Állítsd be, hogy a Dívány az elsők között legyen a Google-találatokban!
Hat hétig? Három évig? Mi tudjuk jobban, vagy az amerikaiak? Összeszedtük, mit mond erről a kérdésről tudomány.
Egy éves a gyerekem, a jelenlegi törvények szerint visszamehetnék dolgozni, és akkor is kapnám a GYED-et. Még nem döntöttem, de gondolkodom rajta, hogy a gyermek másfél éves korában megpróbálok részmunkaidőbe visszamenni, a babát pedig heti három napra beadnám családi napközibe. Remek ötletemet a szüleim, nagyszüleim és néhány barátnőm részéről felháborodás övezi: a gyereknek ugyanis három évig az anyja mellett a helye, nem véletlenül jár három évig valamilyen ellátás az anyának. Persze, aki igazán rászorul, az kénytelen esetleg hamarabb visszamenni dolgozni, de ha nincs súlyosan kényszerítő körülmény, akkor jóérzésű asszony otthon marad. Hiszen a gyereknek az a legjobb, ha három évig én hordom a játszótérre.
Magyarországon legalábbis. Ami a világ többi részét illeti, elképesztő változatossággal találkozunk: sok helyen rövidebb a fizetett otthonlét, ugyanakkor több pénzt adnak ezalatt; más, fejlett országokban mintha még nem is hallottak volna arról, hogy fél évig igény szerint kell szoptatni, tehát addig nyilván nem dolgozhatsz.
Szülési szabadság nullától 365 napig
A World Policy Forum oldaláról származó térkép a fizetett szülési / anyasági szabadságok hosszát sorolja fel. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) javaslata szerint a nőknek legalább 14 hét (azaz 3,5 hónap!) fizetett szülési szabadságot kellene adni.
Ezzel szemben néhány országban egyáltalán nincs ilyesmi: az USA legtöbb tagállamában, Pápua-Új-Guineában vagy Szváziföldön nem létezik a fizetett szülési szabadság fogalma. Az USÁ-ban 12 hét fizetés nélküli szabit vehetnek ki az anyák a szülés környékén, bár egyes tagállamok nyújtanak valamennyi anyagi támogatást ezalatt az idő alatt. A három hónap leteltével azonban választhatsz, visszamész-e dolgozni, vagy mostantól a férjed keresi a pénzt.
Az európai országokban is meglepő változatossággal találkozunk: Németországban 14 hét fizetett szabadság jár, ezalatt a fizetése teljes összegét megkapja a friss anya, Szlovéniában 105 napig lehet otthonmaradni teljes fizetéssel, Franciaországban, Spanyolországban, Hollandiában 16 hetet, Dániában 365 napot, azaz egy teljes évet tölthet otthon az ember úgy, hogy közben a fizetése egészét megkapja.
Vannak országok, ahol két opció közül választhatunk hosszabb otthonlét 80 százalékos bérrel vagy rövidebb otthonlét 100 százalékos bérrel, ilyen például Norvégia. A fizetett szülési szabadságon felül néhány országban elérhető fizetetlen szabadság, amely alatt egyes helyeken az állam ad valamennyi anyagi támogatást a fizetés nélküli szabin lévő anyának: ilyen például Németország, a legtöbb közép-európai ország, beleértve hazánkat.
Azokat az éveket sosem kapod vissza!
A fentieknek megfelelően sok nyugati országban viszonylag hamar visszamennek a nők dolgozni: az USÁ-ban élő barátnőm komplikált császármetszése után három hónappal már teljes munkaidőben melózik, mi több, plusz hétvégéket vállal, hogy ki tudja fizetni a magánbölcsit. Egy másik, Budapesten élő barátnőm a gyermek nyolc hónapos korában ment vissza dolgozni egy multihoz, ő nem akarta ilyen pici korban bölcsibe adni a csemetét, így a babára egy bébiszitter és a nagyszülők vigyáznak felváltva. Ő rengeteg kritikát kapott ezért a környezetétől: karrierista, meg fogja még ezt bánni, azokat az éveket sosem kapod vissza, egy anyának a gyerek mellett a helye.
De tényleg, meddig van a gyerek mellett a helyünk? Tizenkét hétig, mint az amerikai anyáknak? Egy évig, mint a dán anyáknak? Vagy a magyar anyákra és gyermekekre más szabályok vonatkoznak, a mi gyerekeink sérülnek, ha három éves kor alatt lepasszoljuk őket?
