Augusztus első hetében az UNESCO minden évben felhívja a figyelmet az anyatejes táplálás fontosságára. Ami az anyukák szándékát illeti, Magyarországon egészen jó a helyzet, a szülés előtt álló nők 95 százalékának szándékában áll szoptatni a kisbabáját, és minden második csecsemőt sikerül is négyhónapos, minden harmadikat pedig féléves koráig kizárólag anyatejjel táplálni. Ez azonban összességében azt jelenti, hogy a csecsemőknek így is csak egy harmadát táplálják az ajánlásoknak megfelelően.
Ennek sok oka lehet, az egyik, hogy a világon 830 millió jelenleg dolgozó nőnek csak nagyon kis része dolgozik olyan munkahelyen, ahol megoldható a szoptatás. A világszervezetnek az a célja, hogy 2025-re a babák 50 százaléka az élete korai szakaszában a megfelelő táplálást kapja, ezért fel szeretnék hívni az országok döntéshozóinak a figyelmét a problémára.
Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi lehet az a reális élethelyzet, munkahely, ahol megoldható, hogy az anyukája – akár igény szerint, de nem legyünk telhetetlenek, elégedjünk meg azzal, hogy háromóránként – megszoptathatja a kisbabáját. Orvos? Nyilván nem viszi be a betegek közé a babát. Tanár? Óra közben? Cipőfelsőrész készítő a csörgő-csattogó gépek és a szalag mellett? Kertész? Egész nap a szabad ég alatt?
Mivel nem sikerült rájönnöm a megoldásra, úgy döntöttem, megkérdezem az UNICEF-et. Ahol azt a választ kaptam, hogy az igazi segítség a fiatal anyukáknak az lenne, ha elterjednének az olyan atipikus foglalkoztatási formák, akár a részmunkaidő, akár az otthonról dolgozás, ahol a szoptatás megoldható. De akár arról is szó lehet, hogy a bébiszitter, apuka vagy a babára vigyázó nagymama beviszi a kicsit az anya munkahelyére, ahol van egy nyugalmas hely, ahová elvonulhatnak - mondta el a Díványnak Lux Ágnes.
A lényeg az, hogy ne legyen döntéskényszer, ne kelljen választani a gyermekvállalás és szoptatás és a munka között. Ha egy édesanya bármilyen okból, kényszerből vagy saját döntéséből visszamegy dolgozni, annak ne lássa kárát se a baba, sem pedig az édesanya.
A KSH Magyarország 2011. éves összefoglalója szerint a rendszerváltás óta szinte semmi sem történt annak érdekében, hogy a kisgyermekes édesanyák a családdal összeegyeztethető munkahelyhez jussanak. A jogi környezet ugyanis egyáltalán nem kedvez a határozott idejű munkaszerződéssel, részmunkaidőben, távmunka keretében, munkaerő-kölcsönző cégen keresztül történő foglalkoztatás, önfoglalkoztatás stb. – szélesebb körű elterjedésének.
Ez nemcsak a dolgozó anyák és csecsemőik számára veszteség. Veszteség a munkáltatók szempontjából is. A dolgozó anyák megfelelő anyasági ellátások mellett – ideértve a szoptatást támogató munkahelyi környezetet is – elégedettebbek a munkájukkal és lojálisabbak a munkáltatójukhoz is. Az anyatejjel táplált gyerekek pedig kevesebbszer lesznek betegek, így anyukájuk kevesebbet kell, hogy távol maradjon a munkahelyétől. A pozitív hatások magasabb produktivitást eredményeznek – hatékonyabb működéshez járulnak hozzá, amelyből pedig a tágabb gazdasági környezet is profitál.
Ezeket az összefüggéseket felismerve, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) három egyezményt fogadott el, amely különböző garanciákat biztosít várandós anyáknak és kismamáknak, – ideérte a szoptatáshoz való jog biztosítását – és az atipikus munkavállalási formákban dolgozó nők számára megfelelő megoldást jelentő opciók kidolgozásának fontosságát hangsúlyozza. A világon 67 állam fogadott el legalább egyet, a kismamákat védő három nagy egyezmény közül. De még több kormányzatnak kellene csatlakoznia ehhez a növekvő mozgalomhoz – és lenne szükség ezeket a védelmi intézkedéseket átültetni.
