Maradni vagy menni? Bölcsiből oviba

Olvasási idő kb. 3 perc

Baj-e, ha a gyerek nem beszél annyit, amennyit a bölcsisnéni szerint kéne? Naná, hogy baj.

Mikor érdemes az óvodába küldeni a bölcsis gyereket: ha mi azt érezzük, mehetne, vagy ha a gondozónő mondja?

Olivérnaplónk folytatódik.

Az utóbbi hetekben gondolatban eléggé ott voltunk már, hogy pár hónap és ovisok leszünk, mígnem az egyik délután, mikor mentem Olivérért, a gondozónője felvetette, hogy ha akarjuk, Olivér maradhat a bölcsiben még egy évet. Vagy inkább javasolják, mert jobb lenne így.

Pár percig szólni sem bírtam, mert miért is, miért éppen most, meg különben is, mi van már. Mondtam, hogy eléggé meglep ez a dolog, hiszen már azt gondoltam, miután elküldtek minket nevelési tanácsadóhoz – idézem – a „sajátos nevelési igény megállapításához”, sajátos neveési igényt nem tudtak megállapítani. Mi több, a gondozónőket is pont nemrég kérdeztem, hogyan látják Olivért, és azt mondták, „nem lesz vele semmi gond”. Most akkor tényleg nem értem már ezt az egészet.

Nem vagyok elfogult, legalábbis tudom kívülről, reálisan nézni a gyerekemet és a képességeit. És igen, tisztában vagyok vele, hogy kissé éretlen, mert nem beszél folyékony mondatokban, nem mond locsolóverset, viszont ő is folyamatosan beszél, kommunikál, mesél, napi szinten több új szót mond, és rövid mondatai is vannak. Egyre többen, egyre jobban megértik, mit akar. Nagyon eszes gyerek, apró részletekből, amiket még sokszor én sem veszek észre, kitalál dolgokat, egy-egy mozdulatból, helyzetből levágja a miérteket. Rendkívül nyitott, barátságos, szeret ismerkedni, csak úgy odamenni neki szimpatikus gyerekekhez, felnőttekhez és beszélgetni kezd velük.

De már megint bizonyítgatok, amit nem akarok. Egyszerűen a beszéd az, amit fel lehet róni neki mint hibát. A férjem is felhívta a gondozónőnket, és részletesen kifaggatta Olivérről. Hogy mondja el, ő mit lát, mit gondol, miben másabb, mint a többiek, szerinte maradjon-e vagy menjen oviba. Végülis azt mondta, hogy ne maradjon, mert évet veszít, és 4 és fél évesen mégsem jó kezdeni az óvodát, de ő olyan ovit javasol, ahol „integrált” (ezt mondta) oktatás zajlik, ahol szakemberek foglalkoznak vele egész nap.

A bölcsődei gyógypedagógussal még nem tudtunk találkozni, elvileg ő a fő kezdeményező, az ötlet szülője, mint annak is, hogy Olivér sajátos nevelési igényű gyanús. A korábban már megismert nevelési tanácsadó hölgyet is felhívtam, megkérdeztem, mi a véleménye, de ő a múltkori felháborodását folytatva nem érti, minek merült fel egyáltalán a kérdés. Az óvoda egyedül akkor nem javasolt, ha a gyerek nem szobatiszta. Olivér viszont az. Na, puff. Most itt a másik véglet is.  Amióta ez kiderült, sokan elmondták véleményüket. Nagyon érdekes, szinte mindenki mást mond. A férjem leginkább azért nem akarná, hogy Olivér legyen majd a legidősebb a csoportban, mert nála is ez volt, szegény augusztus 31-én született, így erősen évvesztes. Ő kifejezetten rossz élményekkel gondol arra, hogy az oviban, az iskolában és mindenhol ő volt a legnagyobb. Kisgyerekes anyuka ismerőseink közül többen is a maradás mellett érveltek, mondván, ott kevesen vannak, ha jól elvan ott, akkor jobb, mint az ovi, mert ott már kevesebb figyelmet kap. Volt, aki szinte irigykedett, mert ő szeretné, ha a gyereke még maradhatna itt, a felhőtlen játszadozós bölcsiben, ami családiasnak számít az ovihoz képest. Felmerült az is, hogy az ovis körülmények között talán begyorsulna a fejlődése, de az is, hogy nem. Én azt a véleményt tartom per pillanat, hogy oké, maradjon, de csak januárig. Az még nagyon sok idő, addig is behozhatja a lemaradását, és évet sem veszít. Feltéve, ha az ovi is belemegy ebbe.

