Bárgyú törpikék Párizsban

Hupikék közhelygyüjtemény: kisgyereknek ijesztő, felnőttnek agyzsibbbasztó. A Hupikék törpikék második része is megérkezett Magyarországra. De minek?

"Magas hegyek mögött,
Hol a tenger hupikék,
ott laknak ők, a törpikék
Hatalmas fák között,
gomba házakban lakunk,
és mindig vidámak vagyunk"

- éneklik a törpikék, addig addig, míg a csúf, kopasz Hókuszpók le nem csap rájuk, Sziamiaúval közösen. Jóval a rajzfilmsorozat sikere után készült el a családi mozi, ami nem hozott kirobbanó sikert. Ennek ellenére két évvel később új helyszínen debütáltak újra a törpök. A rendkívül újszerű történet szerint a mindig balszerencsés varázsló újra és újra nekirugaszkodik a lehetetlen feladatnak: törpöket akar szerezni, mert a szuper-varázsfőzet receptje nem hat nélkülük.

Ezúttal borzasztó fegyvert vet be: egy varázslat segítségével olyan gonosz lényeket teremt, amelyek első ránézésre könnyedén hupikék törpikének tűnhetnek. A gonosz kis törpszerűségek nem is tétlenkednek: elrabolják Törpillát. Hupikék mentőakcióra van szükség, ha Aprajafalva lakói vissza akarják kapni a legszebb törplányt - és ehhez emberi szövetségesekre is szükségük van. A csapat végül Párizsban köt ki, ahol egy kedves család segítségével persze győz a jó, és veszít a buta Hókuszpók.

A történet dióhéjban ennyi, ehhez olyan közhelyeket sikerült társítani, mint, hogy"a szeretet mindent legyőz","ha igaz barátaid vannak, akkor minden jó lesz" és más ilyen elmésségek. Még ezzel sem lenne semmi baj.

De aki nem látta az első részt, az például nem fogja érteni, hogy kerülnek Párizsba pont ehhez a családhoz a törpök, és miért nem lepődik meg senki azon, hogy négy kék kis lény repül be egy szélvihar kíséretében a szobába. Teljes természetességgel kezelik Törpapát, és a vele tartó Dulifulit meg a többieket. A filmet elvileg 6 éves kortól ajánlják, de egyes jelenetek annyira ijesztőre sikeredtek, hogy néhány gyerek biztosan elbújik majd a szék mögé, rosszabb esetben sírva fogja a szüleit távozásra bírni.

  A törpök mellett mellékszálként kibontakozik egy igazi családi dráma is, melynek középpontjában az áll, hogy a családfő apja nem a valódi apja, hanem csak nevelőapja, ezt pedig az elmúlt 35 évben nem sikerült feldolgoznia. Szó esik kidobott galambról, és elszeretett anyukáról, amin nem lehet egykönnyen túllépni. Aztán persze a végére ez a szál is helyrekerül, a flúgos mostohapapáról kiderül, hogy jó ember, mindenki mindenkinek megbocsát, egymásraborulás, taps, függöny.

Kinek ajánljuk: nagyobb Hupikék törpikék rajongóknak, akik még élvezik a törpök bárgyú vicceit, és szeretik a családi történeteket.

Kik kerüljék el a filmet: Akik rosszul vannak a közhelyes, felnőtteknek kikaccsintós filmektől, és sosem bírták a törp kezdetű szavakat. Na meg minden, magát legalább közepesen értelmesnek valló felnőtt.