Szupersztár anyuka eléri álmai súlyát. De legalábbis megpróbálja.
Újra csúcsformában
Érzem, hogy már célegyenesben vagyok. 64 kilósan egy fitness bérlettel a kezemben, tudtam, hamarosan eljön az én időm. Elkezdtem igazi edzőterembe járós lenni. Este 6-7 között indultam neki, amikor a férjem hazaért a munkából. Átadtam neki a stafétabotot, innentől ő vigyázott a gyerekre. Szerencsére nagyon jó haverok, szépen elvannak nélkülem is, meg még örült is, hogy legalább kimozdulok, és lelkes vagyok. Így nyugodt szívvel mentem el. Egy-egy kivételtől eltekintve, amikor az egyik barátnőm is eljött velem, ezeket az estéket csak magammal töltöttem, még ha annyian is voltak körülöttem. Arra hamar rájöttem, hogy barátnőstől nem olyan hatékony az edzés, mert mindig egymásra figyelünk, ha ő abbahagyta, akkor én sem csinálom tovább, s ez leginkább akkor rossz, ha nem vagyunk egy kondiban.
Na meg persze eldumáljuk az időt. Akkor viszont jól jött, hogy ketten vagyunk, amikor a
kondigépeket és különféle szerkentyűket vizslattuk, s mivel egyikünk sem nagy konditerembe járós, némelyikről azt sem tudtuk, mi merre, hol kell egyáltalán bekapcsolni. Ketten mégsem olyan ciki szerencsétlenkedni, meg jókat röhögtünk néha magunkon. Az előzetes, pár hetes ráhangolás után –amikor már egy órát is végig tudtam ugrálni a tv-
előtt-, egy spinning óra volt a bemelegítés, majd utána hol egy kicsit ellipszis trénereztem, hol pedig kocogtam vagy kondiztam ráadásként. Temészetesen volt hova fejlődnöm, de éreztem, hogy alkalomról alkalomra egyre jobban megy. Az első-második spinning óra még elég keménynek tűnt, jól meg is izzadtam, de utána már jelentősen könnyebben ment. A vége felé már volt, hogy spinning előtt 5 kilométert lefutottam, s még így is jól bírtam. Ez azért nem volt tipikus... :) És mindezt a sima otthoni pár hetes tornázás és a terhességem előtti kocasport múltam után sikerült elérni.
Mindig volt rajtam polár óra, így végig figyeltem a pulzusom, és persze az elégetett
kalóriákat. Amikor jó formában voltam, akkor ezer kalóriát is elégettem egy ilyen este alatt,
de az átlag fogyasztásom is olyan 800-900 kalória körül alakult. Ez nagyon jónak számít,
de azért is vettem ilyen „keményre” a figurát, mert csak 10 alkalmas bérletem volt, és
tudtam, hogy utána egy ideig biztos nem is lesz, mert nagyon drága volt. Szóval, teljesen ki akartam használni, hogy kint hideg van, még nem lehet se futni, semmit sem csinálni, a lakást már azért kinőttem, s itt annyi lehetőség kínálkozott, élvezet volt mindenfélét kipróbálni.
Eléggé exkluzív komplexumba jártam -ami a mi gyed-es büdzsénkben luxusnak számított-, a hangulat, az igényesség, a nagyon profi edzők mind hozzájárultak ahhoz, hogy maximálisan lelkes legyek és ez mind biztosan hozzájárult ahhoz, hogy tényleg kitartóan, sikeresen haladjak a kijelölt úton.
Az edzések utána jött az igazi jutalom: a szauna. Bár nemrég azt hallottam, hogy a sport után nem jó a meleg szaunával terhelni a szervezetet, mert amúgy is kivan az edzéstől, de akkor ezt még nem tudtam, így nem is görcsöltem rá a kérdésre. Azért az igaz, hogy miután kijövök a forróságból, legyen sport után vagy anélkül, már érzem a lüktetést, és ahogy erre még a jéghideg vízzel le is tusolok, a szívem majd kiesik a helyéről. Ilyenkor szoktam pár percet pihenni, vagy a relax teremben vagy a fényszaunában, mert különben az ájulás kerülget.
Mikor végeztem, már 9-10 óra is volt, jó kemény fagyok, sötét. De a testem olyan könnyű és erős volt, szinte a talaj fölött jártam. Nagyon boldog és elégedett voltam.
Így telt el a tízalkalmas bérletem, és szépen meg is lett az eredménye. Hat hét alatt hat kiló mínusz, ami azt jelenti, hogy 58 kilós lettem a 172 cm-hez. Egy hónappal a kisfiam egyéves születésnapja előtt sikerült visszaváltoznom, így végre újra minden korábbi ruhám úgy állt rajtam, mint lánykoromban. Büszke voltam magamra, mert ezt a viszonylag hosszú utat úgy sikerült bejárnom, hogy tudtam, most nem egyszerűen lezárult egy folyamat, hanem megismertem és megtanultam egy új személetet, életmódot, amit kész vagyok egy életen át követni.
Már ha siikerül.
