Jászfényszaru egy hatezer lelkes kisváros Budapesttől 60 kilométerre keletre, de van valamije, amivel fényévekkel az ország előtt jár az oktatás terén. Méghozzá két tanterme, amelyekben minden gyereknek jut egy-egy tablet, ezeken folyik az oktatás. És nem úgy, hogy időnként előkapják az eszközt és megnéznek valamit, majd jegyzetelnek tovább a füzetbe, hanem teljes tantárgyakat, szeptembertől júniusig csak tabletekkel tanulnak, se füzetre, se tankönyvre nincs szükség. Tanárokra viszont igen, nem is akármilyenekre.
Az egész úgy három évvel ezelőtt kezdődött. A Samsung, melynek a magyarországi TV gyára éppen Jászfényszarun van, megkereste a város iskoláját, lenne-e kedvük kísérleti jelleggel belevágni a SMART School projektbe. Az iskolavezetés és a tanárok tanakodtak egy ideig, majd rábólintottak.
Az önkormányzat felújított egy régi kastély épületet, amelyben két, androidos Samsung tabletekkel és interaktív táblával felszerelt tantermet alakítottak ki. Az egyik ilyen tanteremben 16, a másikban 18 eszköz van, ami egyben azt is jelenti, hogy a jászfényszarui iskolában jellemzően kis létszámú, 14 és 20 fő közötti osztályokban folyik az oktatás, és minden gyerek tablethez jut az adott órán. A termekben negyedik osztálytól fölfelé az iskola valamennyi osztályának van valamilyen órája.
Ahogy játszani is szoktak
A gyerekek pedig kimondottan lelkesek ezeken az órákon. Nem véletlen, hiszen, interaktívan tanulhatnak: az akció azonnali reakciót eredményez, (ahogy az például a számítógépes játékoknál is lenni szokott), rögtön kiderül, hogy helyes-e az adott lépésük. Még dolgozatot sem kell javítani, hiszen a rendszer egyből jelzi a tanárnak, hogy hány jó, hány rossz válasz érkezett, van-e olyan aki lemaradt, külön kell foglalkozni vele.
Mindenféle jutalmakat is beépítenek a rendszerbe, aminek a megszerzéséért a gyerekek akár többször is hajlandók elvégezni ugyanazt a feladatsort – és persze rögtön látják, hogy jó-e, amit csinálnak, vagy sem. Bámulatos, nem? Úgy tanítanak, hogy a gyerekek is élvezik!
Az eszközök alapból az asztalokon, dokkolón állnak, de nyilván kihasználják a hordozhatóságot is. Játszanak például QR kódos kincskereső játékot, fotóznak, sőt videót is készítenek egymásról. Az iskola egyik angoltanára, Vargáné Dobák Tünde, aki az elsők között kezdett el a tabletekkel tanítani, úgy látja, hogy a módszer nem csak motivál, de megtanítja a gyerekeket az együttműködésre, egymást tiszteletére, elfogadására, hiszen mindenkinek a közös érdeke, hogy jól szerepeljenek.
Egyenlő esély =/= uniformizált követelmény és módszer
Az angoltanár szerint a digitális technikának köszönhetően a pedagógusok sokkal könnyebben figyelembe tudják venni a gyerekek eltérő igényeit, érdeklődését, képességeit, mindenki azt kaphatja, amire szüksége van. Például – maradjunk az angolnál – akinek az kell, akár ötször is meghallgathatja a tabletjéről ugyanazt a szöveget, mire megtanulja a helyes kiejtést és intonációt, míg ugyanez egy tanár által kezelt CD lejátszóról megoldhatatlan lenne.
Az órai anyagot mindig feltöltik a felhőbe, így a hiányzó, beteg gyerekek is hozzáférnek az első perctől az utolsóig a napi anyaghoz. Ezeket az otthoni számítógépükről is elérik, vagyis a pótláshoz vagy a házi feladat elkészítéséhez az otthoni asztali gép vagy laptop is alkalmas. És persze általában meg is csinálják a gyerekek a feladatokat, mivel egyszerűen érdekesek.
Először alaposan felkészültek
A projekt éppen három éve, november elején kezdődött Jászfényszarun, jelenleg pedig már tíz tanár összesen öt tantárgyat, további négyet pedig szakkör keretében tanítanak a tabletek segítségével. Ami kezdetben azért elég nagy vállalásnak tűnt a pedagógusok részéről. Gondoljunk bele, három évvel ezelőtt még egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy mindenkinek a zsebében érintőképernyős okostelefon lapul, eleve ezt is meg kellett szokni, ezen kívül a Windows-ról át kellett állni Androidra.
