Mit érez, amikor az óvodai nap végén a gyereke egy vécépapír-gurigából készített alkotással akarja megörvendeztetni önt? Azt gondolja, hogy nahát, már megint egy, a papírhenger végtelen és kreatív felhasználási lehetőségei közül, vagy legszívesebben azonnal alaposan kezet mosna, és lefertőtlenítené a műtárgyat is?
Bevallom, én az utóbbiak táborát gyarapítom. Kimondottan gusztustalannak tartom a vécépapír-gurigából készült tárgyakat, és nem is értem, hogy az óvónők miért nem. Természetesen rákérdeztem, és azt a választ kaptam, hogy oké, ők is érzik, hogy mi a bajom, de időnként, egyszer-egyszer csak felhasználják ezeket, mutatóba, mert hát, annyi szülő hoz be az óvodába gurigát, és nem akarnak bunkónak/hálátlannak tűnni, na meg azt is tudjuk, szegény ember vízzel főz. (Határeset, hogy jobb, vagy rosszabb helyzet, amikor direkt kérik, hogy mindenki vigyen be egy gurigát. Mondjuk ilyenkor a gyerek legalább talán a sajátjával dolgozik.)
Vajon mi fordulhat meg a szülő fejében, amikor elteszi a papírhengert, hogy jó lesz az majd az óvodába a gyerekeknek, kézműveskedni?
Gondoljuk csak végig, mi az a jellemző szituáció, amikor anyu konstatálja otthon, hogy nicsak, kifogyott a vécépapír, ideje kicserélni a gurigát? És milyen akkor a keze? Biztosan nem frissen mosott. Én persze készséggel elhiszem, hogy vannak emberek, akik a papírtekercs csere előtt gondosan elmennek kezet mosni, és csak úgy gyűjtik be a gurigát. Ugyanakkor, ha nem lett volna rá igény, alighanem nem öltek volna rengeteg pénzt és energiát a vécén lehúzható guriga kifejlesztésébe. Valószínűleg más is úgy érzi, hogy ez egy undi végtermék, amit meg kell semmisíteni.
Vannak óvodák, ahol higiéniai okból kizárólag konyhai papírtörlőket fogadnak, ami remek megoldás, hogy a kecske is jól lakjon és a káposzta is megmaradjon.
Önök mit gondolkodnak? Műbalhé és beteges tisztaságmánia ez az egész, vagy szintén nem szívesen fogdossák, vagy fogdostatják a gyerekükkel mások mellékhelyiségi hulladékát?
