Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A mai orvostanhallgatók, rezidensek, és szülésznők alig látnak beavatkozásmentes szülést, így nincs lehetőségük megtanulni, milyen az.
Az utóbbi időben egyre nagyobb figyelmet kap a szülés, mint élmény, illetve a szülés és a születés körüli traumák. De miért kellene a szülésnek élménynek lennie, nem luxus ez? A háborítatlan szülés hívei szerint nem, hiszen nem csak az anya, hanem a baba későbbi életére is hatással van születésének minősége. Az ELTE Pszichológia Tanszék szakemberei szerint amikor a szülésről gondolkodunk, a lehetséges orvosi problémák, tünetek, szövődmények mellett gyakran elfelejtjük, hogy a folyamat természetességére fókuszáljunk.
Azt mondják, a mai orvostanhallgatók, rezidensek, és szülésznők szinte alig látnak beavatkozásmentes szülést, így nincs lehetőségük megtanulni, milyen az. Nem szereznek tapasztalatot arról, hogy adott esetben akkor is minden rendben lesz, ha ők semmit nem csinálnak.
Varga Katalin, az ELTE PPK Affektív Pszichológia tanszékvezető docense szerint a szülés jelenleg elsősorban a szülészorvos kompetenciája, a helyes szemlélet azonban az lenne, ha a szakmai meghatározottság helyett maga a folyamat lenne a fókuszban: magyarul ne emeljünk ki egyetlen szakmát se, ne kelljen eldönteni, „kié” a szülés. Az ELTÉ-n pszichológushallgatóknak tanítják a témát: számukra már körülbelül húsz éve létezik szülésel kapcsolatos kurzus. Ezen kívül 2007-ben az egyetem perinatális szaktanácsadó szakot indított, amelyen nem csak pszichológushallgatók, hanem számos egyéb szakma képviselői részt vehetnek és vesznek. A kurzus személete abból a szempontból is haladó, hogy nem a bajokra, hanem a folyamat természetességére fókuszál.
Séta a szülés, születés minőségéért
A perinatális szaktanácsadó képzés oktatói és hallgatói idén már második éve igyekeznek felhívni a nyilvánosság figyelmét is a szülésélmény fontosságára, mégpedig olyan módon, hogy egy-egy a témához kapcsolódó helyre sétálnak el. Az első sétájuk – amely alatt valójában több napos túrákat kell érteni – a Bélapátfalván található bábafához vezetett. A legenda szerint 100-150 évvel ezelőtt egy anya itt a fa tövében hozta világra gyermekét, a fa pedig menedéket és árnyékot nyújtva „segített” a szülésben. Az eredeti bábafa már nincs meg, de amikor elpusztult, a legendát őrző helyiek egy másikat ültettek a helyére.
Az idei túra célpontja Topolya volt, ahol szintén található egy „születés fája”. A résztvevők az éjszakai pihenőket leszámítva végig gyalogolnak, amelynek szimbolikus jelentősége is van: nem szálltak vonatra, mert nem siettek, ahogy a szülést sem jó siettetni, ehelyett inkább meg kell adni az idejét, hagyni kell normál tempójában lezajlani. A teljes távot 15-en sétálták végig a képzés résztvevői és családjaik közül, de menet közben bárki csatlakozhatott hozzájuk egy-egy rövidebb távra. Így menet közben előfordult, hogy ötvenen, százan is gyalogoltak. A helyi baba-mama klubok, szüléssel kapcsolatos szervezetek fogadták őket egy-egy állomáson, az elképzelés támogatói pedig aláírt szalagokkal fejezhették ki támogatásukat.
Nem luxus a jó szülésélmény
A csoport célkitűzése természetesen nem csak a séta, emellett oktatnak, kutatnak a szülés, születés – azaz a SzüléSzületéS - pszichológiájának témájában. A kifejezést szándékosan írják egybe, hiszen sokszor elfelejtődik, hogy az esemény a baba irányából is aktív folyamat, és ezzel is szeretnék kifejezni, hogy baba és mama egybetartozó egységet alkotnak.
A szülés-születés minősége, vagyis maga az élmény elég változatos skálán mozog a rémségestől a csodálatosig. A szakemberek szerint nem felesleges „luxus”, ha pozitív szülésélményt szeretnénk, hiszen nem csak arról a pár óráról van szó, amíg a folyamat zajlik: a következmények egy egész sor egyéb dolgot meghatároznak a baba és a mama későbbi életében. A társadalmi hatások sem elhanyagolhatóak: egy skandináv tanulmány szerint a szülésélmény minősége befolyásolja az adott nő későbbi gyermekvállalási hajlandóságát. Azaz traumatikus szülést követően elmegy a kedve a további gyermekvállalástól, még olyan esetekben is, amikor a pár eredetileg több gyereket tervezett volna. Ezen annyira nem is csodálkozunk.
