Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Aki világosan, befogadhatóan képes előadni a gondolatait, az sikeresebb lesz a vizsgákon, állásinterjún, mindenhol.
Emlékeznek még Larára, a Hollandiában élő magyar kislányra, akinek a segítségével bemutattuk, hogyan tanulnak ott a gyerekek? Most, hogy közeleg a tanév vége, Larának egy újabb kihíváson kellett megfelelni: ki kellett állni az osztálytársai elé, hogy egy komoly, 10 perces előadást tartson nekik.
Emlékeim szerint gyerekkoromban soha nem kellett kiselőadást tartanunk az iskolában. Az első prezentációra a főiskolán került sor, na, ott sem a magyar nyelvű órák valamelyikén, hanem az anyanyelvi angoltanárnál. Aki egyébként egy floridai beach-boy volt, talán még nálunk is fiatalabb, és nyilván a kalandvágy hajtotta ebbe a távoli, egzotikus országba. Az ő oktatási rendszerükben azonban szintén alapértelmezett volt, hogy a diákok időnként prezentációt tartanak.
Alighanem ez a mai gyerekekkel sincs másképp, rögtönzött felmérésemből, mely korántsem reprezentatív, az derül ki, hogy most sem bevett gyakorlat Magyarországon, hogy az iskolások előadást tartsanak az órákon. Önszorgalomból azonban, aki szeretne, kipenderülhet beszélni, ha akar. Az elvárás pedig ennek megfelelő.
Pedig az előadói rutin nem csak azoknak hasznos, akik egyszer majd színészek/politikusok lesznek. A kommunikációs készségek ilyen irányú fejlesztése meghálálja magát már az első felvételiken, az állásinterjúkon, és persze később, a munkában is. De ha valaki képes világosan, befogadhatóan elmagyarázni a gondolatait, az még egy garanciaidő alatt szétesett cipőt is nagyobb eséllyel visz vissza sikeresen, mint az, aki gondolatban már előre elnézést kér azért, mert megszólal.
A jó prezentációs készség az élet minden területén segíthetne, mégsem fektet rá hangsúlyt az oktatási rendszerünk.
Nem így Hollandiában, ahol Lara iskolájában már 8 éves kortól kezdve (ez azonban iskolánként eltérő) minden diáknak előadást kell tartani az egész osztály előtt. Az előadások időtartama a korukkal együtt nő. Felkészülni önállóan kell, a gyerekekre bízzák, hogy az információkat milyen módon gyűjtik össze. Ugyanakkor a tanárok tesznek javaslatokat, hogy vigyenek be az előadáshoz tárgyakat, és például arra is, hogy otthon próbálják el, hogy mit és hogyan fognak előadni. Persze, attól még Lara ugyanúgy izgult a prezentáció napjának reggelén.
Egy ilyen előadásnak természetesen lényeges eleme a szemléltetés. Szintén iskolánként eltérő, hogy milyen kortól, de előbb-utóbb elvárás lesz, hogy használjanak valamilyen célszoftvert, például a PowerPointot.
Az előadás végén a diákok visszajelzést is kapnak, de nemcsak a tanár értékel, hanem a hallgatóság, az osztálytársak is. Egy értékelőlap segítségével a hanghordozástól a tempóig és a választékos fogalmazásig többféle szempont szerint is pontozzák a társuk teljesítményét. Emellett egy szöveges értékelést is kap az előadó, tippekkel és javaslatokkal, hogy a következő alkalommal mire figyeljen jobban, vagy min kellene változtatni. A visszajelzések segítségével tehát időről-időre finomíthatják a módszereiket, és egyre nagyobb rutint szerezhetnek. Ugye, milyen hasznos?
Természetesen eláruljuk: Lara a delfinekről tartott előadást, és kiválóan teljesítette a feladatot.
