, változatlan heti óraszám mellett (35-36). Eddig az első évben 6, az utolsóban 11 szaktantárgyi órája volt egy szakközépiskolásnak, az új szakgimnáziumban pedig 12-15 lesz, így a közismereti órákra marad az eddigi 25-30 helyett 22-23. Mondjuk ezért aztán tényleg teljesen fölösleges volt szakgimnáziumra átkeresztelni ezt az iskolatípust.
A közismereti tantárgyak csökkentését úgy fogják keresztülvinni, hogy magyart, matekot és történelmet továbbra is mindenki tanul majd, a természettudományok viszont egyértelműen vesztesen kerülnek ki a dologból: az EMMI fogja meghatározni, hogy melyik szakmához melyik természettudományt kell tanulni.
Tiltakoznak a földrajzosok
A Földrajzi Társaság máris tiltakozásba kezdett, szerintük végveszélyben a földrajzoktatás. „A természettudományok közül azonban a földrajz veszíti a legtöbbet, hiszen a tervek szerint csupán a turisztikai, földmérési, és bányászati orientációjú szakközépiskolákban csengetnek be majd földrajz órára ez év szeptember 1-jén.
Ha ez a terv megvalósul, akkor szó szerint eltűnik a földrajz a mintegy 900 szakközépiskola kb. 95%-ából. Ez beláthatatlan következményekkel jár a középiskolás tanulóifjúság számára. A Földünk és környezetünk műveltségi területhez tartozó természeti, társadalmi és gazdasági ismeretek hiányában a jövő generációit megfosztjuk a szakmai alapokon nyugvó környezettudatos gondolkodás képességétől, a legalapvetőbb társadalmi, gazdasági folyamatok ismeretétől, a minket körülvevő világ értő és kritikus szemlélésének lehetőségétől” - írják.
Az új kerettanterv szerint
- biológiát csak az egészségügyi, erdészeti, mezőgazdasági, környezetvédelmi és szépészeti szakgimnazisták tanulnak
- fizikát csak a gépészek, technikusok,
- kémiát a kohászok, vegyészek és nyomdász tanulók
- földrajzot a bányászati, turisztikai és földmérő iskolába járók
- és tudomány helyett nyelvet tanulnak a vendéglátósok, kereskedelmi és gazdasági szakmát tanulók.
A cikk végén szavazhat, hogy ön szerint ez jó-e, vagy sem, mi pedig itt most felsorolunk pár érvet, amit több, korábban középiskolába járó embertől gyűjtöttünk össze.
Az mondjuk eléggé magától értetődik, hogy ha egy gyerek 14 évesen a közgazdasági szakközépiskola mellett döntött, akkor az orvosi egyetemet bukni fogja. De hát ez régen is így volt, biológiát például a közgazdasági szakközépiskolába járók is utoljára általános iskolában tanultak. Úgyhogy ne legyenek illúzióink, nem az új rendszer teszi sínre a gyerekeket, a régiben sem lehetett túl erős váltásokra vállalkozni. Ezért hívják az iskolatípust szakközépiskolának.
Jó eséllyel gyógyszerész sem lett azokból, akik könyvelőnek készültek, mert egy évig tanultak ugyan (a többség végtelen bánatára) kémiát, csakhogy az semmire sem volt elég a felvételin egy kémia faktos gimnazistával szemben.
Lett viszont közgazdász, jogász, marketinges, tanár, újságíró, NAV dolgozó, könyvelő, rendőr, és még egy csomó minden azokból, akik a régi közgazdaságis osztályunkba jártak – meséli Tünde. Az osztály legalább 20 százaléka pedig úgyis külföldön dolgozik már, úgyhogy a nyelvórák jól jöttek, de több még jobban jött volna – teszi hozzá kissé cinikusan.
Azok se használták, akiknek eddig kötelező volt
Arról megoszlanak a vélemények, hogy a természettudományos tanulmányokra mennyire van szükség, vagyis mennyire igazolta az élet ezek szükségességét. Régi, sokat hangoztatott érv, hogy az oktatási rendszer egy csomó olyan anyagot is lenyom a gyerekek torkán, amire soha életükben nem lesz szükségük, és amit úgyis szinte azonnal elfelejtenek. Innen nézve akár értelme is lehet, ha megpróbálják értelmesen megszűrni a megtanulandó anyag mennyiségét.
„A kémia volt az első, amit elfelejtettünk, az osztály 90 százaléka amúgy sem értett belőle egy kukkot sem, és a tanár is úgy fogta fel, hogy kereskedelmiben teljesen fölösleges. Volt, hogy negyven percet késett az óráról, öt percig feleltetett, majd szünetben leadta az anyagot” – emlékezett a szakközepes időkre Csaba.
„Egy szakközépiskolában nehéz számon kérni azokat a tantárgyakat, amik nem kapcsolódnak szorosan a szakmához. Minden ilyen feleltetés és dolgozat után ott van az adu ász, a kitérdekel, úgysekellaszakmához típusú vállrángatás. Tulajdonképpen szerintem ez egy okos belátás, hogy nem erőltetik ezeket a tantárgyakat. Ha szükségem lesz rá, hogy megtudjam, mi Tuvalu fő exportcikke, megnézem a telefonomon” – vélekedik Ágoston.
És ön mit gondol?
