Pszichológus, nyelvtanár és logopédus véleményét is kikértük, vajon mikor és milyen módon érdemes ráfeküdni a nyelvtanulásra a kisgyerekkel.
A „kell-e óvodás gyereknek idegen nyelvet tanulni?” kérdéskör legalább olyan remek alkalom a késhegyre menő vitára, mint az eldobható vagy textilpelenka, cumival vagy anélkül altatás témája: sok szülő már-már vallásos meggyőződéssel érvel az igen vagy a nem mellett.
Van, aki egyáltalán nem bízza a véletlenre, és a még járni sem tudó gyerekét is nyelvi foglalkozásokra hordja, és van, aki simán elhiszi, hogy majd az iskolában, érettségiig, tanterv szerint megtanulja a gyerek a nyelvet.
Lépjünk egy kicsit túl „a kisgyerekre úgy ragad az idegen nyelv, mint a kosz, hülye lennék nem kihasználni” és „az egyetlen, amire szüksége van, az a szabad játék” típusú érveken, és nézzük, mit mondanak a szakemberek.
Pszichológus: játsszon inkább!
A pszichológusok általában úgy vélekednek, hogy az óvodáskornak az önfeledt játékról kell szólnia, vagyis, ha valaki le akarja ültetni a gyerekeket, hogy mindenféle (idegen)nyelvi szabályokkal tömje meg a fejüket, hát az fájdalmas kudarc lesz mindenkinek. Ekkor alakul ki ugyanis az anyanyelvvel kapcsolatos szabályrendszer, amit teljesen értelmetlen más nyelv szabályaival megkeverni. A spontán nyelvi utánzás – mint leghatékonyabb nyelvtanulási módszer – pedig még az iskoláskor elején is megvan a gyerekekben, úgyhogy egyáltalán nem marad le semmiről, aki csak 7-8 évesen kezd idegen nyelvet tanulni.
Persze a dolog nem ilyen egyszerű, ugyanis léteznek más, játékos módszerek is, amik viszont elég hatékonyak, és legalább ugyanilyen szórakoztatóak is. A tapasztalatok szerint, ha játékosan, a gyerekek tevékenységéhez illeszkedve (akár az óvodai nevelés alatt) veszik elő az idegen nyelvet, azzal már elég jó eredményeket lehet elérni.
Azért ne legyenek illúzióink, a gyerek az óvodai nyelvoktatás során, mondjuk, heti egy-két órában nem fog megtanulni egy nyelvet sem, de nem is ez a cél. Hanem az, hogy az idegen nyelv ne hangozzék „idegenül”. Egy példával szemléltetve az óvodai nyelvi foglalkozások nagyjából úgy viszonyulnak a szabatos nyelvoktatáshoz, mint a játékos vízhez szoktatás az úszásoktatáshoz: úszni ugyan nem tanulnak meg a gyerekek, de legalább nem is ijednek meg, ha víz éri a testüket.
Nyelvtanár: sosincs elég korán
A nyelvtanárok ezzel szemben általában úgy vélekednek, hogy a nyelvtanulást nem lehet elég korán elkezdeni. Ott van mindjárt a különböző anyanyelvű apától és anyától született gyerekek esete, akik magától értetődően sajátítják el mindkét nyelvet, sőt, ha a két szülő közös nyelve egy harmadik (mondjuk a magyar anya és holland apa egymással angolul beszél), akkor azt is.
Ugyanakkor azt ők is belátják, hogy heti egy-két óra ehhez nyilván nem elég, a két tannyelvű óvodák azonban már jó nyomon járnak: vagyis azok, amelyekben a nevelési idő legalább felében csak az idegen nyelven érintkeznek a gyerekekkel. Igaz, ez már nagyjából úgy hangzik, mintha fogadnánk egy francia nevelőnőt, és körülbelül annyiba is kerül.
De mi van akkor, ha az óvodában nincs alkalom a nyelvtanulásra, délután viszont el tudná vinni a szülő a gyereket a foglalkozásokra? Nos, meg lehet vele próbálkozni, de erőltetni semmiképpen sem érdemes (ahogy ezt nagyjából minden másról is el lehet mondani). El kell fogadni, ha a 4-5-6 éves gyerekünk délután ötkor már egyáltalán nem kíván angolozni, hanem helyette inkább a játszótéren rohangálna. Nagyon fontos viszont a megfelelő módszerrel dolgozó tanár kiválasztása, akinek tényleg nagyon jó a kiejtése. Mivel ilyenkor még a gyerekek spontán utánozzák a szavakat, ha rosszul rögzülnek, később nehézségek adódhatnak belőle.
Attól azonban óva intik a szülőket, hogy a kiváló, ám nem anyanyelvi nyelvtudásukat otthon, a gyereknevelés során kamatoztassák. Vagyis bármilyen jól is beszél az anya, mondjuk, németül, a saját gyerekéhez beszéljen inkább a saját anyanyelvén, mert csak úgy lehet hiteles. Persze mondókázni, mesét olvasni, CD-t hallgatni lehet idegen nyelven, ha a gyerek is benne van. Ellenkező esetben inkább ne.
Logopédus: baj nem lesz belőle
Az esetek többségében nem okoz bonyodalmat a gyerek nyelvi fejlődésében a korai idegennyelv-tanulás, a logopédusok szerint azonban általában érdemes lenne addig várni az intenzív nyelvtanítással, amíg a gyerek beszédhibái, nyelvi akadályozottságai megszűnnek. Persze, van olyan kisgyerek, akinek éppen azért okoz sikerélményt az angol vagy a francia nyelv, mert nincsenek benne azok a pörgős r hangok, amiket, mondjuk éppen nem tud kiejteni, vagyis itt sincs általános válasz, figyelni kell a gyereket és mérlegelni kell az adott helyzetet.
Ha nem oviban, akkor mikor?
Általában azt javasolják a szakemberek, hogy ha a gyerek nem kezdett el már az óvodában megismerkedni az idegen nyelvvel, akkor semmiképpen sem akkor kezdje, amikor éppen írni-olvasni tanul. Vagyis ne az általános iskola első osztályában, hanem csak másodiktól. Az írás-olvasás ugyanis már maga is egy olyan új tudás, mintha egy új nyelvet sajátítanának el a gyerekek, nem érdemes tehát összezavarni őket. A valóságban persze ez nem egészen így szokott lenni, a kétnyelvű iskoláknak ugyanis az egyik kimondott vonzereje, hogy már az első pillanattól gondot fordítanak a hatékony nyelvoktatásra, vagyis legtöbbször nem tehetik meg, hogy várjanak egy évet.
Ha viszont mégis kivárják, akkor szülőként nyugodtan tekintsük ezt plusz pontnak az iskolaválasztáskor.