Vargáné Dobák Tünde elmesélte, amikor először megkapta az érintőképernyős eszközt, alig merte a kezébe venni, és az érettségi előtt álló lánya mutatott meg neki rajta mindent türelmesen. Ez után következett egy oktatás, melyen Bedő Andrea és Turcsányi-Szabó Márta, az ELTE Informatikai Karának docense, a téma kutatója elmagyarázta a tanároknak, mit, hogyan lehet csinálni a tableteken. A folyamatos segítséget egyébként még ma is megkapják a tanárok, Turcsányi-Szabó Márta havonta legalább egyszer elmegy a jászfényszarui iskolába, és minden felmerülő problémára megoldást találnak.
Ha az ember egy kicsit keresgél az interneten, számos e-tananyagra bukkanhat. Ezeknek nagy része flash alapú tartalom, amit a tableteken nehéz lejátszani, azonban a tanárok már ismernek olyan szerkesztői környezetet, amelyek az aktuális tananyagi kontextusra tudják alakítani a játékos programokat. Ezeket aztán könnyen hozzá tudják igazítani az órák változó tematikájához.
Valódi digitális jártasságot ad
A cél természetesen nem az, hogy vegytisztán csak angolt, vagy az adott tantárgyat tanítsák az órákon. A PISA tesztek lehangoló eredménye ugye mindenkinek megvan: a magyar diákok közül sokan hozzá se kezdtek a digitális szövegértési feladatokhoz, sokan pedig egyszerűen eltévedtek az információk útvesztőjében. Éppen ezért a projektben részt vevő tanárok a digitális írástudást is fejlesztik, gyakran feladat, hogy az interneten, irányított módon ugyan, de önállóan keressenek releváns információkat a gyerekek, és használjanak különféle appokat is.
Vargáné Dobák Tünde szerint ugyanakkor a tabletes tanítás alapfeltétele, hogy a diákok tudjanak írni, olvasni, legyen jó a szövegértésük, e nélkül ugyanis nem megy a dolog. Vagyis semmiképpen sem helyettesíti egymást a kettő.
A csúcstechnológia viszont követelmény
A gyerekek dolgát viszont nagyban megkönnyíti az eszköz. Az iskolai gépek csúcstechnológiát képviselnek, a processzoruk, memóriájuk bírja az erős igénybevételt, és van hozzájuk például toll is (E-Pen), amelynek segítségével egy végtelen, digitális jegyzetfüzetbe jegyzetelhetnek a gyerekek – vagyis nem kell betűnként pötyögni a karaktereket.
Ami az előnye, ugyanaz a hátránya is a dolognak, vagy másképp fogalmazva, az elterjedésének az akadálya. Kézenfekvő megoldás lenne, hogy ha lennének vállalkozó kedvű és elkötelezett pedagógusok minden iskolában, akkor minden gyerek a saját zsebében lapuló eszközén tanulhatna ezzel a módszerrel. Persze ez már a következő lépés, amikor már az okoseszköz-penetráció ott fog tartani, hogy a gyerekek saját, nagy tudású eszközeikkel vehetnek majd részt a digitális órákon.
A projekt egyik kritikus pontja az iskolai sávszélesség, mely előfeltétele a SMART eszközök használatának. Ha ez nincs meg, akkor bizony nehéz megvalósítani az órákat.
Egybevág a kutatási eredményekkel
Nagyjából egy hónapja jelent meg az OECD felmérése, amiben arra jutottak, hogy azokban az országokban, amelyekben sok pénzt költöttek az oktatási célú technológiára, semmivel sem javultak a diákok eredményei. Valójában csak arról volt szó, hogy a laptopok és tabletek semmit sem érnek akkor, ha nem társul melléjük megfelelő pedagógia, módszer, felkészültség, és egyáltalán elképzelés arról, hogy mire és hogyan kellene ezeket használni.
Az European Schoolnet kutatásában, melyet a Tanárblog szúrt ki, több éven át vizsgálták az iskolai IKT eszközök használatát különböző felállásokban. Végül azt találták, hogy azok a programok a sikeresek,
- amelyeket a pedagógia felől közelítenek meg,
- ahol a tanároknak és az iskoláknak megfogalmazott céljuk van az eszközök használatával,
- van legalább egy elkötelezett szakértő, aki mindenben segíti a tanárokat
- van megbízható vezeték nélküli internet,
- rugalmas a tanulásszervezés,
- és a tanárok először alaposan megismerik az eszközt.
Ezek a feltételek gyakorlatilag mind megvannak a jászfényszarui projektben. Illetve van még egy feltétel, ami hiányzik: hogy a diákok hazavihessék, a magukénak érezhessék a tableteket.
A jelenlegi viszonyok között persze már az is nagyon szép lenne, ha egyáltalán helyben használható eszközök jutnának minden iskolában a gyerekeknek, helló 21. századi magyar oktatás.