Rengeteg tényezőtől függ
Szerencsére nem csak ideológiák léteznek a témában, hanem alapos tudományos kutatások is. Néhány évvel ezelőtt jelent meg egy 69 kutatás adatait összegző összefoglaló tanulmány azzal kapcsolatban, milyen hatással van az anyák korai (a gyerek 3 éves kora előtti) munkába állása a gyerek későbbi fejlődésére. A tanulmány eredménye cseppet sem meglepő: ha lehet, akkor az anyák töltsék az első évet otthon a gyerekükkel, és csak akkor menjenek vissza a gyerek egyéves kora előtt teljes állásba dolgozni, ha az így szerzett jövedelem mérhető hatással van a gyerekek életkörülményeire, ellátására.
Az anya korai munkába állása önmagában nem növelte semmilyen tanulási vagy viselkedési probléma kockázatát, de mindez sok egyéb tényezőtől is függött.
Egy éves kor alatt teljes állásba?
A magasabb jövedelmű, kétszülős családok esetén a kutatók az átlagosnál valamivel több tanulási és viselkedésproblémát találtak, ha az anya a baba egy éves kora előtt teljes állásba visszament dolgozni. Ez főleg a kisfiúkra vonatkozott, a kislányok egy fokkal kevésbé sínylették meg a dolgot.
Az sem mindegy, melyik gyereket hova tesszük, amíg dolgozunk: a magas jövedelmű családok egy évesnél fiatalabb kislányai esetén kevesebb későbbi problémával járt a bölcsődei elhelyezés, míg a kisfiúknál akkor volt később kevesebb gond, ha a nagymama vigyázott rájuk otthon. A legnagyobb arányban azoknak a gyerekeknek lett később viselkedésproblémájuk, akiknek az anyukája nagyon korán, azaz már 3 és 6 hónapos koruk között visszament teljes állásba dolgozni.
Más a helyzet, ha az anya jövedelmére a mindennapi megélhetés költségei miatt van szükség: a szegényebb kétszülős családoknál kifejezetten kedvező hatása volt az anya munkába állásának. Azaz, azok a gyerekek teljesítettek később jobban az iskolában (olvasásból és matekból is!), akiknek az anyja egyéves koruk előtt visszament dolgozni. A kutatók szerint ez valószínűleg sok mindennek köszönhető: ha anya is hozzájárul a családi kasszához, kevesebb otthon a stressz az anyagiak miatt, több és táplálóbb élelmet tudnak vásárolni, a szabadidőt tartalmasabb tevékenységekkel tudják eltölteni, tudnak rendesen fűteni, meleg ruhát venni, stb.
Egyéves kor után
Egyéves kor után általában már inkább előnyös, ha anya dolgozik, bár nem minden esetben. A dolgozó anyák 2-3 éves gyerekeinek többsége családi jövedelemtől függetlenül később jobban teljesítenek az iskolában.
A legmagasabb végzettségű anyák gyerekei viszont 3-4 éves korukig jobban fejlődnek, ha az anyjukkal vannak, mint ha intézményben lennének, különösen a kisfiúk, de a négy éves kor utáni teljesítményt már nem lehet az anya végzettsége alapján bejósolni.
A gyerekek egyéves kora után tehát az anya munkába állásának inkább pozitív következményei vannak, ez különösen igaz, ha az anya részállásban vagy rugalmas munkaidőben dolgozik, illetve ha az anya lelkesedésből megy vissza dolgozni, mert szereti a munkáját.
A gyerekek egy kisebb része többet profitál az anya otthonlétéből: ez akkor van így, ha a család gazdag, anya egyetemet végzett, a gyereknek egynél több testvére is van és az anya munkája mérhető stresszel jár. A lányok minden esetben jobban viselik az elválást, mint a fiúk: vagyis a kutatók szerint gazdag, okos, de stresszes munkájú anyák sok fiúgyerekkel inkább maradjanak picit tovább otthon.
A fenti kutatásból mindenki kikeresheti saját magát és gyermekét – az sem mindegy, egyedülálló-e az anya, illetve kisebbséghez tartozik-e, beszélnek-e nyelveket stb. Nyilván nem mindegy, milyen az intézmény, ahol a gyermekünkre vigyáznak, amíg mi pénzt keresünk.
Egy azonban biztos: lehet, hogy ha a gyermek egyéves kora után visszamegyünk dolgozni, akkor szájára vesz minket a falu, de a közhiedelemmel ellentétben nem tettük mindörökre tönkre a kötődésre való képességét vagy a későbbi életpályáját. Mi több, lehet, hogy épp ezzel mozdítottuk előre.