A gyermekgondozás is sérülhet
A szülés folyamata során hormonális hatásokra olyan érzelmi és motivációs központok kapcsolódnak be az anya agyában, amelyek miatt „kedve lesz” a gyereket gondozni. Minél kevésbé háborítatlan a szülés, ezek a központok annál kevésbé kapcsolódnak be automatikusan. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy a császárral született babákat nem gondozza megfelelően az édesanyjuk, csupán annyit, hogy esetükben a folyamat kevésbé zökkenőmentes, a baba és mama egymásra találásához némi idő és külön energiabefektetés szükséges.
Természetes esetben a szülés, a gyermekgondozás, a szoptatás, a bőrkontaktus során az agyi jutalomközpontok is aktiválódnak, mind a babáé, mind az anyáé. Azaz jó esetben az ember örömét lelheti a babázásban, és ilyenkor könnyedebben, gördülékenyebben megy a dolog. Ha ez elmulasztódik vagy a folyamat bármi miatt – császár, koraszülés, traumatikus szülésélmény, a baba és anya bármi miatti elválasztása – sérül, az anyák akkor is gondozzák a babájukat, csak nehezebb.
A szakemberek szerint a legjobb, ha egyáltalán nem avatkozunk be tettlegesen a szülés folyamatába, azaz nem sürgetjük oxitocinnal és nem zavarjuk meg fájdalomcsillapító gyógyszerekkel sem. Ez természetesen nem mindig lehetséges, de ha ez nem megy, még akkor is lehet segíteni a folyamatot: a császáros babát is oda lehet adni azonnal az anyának, csak az a baj, hogy a műtő sterilitásának, biztonságának betartása érdekében ez az egyszerűnek tűnő dolog egy plusz személy részvételét igényli. A koraszülött babák kenguruztatása, azaz a bőrkontaktus fenntartása már több helyen megvalósul.
Depresszió, elhízás, tumor, autizmus
A traumatikus szülésélmény az anya és a baba egészségére is hatással van. Az újabb felmérések szerint például meglepően gyakori szülést követően a PTSD, azaz a poszttraumás stressz zavar: ez az a betegség, amelyet először háborús veteránoknál diagnosztizáltak és ami a traumatikus emlék rendszeres és érzelmileg megterhelő újraélését jelenti. A PTSD-ben szenvedő páciensek gyakran kerülik a közeli kapcsolatokat, ingerlékennyé válnak, szoronganak és alvászavaraik vannak – ezek közül egyik sem előnyös, ha az ember épp egy babát gondoz. A PTSD nem azonos a gyermekágyi depresszióval, de a traumatikus szülés ez utóbbi zavar gyakoriságát is növeli.
Ami a babát illeti, a hosszú távú kutatások szerint a későbbi rák, cukorbetegség, elhízás, pánikbetegség és autizmushajlam is összefügghet a születés módjával. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenki, akinek nem volt meg a klasszikus, szép születésélménye, az kövér lesz és pánikbeteg: a fenti betegségek mind multikauzálisak, azaz sokféle oki tényező együttállása esetében alakulnak ki. Meglepő tudományos eredmény, hogy a sok ok között a születés módja is szerepelhet.
Az összefüggésben semmi ezoterikus nincsen, a babák agya ugyanis a születéskor még nagyon éretlen és kialakulatlan. Az agy csecsemőkori fejlődése pedig függ a hormonális hatásoktól: jó esetben a szülés, bőrkontaktus, szoptatás körüli élmények során felszabaduló hormonok (endofrinok, dopamin, oxitocin) olyan agyi rendszereket hangolnak össze, amelyek a társas ingerekre nyitottá teszik az illetőt. emellett a csecsemőkori hormonális hatások a baba stresszrendszerét is alakítják: állatkísérletek és emberen végzett kutatások bizonyítják, hogy a stresszérzékenységünket korai hatások alakítják. A magasabb stresszérzékenység pedig felnőve számos testi és lelki betegségre hajlamosít.
Akkor mi a probléma?
