Nem lesz pocaklakó, többesszám egyes személy, és az ismerősök Facebook falának szennyezése. Varsói köd az ultrahangon.
Az első sokk után lassan realizálódott bennünk, hogy szülők leszünk. Én ismét (vagyis már amúgy is vagyok), gyerekem apja meg először. Bírom, ahogyan kezeli az egész szituációt, kezdve a hangos kuncogástól (amikor eszébe jut, hogy a minimális teherbeesési esélyem mellett pillanatok alatt összehoztuk a dolgot) a terhességről szóló wikipédia olvasgatásán át addig, hogy képes lenne akár éjjel is elrohanni nekem a Tescoba Smack levesért.
Hasonlóan viszonyulnak az egészhez a kölykök is, egyik anélkül összepakol a szobájában, hogy felemelném a hangomat, a másik ágyba hozza a reggelit, a harmadik meg kilométereket is gyalogolt nekem kakaós csigáért, mert a közeli boltban nem volt, de én épp azt kívántam. Mondjuk minden bizonnyal ez volt az első és utolsó ilyen eset részéről, mire ugyanis hazaért, már inkább bolognais pizzát szerettem volna enni.
Ami tabu
Amit még háromgyerekes anyaként soha nem tettem meg: leültem mindenféle babás-mamás oldalakat, fórumokat olvasgatni, plusz ismerőseim blogjaiba is belepillantottam. Mindez csak annyira volt hasznos, hogy újrakezdőként és kezdőként lefektessük az alábbi szabályokat:
- soha nem fogjuk pocaklakózni a gyereket születése előtt, születése után pedig soha nem fogjuk manózni, mi több, manócskázni
- nem festünk mindenféle képeket a hasamra
- nem lesz Ákosból Ákcsi, Áronból Árcsi, Sebestyénből Sebestyénke
- nem fogjuk cuki kisállatnak öltöztetve lefotózni idillikus körülmények között
- nem fogunk egy szál puncis/pöcsös képet feltölteni róla a Facebookra
- nem linkelünk a közösségi oldalra Nagy Cumisüveg Öszehasonlító Tesztet, Összeesküvést Leleplező Méreg Van A Bébiételben Warningot, pláne olyat nem, ami csak Angolában kapható, és a benne lévő anyagról egyetlen, más kontextusban ismeretlen nagyhírű kutató állítja, hogy baj van vele
- nem szinkronizáljuk a gyereket a feltöltött fotók alatt (üvöltős képalá:"Hozd már a reggelimet, anya!", bilizős képalá: "Az első kaksim"), és többes számban sem beszélünk róla (Kijött az első fogunk!)
- nem veszünk neki vicces feliratú ruhákat ("Dobj meg egy sörrel!", "Vigyázat, nincs rajtam pelus!", "Hiszti betöltése folyamatban", stb.) "Szopnék" feliratút nem láttam még sehol, pedig egészen új értelmet nyerne egy babán.
Vagyis lehetőség szerint nem csinálunk hülyét sem magunkból, sem a gyerekből, majd szépen terelgetjük egymást az ilyen kisiklások kísérlete esetén.
A hetedik hét
Múlt héten sort kerítettünk a második ultrahangra is, mivel az első esetben még csak a petezacskó volt látható. Egyelőre nincs választott orvosom, és ha szimpátia alapon kell döntenem, elképzelhető, hogy nem is lesz. Nekem valahogy rossz érzés, hogy a terhesség felismerése/bejelentése után a nőgyógyász első kérdése, hogy megtartom-e vagy abortusz lesz. Ahh, régi szép idők, amikor ez áldásnak számított, és ahh, romantikus amerikai filmek, amikor a Nicsak ki beszélben vigyorogva gratulál a doki, és Mollie ezek után kap sokkot.
Meg valahogy jobb volt annak idején a Sehány éves kislányon felnőni, hogy azt mondja: "Volt egyszer a fiatalember és egy lány, szerették egymást, ezért összeházasodtak, és szerették volna, ha gyerekük is van", mint a Pharmatex fogamzásgátló reklámon, hogy: Éva szereti Pétert és Péter is szereti Évát, ezért védekeznek. Romlik ez a világ, az van.
A cigányozás is megy rendesen, nem is értem, miből gondolta az orvos, hogy imponáló lesz számomra a kijelentése, hogy inkább a magam fajta szüljön sok gyereket, mint a romák.
A magzattal egyébként minden rendben, a vizsgálatra az apja is elkísért, aztán a folyosón mutatom neki a kinyomtatott ultrahangos fotón, hogy:
- És nézd, itt a feje, ezek meg a lábai.
Mire ő:
- Ha most elém tolnád ezt a képet, hogy emiatt a köd miatt nem tudtunk leszállni repülővel Varsóban, simán elhinném.