Mondjuk esélyes, mert több ismerős is januárban kezdett ugyanitt, talán nálunk is menne ez a dolog. A beszoktatásban meg segítség lehet, hogy lesznek ott volt bölcsis társak, ismerősök. Most ennek az ügynek a felgöngyölítése zajlik, hamarosan nyílt napra megyünk, hogy megismerjük az óvodát, és megtudjuk, ők mit javasolnak ebben a helyzetben. És holnap a védőnőhöz van jelenésünk a kötelező 3 éves kori felmérés miatt, na meg azért is, hogy megkérdezzem, neki mi erről a véleménye.

Folytatjuk.

Divany könyv

Vedd meg fél áron a Dívány első könyvét!

A Dívány újságírói által felkutatott történetek fele a 20. század elejének Magyarországát idézi meg, a másik fele pedig a világ tucatnyi országából mutat be egészen különös eseteket.

Tekintsd meg a kötetet, kattints ide!

hirdetés

olvir
olvir
Oszd meg másokkal is!

Neked ajánlott

Az oldalról ajánljuk

Életem

Átalakult a KRESZ-vizsga: így érdemes felkészülni rá

A digitalizációnak köszönhetően ma már szinte teljes mértékben felkészülhetünk online is a megmérettetésre. De nem elég az okoseszköz ehhez, a valós megfigyelésekre továbbra is szükség van a sikeres KRESZ-vizsgához.

Testem

Eleget alszol, mégis folyton fáradt vagy? Ez lehet az oka

Hiába kerülsz ágyba időben, és van meg a nyolc óra pihenés, mégis úgy ébredsz, mintha egy szemhunyást sem aludtál volna? Nem vagy egyedül. A krónikus fáradtság hátterében rengeteg olyan rejtett ok állhat, amelynek semmi köze a párnán töltött időhöz.

Offline

Biztos, hogy a paradicsom zöldség? Beugratós kvíz

Attól, hogy valamit gyümölcsként vagy zöldségként használsz fel a konyhában, még nem biztos, hogy botanikai értelemben is annak minősül. Te mennyire vagy tisztában a kategóriákkal? Itt a lehetőség, hogy próbára tedd a tudásod!

Offline

Petőfi felesége több volt múzsánál: Szendrey Júlia hozta el először Magyarországra Andersen meséit

Mindannyian ismerjük a lángoló lelkű költőfeleségként, aki siratta a segesvári hőst, de a történelemkönyvek gyakran elfelejtik megemlíteni, hogy Szendrey Júlia zseniális alkotó volt a saját jogán is. Ő volt az a rendkívül művelt, lázadó és modern gondolkodású nő, aki az 1850-es években először hozta el Magyarországra és fordította le Hans Christian Andersen legszebb meséit. Utánajártunk, ez a különleges nő hogyan formálta át örökre a hazai gyerekirodalmat.

Önidő

Ismered az Árpád-ház női leszármazottait?

Az Árpád-ház női leszármazottai külföldön ismertebbek, mint hazánkban. Nem véletlenül, hiszen míg itthon „csupán” leánygyermekek voltak, későbbi hazájukban uralkodófeleségekké, apátnőkké, olykor szentekké váltak. Közülük válogattunk kvízünkhöz. Te tudod, kik voltak?