Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
A családvédő mozgalmak megnyugodhatnak: nem olyan rémes egy meleg apjának. Steiner Gyula mesél Kristóf coming outjáról és arról, ő miért megy ki a Pride-ra.
Mikor megtudtam, hogy a néhány tucat tévelygő a “család nevében” igyekszik ellenpontozni a több tízezer lelket számláló Budapest Pride menetét most szombaton, arra gondoltam, ha már idén nem lehetek ott, legalább írok egy cikket arról, mit is jelent valójában a család – nekem, mint melegnek, mint magyarnak, mint Steiner Kristófnak. És mivel az édesanyám már nincs velünk, azonnal a Papa jutott eszembe, aki az édesapám, barátom és mentorom születésem óta. Ám míg én a Gumimatrac a Gangeszen című novelláskötetemben már elmeséltem, milyen volt meleg gyerekként felnőni, ő – a Facebook oldalától eltekintve – nem osztotta meg sehol, milyen egy homoszexuális férfi édesapjának lenni. A családvédő mozgalmak megnyugodhatnak: nem olyan rémes.
Feltettettem hát néhány kérdést a Papának, ő pedig mesélt. Elmesélte, hogyan érintette a személyes, majd nyilvános coming outom, mesélt arról, milyen volt ott lennie a fia meleg esküvőjén, és arról is, hogy ő miért van ott évről évre a Pride felvonuláson.
“Papa, meleg vagyok”
Azt mondta nekem az én tizenötéves Kristóf fiam: “Papa én a fiúkat szeretem, nem a lányokat. Próbáltam lányokkal is, nem volt rossz, de nekem más kell.” Erre én megöleltem és azt mondtam: “Oké. Az a fontos,hogy boldog légy. Hogy a saját éltedet éld. Hogy a szíved a helyén legyen. Jó, és igaz emberként éld az életedet. De tudnod kell: bármilyen kissebségi lét több figyelmet igényel a többségi létnél. Ez nem könnyű, ugyanakkor figyelmes létezésre tanít, ami pedig jó, minőségi élethez vezethet. Ha pedig egy emberi közösségben, társadalomban túlsúlyossá válik a bármely kisebbséget kikezdő, pusztító aljasság és butaság, akkor onnan vagy menni kell, vagy tudatosan maradni. Egy a lényeg: ne félj önmagad lenni. A mások általt diktált élet neve valójában élő halál.”
Féltettem, de mindig támogattam
A fiam a nyilvános coming outja kapcsán nem kérdezett meg. Nyilván tudta, hogy bár abszolút egyetértenék vele,de esetleg gyengítenem elhatározásában a féltésemmel, óvatosságra intő tanácsaimmal. 2005 november 4-én felhívott, és azt mondta, vegyek egy Blikket, mert benne van. Megvettem – a címlapon pedig ott volt Kristóf fiam az akkori párjával, Frenkó Zsoltival, aki kitűnő ember. Zsolt színházi rendező, akkor már öt éve voltak együtt, de igaz barátunk ma is. A kép alatt öles betűkkel: “Megtörte a hallgatást a tinik kedvence – Kristóf vállalja másságát”. Eltettem az újságot. Kristóf mondott benne valami nagyon fontosat: “Eddig sem titkoltam, hogy meleg vagyok, és mint mindenki, aki kirakatban él, tudtam, hogy egy nap ezt a közönségemnek is el kell mondanom. Nem féltem tőle: ha a szüleim, akik számomra a legfontosabb emberek a világon, elfogadnak és szeretnek olyannak, amilyen vagyok, mások esetleges bántó véleménye már nem okozhat fájdalmat.” Ez a lényeg: elfogadás és szeretet.
