Az anyatejnek meglepően alacsony a vastartalma, és az anya a táplálkozásával sem igen tudja növelni azt.
A vas az egyik legfontosabb ásványi anyag: nélkülözhetetlen az oxigéntranszporthoz, így a szervezet megfelelő működéséhez, hiányában gyerekeknél fejlődési elmaradottság áll be. Az ember ennek alapján azt hinné, az anyatej aztán tartalmaz bőven vasat, de a helyzet pont ennek az ellenkezője. Az anyatejnek meglepően alacsony a vastartalma (kb. 0,5 mg/liter), és az anya a táplálkozásával sem igen tudja növelni azt. De mi lehet az oka annak, hogy a szervezetünk ilyen fukarul méri ezt a fontos anyagot a csecsemők számára?
Jó elképzelésnek tűnt…
Régebben, amikor sok csecsemő nőtt fel tehéntejen, a szakemberek felfigyeltek arra, hogy a körükben gyakori volt a vashiányos vérszegénység. Mi lehet ennek az oka? Biztos a tehéntej alacsony vastartalma, gondolták.
Abban igazuk volt, hogy a tehéntej még az anyatejnél is kevesebb vasat tartalmaz, a valódi probléma azonban az volt, hogy magas a foszfor- és a kalciumtartalma, ami rontotta a vas felszívódásának hatékonyságát, ráadásul egyes fehérjéi miatt rejtett vérzések léphettek fel a belekben, ami további vasvesztéshez vezetett.
A szakemberek azonban úgy vélték, szimplán az alacsony vastartalom a ludas, és ha a tehéntejben kevés a vas, biztos az anyatejben lévő sem elég a szoptatott csecsemőknek, tehát pótolni kell azt, ha már a természet nem járt el megfelelő gondossággal.
…de nem jött be
A legkézenfekvőbb ötlet az anyai vaspótlás volt, ez azonban vakvágánynak bizonyult, mert – mint említettük – az anyatejbe akkor sem kerül át több vas, ha az anyuka két marékkal tömi magába a vaspótlókat. Ugyancsak nem volt feltétlen sikersztori a tápszerek telepakolása vassal: mint utólag kiderült, a tápszerek vastartalmának kevesebb mint tizede szívódik fel a baba szervezetében. Ráadásul, a vasanyagcsere meglehetősen bonyolult dolog, amit számos tényező – más ásványi anyagok, vitaminok jelenléte vagy hiánya, betegségek – befolyásol.
Hogyhogy nem vérszegény akkor minden csecsemő?
Az anyatej alacsony vastartalma ellenére az időre született, félévesnél fiatalabb, anyatejjel táplált csecsemők körében nem gyakori a vashiányos vérszegénység. Ennek két oka van: az egyik, hogy az embergyerek – amennyiben nem koraszülött – feltöltött vasraktárakkal jön a világra, és az első bő fél évben, amíg csak anyatejen él, főként ebből fedezi a vasszükségletét. A másik, hogy az a kevés vas, ami az anyatejben van, a tápszerek vastartalmával ellentétben nagyon jól hasznosul: kb. a fele felszívódik.
De nem lenne egyszerűbb, ha sok vas lenne az anyatejben?
A válasz röviden: nem. Jó oka van ugyanis annak, hogy a szervezet makacsul nem hajlandó több vasat átengedni az anyatejbe, függetlenül attól, mennyi vasat tartalmazó ételt, esetleg vaspótlókat fogyaszt az édesanya. Ez az ok pedig bizonyos: a szaporodásukhoz sok vasat igénylő kórokozók elleni védelem.
Az alacsony vastartalmú anyatejjel a csecsemő emésztőrendszerébe eleve nem kerül sok vas, így ennek a fel nem szívódott hányadát a laktoferrin és a transzferrin nevű vegyületek meg tudják kötni, elhappolva azt a megtelepedni szándékozó kórokozók elől. Ha azonban túl nagy lenne a vasfelesleg, nem bírnák mindet megkötni, a maradékra rávetnék magukat a kórokozó mikrobák, és rendkívül gyors szaporodásba kezdenének.
Ráadásul a bél magas vastartalma gátolja a fontos lactobacillusok és bifidobacteriumok szaporodását, rontja az életfeltételeiket. Éppen ezért nem szabad feleslegesen vaspótlást alkalmazni a csecsemőknél (sem), mert sok kárt okozhat. A kórokozók elszaporodásán kívül károsíthatja a bélsejteket, és zavart okozhat a réz felszívódásában is.
