Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A pálinkás kenyér és a máktejes cumi kivételével nagyjából mindent kipróbáltunk. Tippek visító csecsemőkhöz.
Még terhességem alatt olvastam az egyik kismamáknak szóló könyvben, hogy egészséges csecsemő átlagosan napi két órát sír.
Két órát? De hát az rengeteg, annyit nem fogok kibírni!
Aztán megszületett az egészséges csecsemő, aki sajnos sok kortársához hasonlóan hasfájós baba volt, és nem napi két órát sírt, hanem ötöt. A pálinkás kenyér és a máktejes cumi kivételével nagyjából mindent kipróbáltunk, amit a gyerekorvos, a védőnő, a barátnőink és az internet javasolt – a leginkább használhatónak a kendős hordozást és az idő múlását találtuk, a hasfájós sírás ugyanis általában a babák három hónapos korára jelentősen lecsökken vagy elmúlik.
A hasfájás mibenlétével kapcsolatban erősen megoszlik szakemberek véleménye. Fáj egyáltalán ezeknek a gyerekeknek a hasa? Dr. Harvey Karp a merikai gyerekorvos szerint nem. A hasuk nem fáj, okuk azonban mégiscsak van a sírásra: tudniillik az, hogy túl hamar a világra jönnek, konkrétan hiányzik nekik még egy trimeszter. Persze, ez túl sokat nem segít rajtunk, hiszen nem tudjuk egy kis csend érdekében 12 hónapig a hasunkban tartani a gyereket, de szerencsére Dr. Karp azt is kitalálta, mit kezdjünk az anyaméh után vágyakozó (és visító) gyerekkel.
Mi az a hasfájás?
A hasfájás természetesen azt jelenti, ha valakinek fáj a hasa. A „hasfájós csecsemő” azonban nem pont ezt jelenti, ez a kifejezés egy jól körülhatárolható jelenséget takar, mégpedig azt, amikor a babák minden jól látható ok nélkül napi több órát sírnak. A hasfájós baba nem beteg, mi több, amikor épp nem visít, akkor nyugodt, egészséges, derűs csecsemő benyomását kelti, két elgyötört, szemlátomást a végét járó szülővel.
Tipikus esetben a hasfájós sírás a baba kéthetes korában kezdődik, a 6-8. héten éri el a maximumát és három hónapos kor körül elmúlik vagy legalábbis jelentősen megszelídül. Hivatalosan akkor nevezhetünk hasfájósnak egy babát, ha az amúgy egészséges csecsemő legalább három órát sír naponta, legalább három napon a hétből, legalább három héten keresztül. A mi gyerekünk a maga napi 5 órájával túl is teljesítette a tervet.
A felmérések szerint a babák körülbelül egynegyede hasfájós, ráadásul mindez nem függ nagyjából semmitől, azaz nem lehet igazán megjósolni, melyik szülő melyik gyereke lesz az. A baba neme, érettsége, testsúlya, a szülők életkora és a baba testvéreinek száma sem befolyásolja a kérdést – azaz akármelyik szülő akármelyik gyereke lehet hasfájós. A koraszülöttek nem hajlamosabbak a hasfájásra az időre születetteknél. Ja, és természetesen: a természeti népek többségénél a hasfájás ismeretlen. Azaz, ha valamelyik amazóniai indián törzsben élünk, akkor jó eséllyel megúsztuk, nem is kell tovább olvasni. A hasfájós csecsemő a nyugati világ vívmányai közé tartozik.
Most akkor fáj a hasa vagy sem?
Természetesen vannak babák, akiknek fáj a hasuk. Vannak, akik egyszerűen csak nagyon érzékenyek a testük változásaira, és a normál étkezés utáni haskutyorgástól is kiborulnak. Vannak, akiknek belei még nem tudják elég jól lebontani az anyatejben lévő laktózt – az ő esetükben segíthetnek egyes, laktáz enzim tartalmú cseppek vagy gyógytápszerek. Vannak, akik allergiásak valamire, amit az anya eszik és ami az anyatejjel a babába is átjut – leggyakrabban tejfehérje vagy szójafehérje a ludas.
Ugyanakkor a hasfájós csecsemők esetében mindez nem magyarázat: a babák reggel is esznek, büfiznek, működnek a beleik és allergiásak vagy sem, mégis nagyon jellemző, hogy a hasfájós baba a délelőtt folyamán a világ legegészségesebb, legderűsebb babája, este hattól éjfélig pedig visít.
A hasfájás ellen többféle cseppet szokás kipróbálni, ezek között vannak olyanok, amelyek a bélgázok ellen hatásosak, mások pedig jótékony bélbaktériumokat tartalmaznak. A kutatások szerint ezek nem igazán hatékonyabbak a placebonál, de persze, a placebohatást se becsüljük alá. Ha én nyugodtabb leszek attól, hogy beadtam a cseppet, és ezért jobban viselem az esti hasfájást, akkor már ért valamit. És lehet, hogy csepp nélkül nem öt órát sírt volna, hanem hatot.
A hiányzó negyedik trimeszter
Mivel a hasfájás egy csomó mindent nem magyaráz – hogyhogy csak este van, hogyhogy épp kéthetestől három hónapos korig, hogyhogy a busmanoknál ismeretlen – Dr. Karp egy másik elmélettel állt elő. Egész logikusnak hangzó elmélete szerint az embercsecsemőknek az evolúció során „választani” kellett az intelligencia és a „hasfájás” között.