Nálunk nem népszerű másnak lenni
Ha bármilyen értelemben nem vállaljuk fel önmagunkat, ha azt hisszük, hogy meg tudjuk úszni ezt a “kényelmetlenséget”, és hogy laposkúszó, korrupt, öncélú viselkedéssel majd túléljük a mindent elborító butaság hatalmát, akkor tévedünk. Mert már megtörtént néhányszor a történelemben, hogy a szolga beletörtődött a sorsába, és azt hitte, legalább szolgának megmaradhat. De annak sem kellett. Erre jött rá az utóbbi időben sok közéleti személyiség. Sokáig hallgattak, mert másnak lenni e szép magyar honban nem népszerű. Sok praktikus hátránnyal jár. Örülök, hogy az én Kristóf fiam megmutatta - már kilenc évvel ezelőtt -, hogy csak saját életet érdemes élni, nem pedig a mások által diktált élő halált. Soha ne add fel és ne áruld el önmagad! – ezt üzente azoknak, akik ilyen-olyan okoknál fogva rejtőzködve figyelték a sorsát.
Kristóf férje mondhatni a fiam
Kristóf orvos férje, Matan rendkívüli ember. Nekem is nagyon jó barátom, mondhatni a fiam. Tel Avivban, az esküvőjükön én is mondtam pár szót. Ezt mondtam: Én magam buddhista emberként sokat járok Indiába, és nagy tisztelője vagyok a Kalkuttai Teréz Anyának, India Anyjának. Teréz Anyától többször megkérdezték, miért nem téríti keresztény hitre a haldokló muzulmánokat, buddhistákat, hindukat. Ezt válaszolta: “Hagyjuk Istent dolgozni a maga hindu, buddhista, muzulmán módján. Ne szóljunk bele a munkájába.” Ugyanezt üzenem azoknak, akik kifogásolják, furcsállják, vagy támadják az azonos neműek házasságjogát: ne zavarjuk Istent, miközben alkot! Sokkal inkább csodáljuk meg ebben a két emberben munkájának gyönyörű eredményét.
Tudom, milyen kisebbségnek lenni
Nekem is megvolt a magam tapasztalata a kisebségi létet illetően. Én magam is más voltam - vagyok amióta az eszemet tudom (Steiner Gyula az egyik első magyar buddhista közösség egyik alapító tagja - a szerk). Másnak lenni nem csupán szexuális orientaciót jelent - de jelenthet akár azt is. Ha végignézem a saját és Kristóf fiam életútját, mondjuk harmincéves korunkig,akkor számtalan párhuzamot látok.Tapasztalások. Élethelyzetek. Megoldandó feladatok. Ismétlődések. A különbség annyi, hogy ha egy felfelé futó spirálként képzeljük el az utunkat, a létezésünket, amely út "Isten országába", vagy a “megvilágosodáshoz” vezet, és ahol a spirál minden egyes köre egy-egy életnek számít, akkor Kristóf fiam ezt az életet a spirál egy magasabb szintjén kezdte, mint én. Az ő életében egy finomabb energia alkotott finomabb történéseket. Kísérteties egybeeséseink voltak és vannak.
Isten nevében másokat kirekeszteni csalás
Aki elfogadásra, szeretetre, emberségre tanító vallások félreértelmezett szövegeit, dogmáit hangoztatja a melegeket támadva, annak azt üzenem: Isten az igaz, tiszta szívre méri egy ember nagyszerűségét, nem pedig arra, hogy egy férfi vagy egy nő izgatóbb számára. Aki a homoszexualitás okán bárkit kirekeszt egy közösségből Istenre hivatkozva, az egyrészt csaló, másrészt komoly gondjai vannak a saját szexualitásával. Amikor ismert emberek azt szajkózzák, hogy a szexuális orientáció magánügy, arra egyetlen válaszom van: nem, nem az. Közügy. Mert közügy, hogy az emberek ne szégyelljék magukat, ne érezzék magukat értéktelenebbnek másoknál, és hogy szabadon vállalhassák önmagukat – ehhez pedig a bátor közismert emberek és civilek rengeteget tesznek hozzá.
Szombaton Budapest Pride - Itt az idő, most vagy soha! Bújj elő és viseld büszken a ruhát, amit Istentől kaptál erre az életedre. Ne szolgáld az embertelent azzal, hogy rejtve maradsz!
