Az „érzelmi tehermegosztás” létező dolog, egyáltalán nem mindegy, hogy egy problémával, vagy nehéz helyzettel egyedül kell-e megküzdenünk, vagy valaki mellettünk áll, és fogja a kezünket – akár átvitt értelemben, akár tényleg. Tudósok kimutatták: az anyák már a puszta jelenlétükkel is képesek csökkenteni a lányukra nehezedő stresszt, ha nagyon jóban vannak, még a gyerek kezét sem szükséges megfogni. Ha viszont nincsenek olyan jóban, akkor kimondottan jót tesz a fizikai kontaktus a stresszoldásnak - adta hírül a Yahoo Parenting.
Hogy többet megtudjanak az érzelmi tehermegosztásról, egy kutatócsoport, Jessica Lougheed, a Queen’s University PhD hallgatójának vezetésével megvizsgált 66 anya-lánya párost. A lányok éppen tinédzserkorban voltak, ami ugyebár nem egy problémamentes életkor. Miután felvették a demográfiai adataikat és a kapcsolatuk erősségét is sikerült meghatározni, a résztvevőket egy műszerre kapcsolták, ami az érzelmi állapotukat mérte és rögzítette.
Ez után azt mondták a lányoknak, hogy beszéljenek bármiről három percen át a kutatóknak, mintha csak az iskolában, az osztályuk előtt tartanának kiselőadást. A lányok egyik felének a feladat végrehajtása alatt a foghatta a kezét az anyukája, a másik felének pedig nem. Az anyák nem szólalhattak meg a beszéd alatt.
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy az anya-lánya párosok melyik tagjának az izgalmi szintje határozta meg a másikét, és hogy milyen fizikai vagy érzelmi kapcsolat volt szükséges ahhoz, hogy a szülő stresszmentesíteni tudja a gyerekét.
Ahogy várták, az anya fizikai közelsége segített csökkenteni a gyerek feszültségét, ugyanakkor, a várakozásokkal ellentétben nem csak az érintés volt az, ami meghatározta a stressz csökkenésének szintjét. Minél jobb volt a kapcsolat ugyanis anya és lánya között, annál jobban csökkentette a tinédzserben lévő feszültséget az anya puszta jelenléte is. Még ennél is meglepőbb volt az a felfedezés, hogy a kapcsolat hatása erősebben mutatkozott meg, ha nem érhettek egymáshoz, mintha igen.
Más szóval a kapcsolat minősége nagyon sokat számít, ha anya és lánya nem érhetet egymáshoz. Ha egymáshoz érhettek, a kapcsolat minőségének már nem volt akkora jelentősége. Az egyik lehetőség szerint azért, mert ha a tinédzser érzi az anyja fizikai közelségének a biztonságát, azt jelenti, hogy nincs egyedül a bajával. Azoknál a lányoknál pedig, akiknek viszonylag laza volt a kapcsolata az édesanyjával, az érintés emlékeztette őket, hogy tulajdonképpen van itt egy lehetséges segítőjük, akire eddig nem is gondoltak volna.
A kutató megjegyezte, hogy ez még csak az első kutatás, melyben anyákat és lányaikat egyszerre figyelték meg stresszes szituációban, és főleg azokkal foglalkoztak, akik viszonylag jó kapcsolatban voltak egymással. De a fő állítás mindenesetre megáll: az embereknek a szeretett lény támogatása és érintése nagyon-nagyon fontos, különösen stresszes helyzetben.