Az összes állat kicsinye jóval fejlettebben jön világra az embernél: a kismacskáknak ugyan csukva van a szemük, de még ők is életrevalóbbak a kétnapos embercsecsemőnél. Az embercsecsemőnek ugyanis jobb lett volna, ha még nagyjából három hónapot (azaz egy trimesztert) az anyaméhben tölt: ez alatt a három hónap alatt rengeteget fejlődik az idegrendszer. Csakhogy ha ráhúznánk még három hónapot, akkor már olyan nagy lenne a baba fejkörfogata, hogy nem férne ki. Fejlettebb csecsemőket nem tudnánk természetes úton megszülni.
A jelenlegi kilenc hónap tehát egy igen szoros kompromisszum: ilyenkor a baba okos feje még épphogy kifér a szülőcsatornán, idegrendszeri fejlettsége pedig olyan fokot ér el, ami lehetővé teszi, hogy életben maradjon a külvilágban is. A babák mintegy háromnegyede tényleg így is érzi, egynegyedüknek azonban pont annyira éretlen az idegrendszer önszabályozó képessége, hogy egészségesek ugyan, de: sírnak.
Jó, de mit csináljak, hogy elhallgasson?
A hasfájós csecsemő egyáltalán nem vicces, mi több, a csecsemőbántalmazások és elhanyagolások nagy része hasfájós csecsemő esetében történik. Több órán át sikertelenül nyugtatgatni a síró csecsemőt rettentően frusztráló, pláne éjszaka. Amikor a baba több óra vállon hurcolászás, göcögtetés, éneklés, ringatás során szinte folyamatosan vigasztalhatatlan, akkor a legegészségesebb lelkületű szülőnek is kétségbeesett gondolatai támadhatnak.
A nosztalgia által megszépített falusi, nagycsaládi környezetben legalább azt megtehette az anyuka, hogy a nagymamákra bízva a bébit kimegy inkább kapálni, és bevallom, a kisbabám hasfájós korában néha ez a lehetőség is vonzónak tűnt. A kétszülős családokban, dolgozó apuka mellett azonban jó esetben is max ketten küzdünk a sírós babával, ami hónapokon keresztül mindenkinek kimerítő.
Dr. Karp szerint „csupán” annyit kell tenni, hogy utánozzuk az anyaméhben fennálló állapotot, és akkor a baba el fog hallgatni. Valójában a módszerben semmi korszakalkotó nincsen: az anyaméhben ugyanis a baba egy kis helyen összekucorogva hintázik/lebeg, miközben az anya vérkeringésének zúgó hangját hallgatja. Mindenki, aki valaha vigasztalt kisbabát, automatikusan ezek valamilyen kombinációjával próbálkozik.
Karp szerint a probléma az, hogy nem megfelelően csináljuk: ugyanis ha az ő módszerét (az „5S”) követve pontról pontra 1. helyesen pólyázunk, 2. megfelelő pózban tartjuk a babát, 3. helyes ütemben ringatjuk, 4. megfelelő hangerővel susogunk, 5. helyesen toljuk a szájába a cumit, akkor az a gyerek el fog hallgatni. A helyes pólyázás, tartás, susogás egyáltalán nem egyértelmű: Karp szerint ezeket a fogásokat régebben egymástól tanulták el az anyák és generációik, de sajnos manapság nem ez történik, így kénytelenek vagyunk könyvből megtanulni. Vagy ebből a videóból:
Működik ez igazi gyerekkel?
Jelen pillanatban "csak" egyetlen hasfájós csecsemővel rendelkezünk Porontyos körökben, akin kipróbálhattuk, a doktor könyvében ismertetett lépéseket, egy második tesztalany szülei pedig éppen most tanulgatják a lépéseket.
Kolléganőnk a következőket írta: "A lányom már a születése utáni második éjjelen bejelzett, hogy ő márpedig hasfájós (vagy csak szimplán nyűgösebb) lesz - én meg rendületlenül róttam vele az osztály folyosóit, és csitítgattam, míg végül egy csecsemős nővér megoldotta a sírás nagyját egy kis hőmérőzéssel.
Mire hazajöttünk a kórházból, volt itthon szélcső és különféle cseppek, de az első éjjel a legmerészebb álmaimat is felülmúlt. A gyerek órákat sírt egyben, csak a hajszárítóra hallgatott el - persze, csak míg ment. Hogy a hasa fájt-e? Lehet, de elmondani úgysem tudja, okozhatta a sírást idegrendszeri éretlenség, a túl sok inger, éhség, de gyakorlatilag bármi - még most, két és fél hónaposan sem mindig értem tökéletesen a nyelvét.
Persze jótanácsból kaptunk bőven, az egyik ilyen épp egy volt a doki videói közül, hát megpróbáltuk azt is. Nem követtük pontosan a lépések mindegyikét, a pólyázás például túl sokáig tartott volna, ennél pedig gyorsabban akartunk cselekedni, így a férjem a kezébe vette a gyereket, oldalirányba mozgatta és közben susogott neki. A sírás így mérséklődött, de el nem múlt teljesen - talán ha a másik két lépés nem marad ki,beválik.
A susogást egyébként később is használtuk magában (egy pár alkalommal működött), mostanra azonban ezt felváltotta már egy sebes vízfolyáshoz hasonló fehér zaj, amit a Youtube-on találtunk - ezt jobban bírja.
Ha Önnek van ilyen babája, kipróbálta a Módszert és az működött (vagy nem működött), ne habozzon kommentben megosztani a tapasztalatokat.