Ha mindezt tudjuk, akkor miért nem szül mindenki háborítatlanul? Mármint akinél nincs beavatkozást igénylő orvosi szövődmény. A szakemberek szerint ennek sok oka van. Az egyik, hogy a fenti összefüggések viszonylag újak, frissek a szakirodalomban is, a tudományos eredmények pedig mindig pár év (évtized) késéssel mennek át a mindennapi gyakorlatba: minden szakmának van egyfajta tehetetlensége, nehéz megváltoztatni a bevált szokásokat, hagyományokat, nehéz szemléletet váltani és ez a szülészetre is igaz.
Nem az orvos siet valahova, csak a szülést sürgeti
A beavatkozásmentes szülés természetesen nem azt jelentené, hogy indokolt esetben sem avatkozunk be, hiszen ha a baba és a mama érdekében szükséges, akkor nem szabad elmaradnia a beavatkozásnak. Csakhogy napjainkban szinte nem is létezik beavatkozásmentes szülés, ilyet a szülészeti gyakorlatban alig látni: egy kis oxitocint, burokrepesztést, fájdalomcsillapítót vagy gátmetszést még egyébként egészséges, természetes lefolyású szülések esetén is látni.
A perinatális képzésben oktató bábák szerint ez szinte mindig a sürgetettségből fakad: szinte soha nem elég a normál tempó, nem bírjuk kivárni, hogy maguktól haladjon előre a vajúdás folyamata. Már két óra eltelt, még csak ennyit tágult, akkor jöhet az oxitocin – a szülésznő szerint pedig lehet, hogy csak hagyni kellett volna kicsit pihenni az anyát.
A tapasztalt szülésznők szerint a folyamatnak meg kell adni az idejét. A mai gyakorlatban a fő nehézséget szerintük nem az jelenti, hogy az orvosnak sietnie kell valahova, ennél sokkal nagyobb a probléma: a mai orvostanhallgatók, rezidensek szinte alig látnak normál, beavatkozásmentes szülést, így nem tanulják meg, milyen az. Nem szereznek tapasztalatot arról, hogy adott esetben akkor is megszülhet egy egészséges babát egy egészséges anya, ha ők az égvilágon semmit nem csinálnak, csak nyugodtan üldögélnek.
Ehhez természetesen nem kell orvosnak lenni, a tanuló szülésznők esetében ugyanígy fennáll a probléma: tanulmányaik és szakmai gyakorlatuk során arra szocializálódnak, hogy a vajúdónak mikor milyen gyógyszer, hormon, vizsgálat jár, a normál szülésvezetést pedig nem, vagy csak kevésbé tanulják meg. Holott a Brit Királyi Szülészeti Társaság becslése szerint a nők 40-45 százaléka simán képes lenne beavatkozásmentesen szülni.
Orvos vagy szülésznő?
A laikus közvéleményben gyakori az a leegyszerűsítő nézet, hogy ha orvos vezeti a szülést, akkor az orvosi beavatkozásokkal jár, ha meg csak a szülésznő van ott, akkor háborítatlan. A szakemberek szerint azért ez nem pontosan így van, hiszen nem a személy szakmai végzettsége, hanem szemlélete a döntő: a szülésznők közül is sokan inkább sürgetnék a vajúdás folyamatát, és vannak, akik előnyben részesítik a gyógyszeres fájdalomcsillapítást a pozitív szuggesztiókkal és egyéb természetes módszerekkel szemben.
A séta és a kapcsolódó kampány tehát hangsúlyozottan nem orvos-ellenes vagy szülésznő-párti, ehelyett a szemlélet átadása a fontos. A perinatális szaktanácsadó képzésen pszichológusok, szülésznők, szoptatási tanácsadók és szülészorvosok is oktatnak, sőt, a hallgatók között is van orvos. A háborítatlan szüléssel, korai kötődéssel kapcsolatos hazai fejlődés sokszor egy-egy haladó szemléletű orvoson múlt: az apás szülés, a császár utáni, apával való bőrkontaktus, a koraszülöttek kenguruztatása mind ilyen, eredetileg partizánakció volt, amelynek létjogosultságát a tudomány egyre inkább alátámasztja.
Hogyan változtatható meg tehát a hazai, jelenleg inkább beavatkozás-párti szülészeti gyakorlat? A SzüléSzületéS kampány vezető szakemberei szerint egyrészt mintával, vagyis úgy, hogy ha a fiatal orvos vagy szülésznő látja, milyen a háborítatlan szülés, másrészt pedig azzal, ha a fiatal szakemberek (vagy legalább oktatóik) naprakészen olvassák a tudományos szakirodalmat.
