A június nemcsak a tanév-végi hajrának az ideje, hanem a szülői munkaközösségi (továbbiakban SzMK) szülők tömeges lemondásának a szezonja is egyben. Ekkor csúcsosodnak ugyanis a feladatok, de még ennél is jobban a munkájukat ért kritikák.
A szülői munkaközösség tagjait, (régebbi nevén osztálybizalmit) ideális esetben megválasztják év elején. Ami a gyakorlatban úgy néz ki, hogy a szülői értekezleten jelenlévők 90 százaléka úgy tesz, mintha ott sem lenne, nehogy véletlenül felmerüljön, hogy ő is lehetne az. És ez nem véletlenül van így, mivel egy roppant hálátlan munkakörről van szó, és ezt a legtöbben könnyen be is látják.
Szerencsére minden osztályban akad egy-két anyuka, aki szeret a tűz közelében lenni, mindenről tudni. Ők ezért hajlandók komoly áldozatokat is hozni, mint például a többi szülő részéről rendkívül alacsony megbecsültségnek örvendő, de legalább iszonyatosan idő- és energiarabló SzMK tagság. Természetesen társadalmi megbízatásból, ingyen. Cserében állandó kapcsolatban áll az osztályfőnökkel és az iskolavezetéssel, ami a gyereknek is határozott előnyt jelent, mint azt már kutatások is bebizonyították.
A SzMK anyukák legfontosabb feladata a pénzszedés. Elviekben persze ennél sokkal összetettebb jogkörük van, jóvá kell hagyniuk például az iskolavezetés bizonyos döntéseit, a tanév rendjét és a szervezeti-működési szabályzatot, javasolhatnak fejlesztéseket, a gyakorlatban azonban nyugodtan kacaghatunk ezen egy nagyot.
A legtöbb esetben ugyanis ezt annyira nem tartják be az iskolák, hogy még a formaságokra se ügyelnek. Sokszor még a jelenléti ívet sem kell aláírni az értekezleteken, ezeket a döntéseket ugyanis simán meghozzák a szülők feje fölött. Marad tehát feladatként az értekezletek végigülése, az osztálypénz behajtása és felelős elköltése.
A legtöbbször már a pénz beszedése is folyamatos akadályokba ütközik, minden osztályban van ugyanis néhány szülő, aki nem tudja, vagy nem akarja kigazdálkodni a jellemzően 500-2000 Ft közötti összeget. És vannak, akiknek már eleve az osztálypénz intézményével vannak elvi problémái, amit bőséges érvkészlettel tudnak roppant meggyőzően alátámasztani.
Az osztálypénz bölcs és hatékony elköltésének kérdésében az SzMK anyuka úgy funkcionál, mint a légy, ami szerencsétlen módon két frontálisan ütköző autó lökhárítója közé szorult. Gyakorlatilag semmi esélye az ellentétes akaratok között jól kijönni a dologból, valaki a végén (esetleg mindenki) biztos, hogy utálni fogja.
Túl sokat költöttünk a tanárok ajándékára.
Túl gagyi lett a tanároknak szánt ajándék.
Fizessük az osztálykirándulást az osztálypénzből, így a nehéz helyzetben lévő gyerekek is el tudnak jönni.
Miért fizetnénk más kirándulásáért, fizessen az anyja.
Hozzunk be sütit az évzáró bulira.
Vegyünk sütit az évzáró bulira, azért adunk be annyi pénzt.
És így tovább, és így tovább.
A többes szám persze itt legfeljebb az érzelmi összetartozást jelöli, amikor ugyanis el kell végezni a munkát: például ki kell fundálni a gyerekek karácsonyi ajándékát (fejenként 200 forintból, és még örüljenek is neki), és be kell szerezni, már „találd ki te, neked olyan jó ötleteid vannak” felkiáltással mindenkinek sürgős dolga akad, és sietve távozik.
Amikor pedig az SzMK anyuka tényleg kitalálja és megvalósítja, akkor jönnek a további kritikák, lásd fent. Olcsó, drága, gagyi, puccos, stb.
A helyzet azért korántsem ennyire lehangoló, vannak jó példák is. Noémiék osztályából hárman vállalták az SzMK feladatokat, közülük az egyik anyuka maradt „csendestárs”, vagyis csak ketten dolgoznak. Ők egyszerűen kivezették a demokráciát a döntéshozatalból. Vagyis a két aktív SzMK anyuka együtt dönt mindenről, és meg is valósítják az elképzeléseiket. Így a parttalan vitáknak is elejét veszik, és a józaneszüket is sikerül megőrizni – mondta Noémi.
Cserében nagyon hatékonyak, évek óta lelkesen munkálkodnak, és egyelőre elégedettek is a munkájukkal a szülők és a pedagógusok egyaránt. „Szerencsére mindenki belátta, hogy jobb ez így. Senki sem kritizál, cserében nem is kell semmit csinálniuk, mindent megoldunk mi ketten” – mesélte Noémi. És persze tájékoztatjuk a szülőket, utólag mindig elmeséljük, hogy mit találtunk ki, vagy mit csináltunk. Úgy látszik, nekik ez elég is.
A recept azért nem ilyen egyszerű, Noémi társa pár éve a másik gyereke osztályában is elvállalta a szülői munkaközösségi tagságot, ám az ottani párjával nem igazán tudnak jól együttműködni, ezért ott le is mond év végén.
Janka akkor mondott le az SzMK tagságról, amikor a negyedik gyereke is megszületett. Azt mondja, a két nagyobb fia osztályában vállalta a megbízatást, ideje is volt rá, mivel éppen otthon volt a harmadikkal. Ám az ünnepek, Mikulás, karácsony, pedagógus nap, évvége, stb. előtt úgy megszaporodtak a feladatok, hogy gyakorlatilag felértek egy négyórás munkaidővel. Ő ezért, az időigény miatt nem vállalta tovább, egyébként a szülők elképzeléseit mosolyogva meghallgatta, majd döntött, ahogy akart. A kritikák meg leperegtek róla – mondja. Most azért már sokkal nyugalmasabb az élet, amióta nincs a nyakán a sajátjai mellett további 60 gyerek gondja –tette hozzá Janka.
